Édesen Keserű

Március volt, még fagyosak voltak a reggelek és az éjszakák.
Napközben meg megmutatta magát a napocska, de mégis olyan elégedetlen voltam.
Hiányzott a férfi az életemből, aki lágyan tekint rám, és abban ott van minden kívánság.
Eltűnődtem rajta, a munkám során, mondhatni bevonzottam....talán???

Kolléganőm szabadságra ment, kaptam egy egy ügyféllistát....még mondtam is Irénkének, te ez olyan vicces...nálad csak a férfiak szerepelnek?? :)Jót nevetett, és nagy mosollyal oda is vágta, vigyázz magadra, nehogy rajta legyen a nagy fehér rája.:))) Ugyanmár válaszoltam...annak már régen serpenyősen kiment az aromája.:))) Mosolyogtunk....és megbeszéltük, hogy mi lesz a teendőm, amíg ő kimegy a lányához Ausztriába.

Otthon teltek a napjaim, sütöttem főztem, sokszor gyerekzsivaj töltötte meg a házat.
Dolgozószobámba esténként fáradtam ültem....és mindig megígértem magamnak, hogy kidobom azt a nagy tükröt, nem az a nő nézett rám vissza, mint évekkel korábban.
Mindegy, ma is elmaradt, és bekapcsoltam kedvenc meditatív zeném, belenéztem a levelezésbe, ahol semmi érdemes nem volt.
Kikészítettem a hétfői ruhámat, a táskámban is kavarodás volt, hát kiöntöttem az egészet az ágyra. Oh jajj, az ügyféllista, kereshettem volna holnap, hisz ide tettem, a nagy nevetgélés közepette.

Kihajtogatom az A4-es lapot, és elkezdem olvasni a neveket. Párat ismertem is belőle, viszont jó párat nem.
Nem érdekes, majd reggel hamar elintézem őket.

Hétfőn korán átléptem az iroda küszöbét. Gyorsan megírtam a tevékenységi naplóm, aztán bele is kezdtem az időpontos megkeresésekbe.
Megy ez, gyűltek a megrendelések. Cicának kutyának, mindenféle haszonállatnak.
Már fájt a fejem, ennyi kérdést mostanában nem kaptam....az a sok táp és kiegészítője....már alig vártam, hogy az utolsó telefonok is kicsörögjenek.
Wágner András...végre, W és végeee:)) Személyesen vette fel a telefont, elmondom ki és minek is vagyok, tőlünk rendeli az angol telivér jutalomfalatot :))) Nem értette, oh mondom bocsánat, és eldarálom a rendes szöveget. Hidegen rendelte meg a következő szállítást. Na mondom magamnak még elrontom itt az üzletet. Mekkora eszem van...ezért nem dicsértek volna meg.

Kimegyek az üzemrészbe, apró viccek a fiúktól....kézcsókok és büdiszag az orromban. Egyeztetés után sietek vissza...a folyóson már hallom, hogy a telefon egyfolytában cseng. Felveszem, és csodálkozva hallom az utolsó ügyfél hangját.
Bemutatkozik újra....tisztázzuk amit nem értett, vagy én nem, hisz látom régi ügyféllel beszéltem. Elköszön és kérdezi, lenne kedvem vele vacsorázni? Megszólalni sem tudtam, hisz még a hangja is visszautasító volt. Máig nem tudom miért is fogadtam el a meghívást. Számot cseréltünk.

Otthon átgondoltam....mekkora hülye vagyok...azt sem tudom ki ez....megnyugtattam magam, ugyan mi bajom lehet??

Lezuhanyoztam és a kedvenc fekete szettjeim vettem fel. A harisnyámra voltam kényes, annak mindig szerettem a lábamra simuló érzetét. Többször megérintettem.....ahhh már, hiszen ez vacsora, nem egy amolyan randika.

Odaértem a megadott címre.....várok, mindjárt odébb is állok. A vállam valaki megkopogtatja, megijedtem. W András mosolyogva néz rám. Invitál be a házba, onnét lift vezet fel hozzá.
Másként képzeltem el, de az a mosoly és hang, ami a telefonban egész más volt...megragad.
Otthonos lakás, ahol a férfi egyedül él, minden sarokban van valami doboz, vagy papucs, egyiken majdnem át is huppanok.
Pici bárpult, ahol ég egy mécses.....mennyire érdekes. Pont olyan, mint aki nem vár senkit, és mégis vidáman teszi elém a terítéket. Beszél és beszél, hallgatok nagyokat...aztán vége a bemutatkozásnak, és érdeklődik rólam. Keveset mondok el...közben kotrogatom tányéramon a husikat. Valahogy nem ízlik....azt mondja ő sütötte.
Ne edd meg, és már teszi is a mosogatóba.
Világos mediterrán jelegű lakás, minek falait lovak festményei borítják. Azokat nézem érdeklődve.
Van ebben az édes pasikában valami vadság, valami amit nem látni elsőre.

Megsimogatja a kezem, belenéz a szemembe és folytatja. Finoman tapogatja bőröm. Az ujjai bársonyos érintésekkel haladnak a karomon fel, aztán vissza. Olyan érzés, mint mikor pihe-puha tollal érintenének meg. Vállamon időz, s a nyakamra apró puszit lehet, és újra belekezd abba az őrjítő simogatásba. Kitesztelte már, hogy ez nekem tetszik igazán.
Leülünk az ágyra...én is simogatom őt....ugyanazt adom vissza, amit kaptam. Szemében táncol a vadság, és ez nagyon tetszik, hogy megszűnik a tér. Nincsen más, csak lágy szavak. Olyan ez, mintha puha fehér felhő ölelne át minket...közben szájával forró leheletet küld, tüzes nedves puszikkal ízlelgeti testem.

Elmerültünk egymás csókjában. Észrevétlenül kibontotta a hajam.Én vagyok most a kényeztetett ....a ruháim amúgy is a földre estek. Hagyom, hogy teljesen lefektessen, úgy szeressen ahogy eddig...úgy simogasson, hogy már fájjon...apró édes csókokkal borítsa a hajlataimat. Nyelve táncot járjon melleimen, és meredező bimbóimra szájával vadul tapadjon, szívja amíg hangosan nyögve felizgulok. Imádom, ahogy húzza az időt, s hátamról a hasamra fordít. Talpamon érzem kezét, mellyel felfelé araszolva, fog megőrjíteni. Combjaim belső felét kezdi harapdálni, hirtelen megfordulok, ezzel szája a puncimhoz tapad, amit nem enged. Csiklómat fel és le nyalja, ami bekeményedik és várja, hogy az élvezet átjárja. Karjait kinyújtja, és igyekszik elérni vele cicijeimet, közben finoman nyalogat, amíg kéjesen felnyögve ki nem elégített. Pihegve jövök vissza a jelen pillanatba, és gubózom össze az ölében.
Kezemmel lágyan a heréi alá nyúlok, és ágaskodó férfiasságát a számba veszem. Valami megváltozik. Megfeszülnek az izmai, eltorzul a hangja...és rémségesen keményen jár a számban, már már fulladozom. Nem hagyja abba, inkább követeli, hogy szívjam és szívjam. Hajam tekergeti, olyan erővel kezdi húzni felfelé, mint akit megakarnak skalpolni. Veszettül megvadult, a finom kezei keményen fognak, kiáltok fájdalmamban. Alig kapok levegőt, és még két pofonnak is leszek gazdája. Szenvedek, és félek, karjaim már nem a csoda tartja....hanem fájdalmas szorítások rabja. Torkomon érzem tenyerét, mellyel már kevesebb levegőt is enged felém.
Nem tudom meddig megy ez így...fulldoklom tőle....már csak lenne vége!!
Végre kibuggyan spermája. A hajam lesz a levezető szerszáma. :((( Normálatlan tempóban tépi, és eszébe sincs már félteni. Nem vagyok már kedves, nem akarom a végét szépen lezárni, elhúzódom...és onnét látom, ahogy elfekszik és azonnal rátalál az álom.

Nehezen térek észhez. Felfedezem kék foltjaim. Hajam szálai hevernek mindenhol. Zsibbad a testem és fáj a lelkem. Erre aztán nem számítottam. Szorít a torkom ha nyelek, és szemeim csípi a könny. Összetörtem!!
Nézem őt az ágyban, Éppen elszenderedett. Nem keltem fel. Kimegyek a fürdőszobába, hogy összeszedjem magam.
Megfésülködöm....pityergek....a fésű fokai telistele.
Teszek fel egy kávét. Üres a fejem...vajon miért nem mondta el???

Lassan ébredezik. Alsóneműben ülök mellé. Elmondom, hogy fáj amit csinált. Mosolyogva válaszolja, nem baj az.
Megalázottnak és becsapottnak érzem magam.

Nem szól semmit!!

Ebbe a nagy csendbe hallani, hogy kint jár a lift. Felöltözöm, elmondom neki, hogy nem szeretek fájdalmat kapni ilyen elementáris erővel. Kapkodva öltözöm, és már kint is vagyok a folyosón. Taxit fogok, és hamar otthon vagyok.

Fekszem a kádban és gondolkodom. Kicsit azt hiszem, hogy kipihentem.
Kilépek a szőnyegre, és mustrára veszem a rajtam hagyott jeleket. Borzalmasan nézek ki, mint akit megvertek.
Nem tudok észhez térni, mindig beoson a fejembe, hogy lett ebből a kedves férfiból, egy vadállat, és miért is nem láttam.
Pedig ott voltak a jelek, minden elmondtak, a vad lovak a falon.....s szívemben az aggodalom.

Ezen már változtatni nem tudok, amit tehetek, beülök a nethez, kicsit közelebbről átolvasom azt a számomra titkos pár betűt, amit úgy vezetnek fel, hogy BDSM.



Várom a kolléganőm haza. Kalandomról nem fog szólni a fáma. Egyenlőre jó lesz, ha tisztázni tudom lelkem világába.