Amire vágytam folyt....

Újra fekszem,kezeim a fejem fölött összekötve.
"Akár jó is lehetett volna,ami közöttünk történik.Ha éreznék még valamit veled kapcsolatban.Túl sokat várattál."
ÓÓ,persze,persze!Én meg majd el is hiszem...Tudom,hogy imád és sosem fog elengedni,ha végre valahára hagytam magam megfogni.
"Élvezni fogsz minden percet,de ezt te is tudod.Azt szeretném,ha figyelnél rám,arra amit kérek majd.Hogy minden úgy történjen,ahogy akarom.Bármit tapasztalsz,ne akadj ki,csak érezz minden idegszáladdal.Csak ennyit kérek!"
"Igenis,Úrnőm!"
Megcsókol,már éppen ideje volt,nincs kedvem a sok beszédhez most.Minden bajom van!A szája...tökéletes.Megvadít,ahogy egyre hevesebben csókolózunk,szeretem,ahogy harap.
Az ujjai a farkamat izgatják folyamatosan.Végigcsókolja-harapja a testem,a farkamnál megáll.Zavarba ejtően méregeti,simogatja.Aztán hozzá hajol.Végignyalja a gátamtól a végéig.Mennyit fantáziáltam erről,hogy milyen lehet!A követelőző nyelve most gyengéd simogatás.Lágy és forró,ahogy egyetlen mozdulattal tűnök el a szájában,tövig.
ÚÚhhh!Ez szép!Már most tele tudnám élvezni azt a kis szájacskáját!
Ajkai rutinosan járnak le-fel a farkamon.Jó ez a piercing!Baromi izgató!
Kéjesen sóhajtozva nyalakszik,élvezi a kis szuka minden pillanatát.Tűrtőztetem magam,bár nem könnyű!
"Húzd fel a lábaid térdben,ki akarlak nyalni!"-hangzik az első kérés.
Tessék???
"Igenis!"-hallom a hangom.
Hát ez...!Erre nem számítottam így elsőre.Zavarban vagyok.
Elhessegetem lányos pironkodásom,mert amit csinál...arra egyszerűen nincsenek szavak!Úgy izgat a nyelvével,ismeretlen érzés és mégis őrület.A behatolás váratlanul ér,de nem rossz,inkább furcsa.Nem kezdő ebben sem,érzem,ahogy az ujja keresi a legizgatóbb pontot.ÁÁÁÁÁ!!
HAGYD ABBA!!!!Vergődök a kötelekkel,ő pedig könyörtlenül simogatja a belsőm,lágyan....miközben a farka a szájában ütemesen mozog.Ez a két dolog,így együtt...
Nem tudok a gondolatom végére érni,mert már lüktetek,soha véget nem érően.És nyögök,öntudatlanul.egyetlen mozdulattal húzza ki az ujját belőlem.Kaján mosollyal az arcán és bbbbrrrrrrr!!!!
A nyelve a torkomban,a spermám folyik a szám szélén!Most nyeljek vagy köpjek,ez undorító!
És még végignyalja az ajkaim,hát ez igazán remek!
"Mi ez a fintorgás??Belőled van,a tiéd!Jó,hogy nem már undorodsz ettől!"
"Micsoda ez perverz dög vagy te!"-szakad ki belőlem.
"Így jártál,kedvesem!"-kuncog szemtelenül.
Na,várj csak!!Édes lesz a bosszú!
Elengedi a kezeim.De jó!Meg fognak látszani a kötél nyomai.Még csak ez hiányzott!
"Ne gondold,hogy megúsztad ennyivel!"-bújik hozzám dorombolva.
"Reméltem,Úrnő!"
Simogatni kezdem,kéjesen sóhajtozva élvezi az érintésemet.
Ez a nő...KELL NEKEM!
Csókolom minden porcikáját,a farkam hamvaiból éled újjá pár perc alatt.
Hasra fordul,a tarkóját nyalom,végig a gerincét,a kerek popsiját.Érezni akarom a forróságát.
"Gyere,ülj rám!Érezni akarlak magamban!"
Rajta fekszem,eltűnök benne.Az édes,sötét,forró,mélységben.
Satuként feszül rá a farkamra.
"Hunyd le a szemed és legyél te a farkad.Egész testeddel érezd a belsőmet.Figyelj!Mozogj úgy,ahogy szoktál.Aztán ha szólok,lassíts.Ne állj meg,csak lassan mozdulj ki-be.Hosszan akarok élvezni neked."
Ez lesz,ha ezt akarod!Ütemesen mozok,egyre jobban rámfeszül,egyet-egyet szorít rajtam.Végignyalom a tarkóját,átölelem a vállait.A vadállat kitörni készül.Nem tudom,ennyit érez ebből.Gyorsabban veszi a levegőt,zihál...aztán lassulni kezd.Csak ő van.Őt érzem,a forró nedvességet,ai mohon nyeli el a férfiasságom.
"Lassíts!"-kéri elcsukló hangon.Én pedig végtelen hosszan húzom ki a farkam és tolnám vissza...amikor rászorul és lüktetni kezd,szinte leszakítva a makkom.Ez volt az a pillanat.Igen!Ahonnan kiesett pár másodperc.A következő,amire melékszem,hogy szorítom az állát,és a fülébe suttogok,a teste megfeszül alattam,ahogy a másik kezemmel a haját húzom.
"Élvezd a faszom,éhes kis ribancom!Ezt akartad,ugye!Halljam,halljam,ahogy könyörögsz,te szuka!"
Úgy lüktet rajtam minden szavamra,egyre erősebben,hogy lassan én is élvezni fogok vele.De még nem!!
Nem akarom!Még előtte széttépem!!
"Méééég!!Csináld,mozogj,gyorsabban!"-súgja és én újra támadásba lendülök.
"Megbaszlak nagyon,kurva!Megkapod az összes gecim!"
"Kicsit,kicsit...lassíts...nyugi!"
Újra élvez,vagy ez még az előző,mit tudom már én!
Csak a lüktetést érzem,ahogy a szűk puncija beszívja az egész farkam és nem akarja elengedni.
Nem tudom...fogalmam sincs,meddig tartott.Olyan volt,mintha órák óta benne lennék,folyamatos lüktetésben.És az egyik közben élveztem én is...üvöltve,magamon kívül.Verejtékben úszva,a bőre ízével a számban.
A vállán a fogaim nyoma...
Alattam piheg,hajába fúrom a fejem.
Elégtem...nihil...
"Látni akarlak,gyere!"
Lemászok róla,mellé bújok.
"Gyönyörű vagy,tudtam,hogy ilyen leszel!"-mosolyog.
Az arca kisimult,a szeme csillanása egy kislányé.Gyermeki.
Milyen furcsa!
"Szép vagy!És köszönöm,hogy vártál rám!"
Semmi okos nem jutott eszembe.Csendben fekszünk.
Most aludni tudnék...vele.Jó lenne.
"Öltözz,menned kell!"-az ábrándokból a hideg hanja térít észhez.
"Miért?"-na ennél nagyobb hülyeséget már nem is kérdezhettem volna.
"Menj!Ne kérdezz semmit!"
Felkászálódom értetlenül,öltözöm.Egy kérdés van bennem...de felteszem inkább.
"Hogyan tovább?"
"Sehogy!Nem akarlak többet látni!"
"Tessék???"-nézek rá megdöbbenve-"Dehát,mi történt?Megbántottalak?"
"Azt mondtam,ne kérdezz semmit!Tűnj már el az istenit!Igyekezz,nem érem el a buszom!"
Magára kapkodja a ruháit,rám se hederít.
"Vége,ennyi volt?"
"Semmi nem volt,el se kezdődött,tehát,vége sincs.Meg se történt.Felejtsd el!"
"Dehát...Nem igaz,hogy nem éreztél semmit!TUDOM,hogy nem így van!"-érvelek egyre ingerültebben.
"Nem érzek semmit,mondtam már!Ezerszer!Élveztem és semmi több.Nem vitázom.Menj haza az asszonyhoz!Ő biztosan szeret."
Némán lépkedünk egymás mellett.
"Nem így akartam,ne haragudj rám!Én..."
"Hagyjuk ezt!-szakít félbe.A buszmegállóban állunk,megölelném...de nem teszem.
"Itt a busz,mennem kell."
"Én...nem akarom,hogy vége legyen!Tudom,hogy te sem!Akartalak mindig...tudod!"
"Mondtam,hogy nem engem kerestél!"-lép fel a buszra.
"Kata!..."
Megfordul...egyetlen könnycsepp gördül végig az arcán.
"Semmi...már semmi."
Hideg az este.Elmélázva sétálok hazafelé.
Szívemben a biztos tudattal,hogy szeret.De vadász vagyok...holnap új nap virrad rám...új vadakkal.