Amire vágytam...

Az első-és egyben utolsó találkozásunk óta kívánom.Őrületesen!!Most is fel tudom idézni minden pillanatát,pedig már több,mint egy év eltelt azóta.És hányszor játszódott le a fejemben az első játékunk.
A NŐ,aki megbabonázott.Nem értem,hogy történhetett,de nem hagy nyugodni azóta sem.Rettegek.Nem tudom,magamtól vagy tőle...vagy az adott lehetőségtől.De nem érdekel már.Nem számít semmi!Se tér,se idő,sem az,hogy mi lesz ezután.Tudom,hogy mi volt és tudom,hogy semmi nem lesz úgy,mint előtte.
Nehezen szántam rá magam az újabb találkozásra.Türelmes volt,kivárta,hogy én mondjam magamtól.Pedig nem türelmes ember,ezt már tapasztaltam.Mindent akar,mindenestől,azonnal.Erőszakos,de erre van szükségem.
Valóban megváltozott-hideg volt és kimért.Hozzá sem érhettem.Pedig majd' megőrültem,ahogyan rám nézett.A szeme villanásától ordítani tudtam volna és szétszaggatni rajta a ruhát.De nem tettem,csak kezet csókoltam neki.Minden egyes alkalommal.Nem tudom,mennyit találkoztunk.Faggatott,érvelt...azzal a mély meggyőződéssel és tárgyilagossággal,mintha a betegével közölné a diagnózist és a gyógyszerek szedését.
Kedves volt,közvetlen és mégis távolságtartó.A határozottsága néha megrémített,néha ellentmondani akartam,térdre kényszeríteni.Aztán elszégyelltem magam.Arról beszélt,hogy uralnom kell az érzéseimet.Nem úgy,mint először,amikor majdnem megdugtam az ajtóban,búcsúzáskor.De ha egyszer érzem az édes nyelvét a számban,a kutató ujjait a nadrágomon...áááá!!!Ilyet egy szolga nem csinál,mint tudjuk.Na,persze!
A sok előadás nem múlt el nyomtalanul.Lassan magaménak éreztem ezt az egészet.Jöjjön,aminek jönnie kell!
Elmegyek hozzá.Nem mondom,hogy nem félek,de férfi vagyok,tudom mit akarok.Azt teszem,amit mond,kételyek nélkül.
Itt vagyok,egy idegen lakásnál találkozunk.Vagyis,nyitva a folyosón az ajtó.Minden lépésem a torkomban dobban.Vagy ez a szívem?Tiszta hülye vagyok!Most mit parázok itt,mint valami elsőrandis bakfis???
Nevetséges!Belépek az ajtón,szemben egy nagy szoba,ott áll.Azzal a lehengerlő mosollyal az arcán,feszül a mellein a lakkfelső.Rövid szoknya,neccharisnya,lakkcsizma.Gyönyörű!
A farkam mocorog a nadrágomban.Tönkretesz ez a nő!
"Szervusz!Örülök,hogy eljöttél.Nagyon vártalak,nem is tudod mióta!"
Simogatnak a szavai.Istenem,ha tudná,hogy én is...(de hiszen tudja)ezer éve vártam rá.
"Vetkőzz le,kedves!Semmi olyan nem fog veled történni,amit nem szeretnél.Ha valami nem oké,szólsz és abbahagyjuk."
"Bármit megtehetsz velem,Úrnőm"-válaszolom kicsit bárgyún.
Vetkőzöm és nagyon zavarban vagyok.A farkam kőkemény és így még kínosabb az egész.Köteleket hoz,bilincset a csuklómra.Hátrakötött kezekkel térdelek előtte.Megáll előttem és a szájpecket is rám teszi,a mellei szinte az arcomhoz érnek,ahogy hátul összekapcsolja a csatot.A nyakörv,pórázzal a nyakamra kerül.A bőre illata megszédít.
Szemben ül velem.A szemei...kívánnak,látom...ahogy végigmér.Lesütött szemmel térdelek,fáj...kemény a parketta.
"Azt hiszem,a szemeid is bekötöm,mert nem bírom ki,ha így nézel rám!"
ÓÓÓÓ!Tudtam én!
Ettől csak még keményebben ágaskodik a férfiasságom.Zavarba hoz állandóan!
Aztán elsötétül minden.Csend van.Végtelen csend.Várakozom.Csak a szívem dobolása hallik a fülemben.
Csigalassú az idő,szinte megáll.Mi történik?Mi lesz most?Fájdalom vagy kéj?Izgalom vagy sóvárgás?Ad vagy csak elvesz?
A gondolataim egy hideg érintés szakítja félbe.Mi ez?Nem a keze,valami kicsi tárgy,amivel simogat.Alig ér hozzám.A vállamon siklik,le a gerincemen,az ütés váratlanul ér....óóó,ez a pálcája volt!Csípős érzés,de elviselhető.De már siklik is tovább a lábaim között,fel a mellkasomhoz,majd újra le a farkamhoz érinti...A golyót összeszorítom a fogaim között.A csizmája kopogását hallom körülöttem.Sétál...
"Gyönyörű vagy!"-suttog a fülembe kéjesen.érzem,ahogy belesóhajt a nyakamba,egyetlen pillanat,szinte csak illúzió,ahogy az ajkai a tarkómhoz érnek...és már sétál tovább.
Egyetlen mozdulattal fogja meg a pórázt és kéri,hogy feküdjek le az ágyra,hanyatt.Nem erőszakos,tudom,hogy vigyáz rám.Viszont hamar el fognak zsibbadni a hátra kötött kezeim.Nem látok semmit,de hallom a ruhák suhogását,ahogy vetkőzik,leveszi a csizmáját.A farkam azonnal szétrobban,ez már tuti!
Nem ér hozzám,de érzem a teste melegét.
"Vágyom rád,kicsi szolga!Az első pillanattól,ugye tudod?"
Zihálok,a karjaim zsibognak.A szájpecek lekerül rólam.Végre!Levegő!
"Én is kívánom az Úrnőt!Végtelenül."
Hozzám simul,a mellbimbói keménységét érzem az oldalamon,végigsimítja a mellkasom,az ujjai határozott mozdulattal járják körbe a mellbimbóim,a köldököm.
És akkor....uramisten!!!!Végre valahára megcsókolja a nyakam.A szája forró,a nyelve gyorsan siklik a mellemen.És...AaaÚÚÚÚ!!! Ez fáj!!!!Te ördög!!!!
Így megharapni!Nevet,huncutul kinevet!Na,várj csak,te szuka!CSak egyszer kerüljön le rólam ez a bilincs!
A köldökömmel csókolózik,mélyen belenyomja a nyelvét.A nyögéseim hallom,mintha nem is én lennék.
"Nos,elég az élvezkedésből!Tiéd a lábam!"-rántja meg a pórázt,én pedig zsibbadva próbálok a sötétben rátalálni.
"Várj,leveszem a szemedről a kötést"
A fény bántja a szemem,előttem a lába,szorosan tartja a nyakörvem.Csókolom és nyalom és falom és imádom...és húzza a fejem felfelé...végignyalom a combjait,kellene a kezem.Nem szólok,csak őrült módjára imádom ezt az édes...áááá!Hanyatt fekszik,kéjesen dorombol az édes macska,ahogy élvezi a számat.
"Várj!A kezeiddel könnyebb,elengedlek!"
Már épp ideje,alig bírom mozgatni őket!Befekszem a lábai közé,mélyen,a nagyajkai közé fúrom a fejem.Az illata,tudtam,hogy ilyen lesz.Csillogó folyó,forróság....a vágyakozó sóhaja.A keze,ahogy benyomja a fejem.
"Nyaljál,kicsi!"-elcsukló hangon.Égeti a nyelvem,ahogy mélyen belenyalok.A seggét markolom,keményen.Érezni akarom,ahogy élvezi minden mozdulatomat.Az ujjaim elvesznek benne.A szűk puncija körbefonja az ujjaim,simogatva lüktet rajtuk.Ha most akarnám...élvezne...Akarjam?
"Várj!Elég!"-a szigorú hang kijózanít.
"Igenis!"-újra térdelek.Az álomnak vége.
"Megőrjítesz!Ez nem jól van így!"
"Bocsásson meg Úrnőm!"-makogom.A heréim zsibognak piszkosul.Mit akar ez a nő?El fog küldeni?
Nem!Az nem lehet!Az nem ő lenne!Őrültem kívánom és ő is engem.Ez biztos.Tudom,érzem!Minden porcikámban!
"Azt hiszem,jobb,ha visszakötlek!Jobb lesz így mindkettőnknek.Nem engedjük szabadjára a vadállatot.Add a kezeid!"-újra hideg,kategórikusan kötözi a kezeim.A kisördög zúgolódik bennem.Legszívesebben széttépném az egészet és úgy....de úgy megbasznám,mint még soha senki!!!
Egészen addig,amíg majd nem tudja eldönteni,hogy azért üvöltsön,hogy ne hagyjam abba vagy azért,hogy hagyjam már békén!
...folyt.köv.