Egy őszi nap III.

Egy őszi nap III.

Melléfeküdtem és játszadozva babrálni kezdtem a haját. Érdekes tónusa volt, még nem láttam közelről ilyet. Furcsán nézett rám, láttam rajta, hogy egyrészt vonzódik a férfiasságomhoz, de egyben meg is fojtana egy kanál vízben, ha tehetné. Óvatosan kellett bánnom vele, különben elrepül, akár egy kismadár, tudtam, ha sikerül magamhoz édesgetnem, akkor a tenyeremből fog enni, de odáig nehéz és rögös út vezet. Mindenképpen meg akartam próbálni, hogy megszelídítsem ezt az érzéki fiatal vadóc lányt, aki még csak most kezdi felfedezni a nőiességét, de türelmesnek kellett lennem, és semmit sem kierőszakolni. Kiment az erkélyre és elgondolkodva rágyújtott egy cigire. Felálltam, főztem egy kávét mindkettőnknek és utána vittem- szép a kilátás innen- mondta és belekortyolt - nálunk csak a koszos gyártelepeket látni.
- felőlem addig maradhatsz itt, ameddig csak akarsz.
- miért bízol meg bennem? Nem is ismersz.
- Ez igaz, de tudod, nálam minden ember nulláról indul, aztán vagy hozzágyűjt, vagy elveszít pontokat. És persze van néhány szabály, amit ha itt akarsz lakni, akkor be kell tartanod, de azok nem nehezek.
Gúnyosan kérdezte
- és egy héten hányszor kell érte lefeküdnöm veled?
Nem esett jól, amit mond és ezt megérezte rajtam
- miért, nem ezt akarod? - fintorgott nevetve.
- nekem nem kell megjátszanod magad, hogy mekkora vagány csaj vagy. Itt most csak te és én vagyunk, itt nem kell álarcot hordanod.
Sértődötten fordult el
- ugyan már, mi a faszt tudsz te rólam? Azt hiszed, hogy leveszel a link dumáddal? Tudom, hogy mire megy ki a játék, nem vagyok már gyerek.
- mégis úgy viselkedsz. Rosszul gondolod, ha csak az kéne, azt bármikor megkaphatnám, elég hozzá egy telefon. De én se csupán faszból állok, hanem agyam is van, meg lelkem is.
Elgondolkodott azon, amit mondtam.
- Akkor mit akarsz?
- Hogy bízz bennem. Én korrekt ember vagyok, sohasem fogok hazudni neked, vagy átverni, de ezt tőled is elvárom. Mond ki, amit gondolsz, amire vágysz, ne kertelj, és ne támadj hátba. Ne csalj, és ne lopj meg, mert ezzel hülyének nézel. Amíg ezt betartod, addig lakhatsz nálam. És nem, nem kell lefeküdnöd velem ha, nincs hozzá kedved. De legalább próbálj meg kedves lenni hozzám, mert én is azt teszem veled. Mit szólsz ehhez, menne ez neked?
- nem tudom.
- látod, ez a helyes válasz. Keress meg, ha átgondoltad, és ha a válaszod igen.
Azzal otthagytam, hagy elmélkedjen azon, amit mondtam. Nemsokára bejött és becsukta maga mögött az ajtót. Szipogott párat, majd nehezen, de rákérdezett.
- megkapom még azt a tízest?
Magamban jót nevettem, úgy átláttam rajta, mint egy üvegajtón.
- csak rajtad múlik. Attól függ, hogy meg akarod-e szolgálni.
Vállat vont.
- rendben. Mit kell tennem?
- vessél le magadról mindent és térdelj fel ide az ágyra elém.
Unottan lekapdosott magáról mindent, majd elém térdelt.
- és most?- kérdezte
- tedd össze a kezed magad előtt- előrenyújtotta én pedig áthurkoltam a zsineggel, majd összekötöttem és a vezető szálat kihúztam előre.
- most hajolj le- lehajtotta fejét a takaróra, miközben összekötött kezét a két lába között átdugva odanyújtotta. A vezetőszárat áthurkoltam a lábán, majd a két csatos végű zsinór segítségével hozzákötöttem a kezét a bokájához. Aztán elővettem a szájpecket és beigazítottam az ajaki közé, és a szemét is bekötöttem agy selyemsállal. Mindenben hagyta magát, nem ellenkezett úgy, mint először.
- ha elvesszük a látást és a beszédet, akkor a többi érzéked kiélesedik- magyaráztam, miközben bekötöttem a szemét - sokkal jobban oda tudsz figyelni magadra, a tested rezdüléseire, és azokra az impulzusokra, amelyek kívülről érnek- kicsit nyöszörgött ugyan, de engedelmesen tűrte.
- most pedig felhevítjük a tested, hogy be tudja fogadni az új ingereket.
Elővettem a tégely masszázs krémet, kiszedtem belőle egy adagot és komótosan elkezdtem bekenni vele a testét. A hátával kezdtem, az ujjaimmal bedörzsöltem a vállát, az izmait, amíg azt nem éreztem, hogy kipirosodik. A krémben véráramlást serkentő gyógynövény volt és menta, amely szinte elbódítja intenzív illatával az embert. Éreztem, hogy emelkedik a mellkasa, ahogy lejjebb haladtam a hátán, a derekán, hevesebben szedte a levegőt, és a feneke szinte tüzelt, ahogy hozzáértem. Kiszedtem még egy adagot a krémből és vastagon bekentem vele a combját és a két formás farpofáját. Aztán óvatosan bedugtam a fenekébe az ujjamat, könnyen csúszott, nem kellett hozzá, csupán pár másodperc és a záróizmok engedték, hogy könnyedén járjak bennük. Mélyebbre és mélyebbre hatoltam, aztán mellészuszakoltam a mási ujjamat is és elkezdtem gyors ütemben mozgatni.
Fojtott hörgés volt a válasz, megpróbált kiszabadulni, de nem hagytam, ráléptem a kötélre és átfogtam a derekát, miközben ujjaztam, a dühös hörgés erősödött, de nem engedtem el, a végén, amikor már tocsogott a felhevült krémben az ujjam, akkor fogtam a gyertyát és amilyen mélyre csak tudtam, lenyomtam a fenekén. Bement vagy tíz centit és ott megállt. Egy öngyújtóval meggyújtottam a kanócot a végén és hagytam, hogy hagy folyjon alá bőrére a forró viasz. Sikoltozott, szabadulni próbált, de én erősen fogtam. Elővettem a katonai övemet és végigvágtam rajta a fenekén. Nem túl erősen, de határozottan, úgy hogy nyomot hagyjon a csapás. Tompán felkiáltott, én meg elkezdtem számolni
- egy- mondtam fennhangon és pár pillanatnyi szünettel egészen tízig folytattam. Az utolsó szám bemondásánál már nem éreztem harcias dacot a részéről, megadta magát a sorsának és úgy feküdt az ágyon, mint valami partra vetett hal. A feneke lángolt és tele volt vörös csíkokkal és szétfröcskölődött viasszal. A fehér máz lefolyt a hátán egészen a nyakáig és megmerevedett a hideg levegőn.
Levettem szeméről a kendőt, és kivettem a szájpecket. Hagytam, hogy az összegyűlt nyála hagy folyjon ki a szájából a lepedőre. Izzadt volt és leharcolt az arca, szeméből könny áradt, és elkente a szemén a festéket.
- most pedig hallani akarom, ahogy élvezel- súgtam a fülébe és elővéve az uborkát, amelyre ráhúztam egy óvszert, elkezdtem felhelyezni a puncijába. Nem ment könnyen, mert jó vastag, göcsörtös uborka volt, legalább húsz centi hosszú, de pár perc múlva benne volt majdnem a háromnegyede. Az arca felvett egyfajta "baszd meg, ezt nem hiszem el" arckifejezést, és a szája hangtalanul szélesre nyílt.
- ezt akartad nem? Akkor miért nem hallom, hogy élvezed? - sziszegtem bele az arcába, miközben a fenekét csapdostam. Azzal marokra fogtam a dildót és elkezdtem eszeveszetten megdolgozni vele a pináját. A hatás leírhatatlan volt. A teste görcsbe rándult, az arca rákszínű lett, sikoltott, ahogy a torkán kifért és alig egy perc múlva spriccelve elélvezett. Mindenhova jutott a nedvéből, rám, az ágyra, de még a falra is. Vigyorogtam, mint a vadalma, és kioldoztam a kezét. Összerogyott, mint a kártyavár, még a lába is remegett az izgalomtól. Kivettem a fenekéből az időközben félig leégett gyertyát, és bedugtam helyette a farkamat.
Két kezemmel megfogtam a torkát és miközben bevertem neki, szorítani kezdtem. Minden lökésnél, amelyet vadul ejtettem az ánuszában, erősebben és erősebben szorítottam a nyakát. Kapálózott és az arca vörös lett, mígnem a kezével a kezemet kaparta. Régi motoros voltam, tudtam, hogy hol a határ, az utolsó pillanatban elengedtem a nyakát és a haját hátrahúzva szembeköptem. A nyálam lefolyt a könnytől és izzadtságtól úszó arcán. Sírt a gyönyörtől és a fájdalomtól, de hangja már alig volt, csak vonaglott alattam.
- szétbaszom a segged, te büdös ribanc- hörögtem és olyan erősen löktem, hogy beleremegett az ágy.
Éreztem, hogy végem van, megmerevedtem és beleélveztem a fenekébe. Jó érzés volt, mennyei boldogság öntött el, ahogy kiszálltam belőle, már régen volt ilyen jó érzés, szinte tökéletes. A fenekéből sperma, krém és viasz egyvelege szivárgott elő, az egész teste lázban égett, és úgy feküdt ott megsemmisülve, akár egy hulla. Oldalra dőltem és pár percig egymás mellett feküdtünk csendesen.
- te egy állat vagy- szuszogta a mennyezetet bámulva - szétbasztál.
- szívesen- mondtam és elmentem keverni egy koktélt.
Fél órával később a megállóban álltunk, feltettem a buszra és miközben néztem, megkérdeztem
- látlak még?
Fáradt mosoly játszott az arcán.
- menj a picsába- mondta és az ajtó becsukódott.
Soha nem láttam többé, nem is hallottam róla. Nem tudom, hogy mi lett vele, hogy
eljutott-e az iskolába vagy, hogy talált-e valahol szállást. De jó érzéssel gondolok vissza rá, és gondolatban azt kívánom neki, hogy bárcsak bejött volna neki az élet. Mi mást is kívánhatnék neki, hiszen megtöltötte nem várt izgalommal azt az őszi délutánt. Vége.