László

László a gázba taposva igyekezett ahhoz a házhoz, ahol már többször járt. A kapukódot tudta, felérve a lakáshoz, kezében a csokorral csengetni kezdett. Az ajtó kitárult, és egy bögyös vörös nő nyitott ajtót.
- Hát te...?
- Erre jártam.
- Kidobtál két hete...
- Tudom, vigyorgott a férfi, majd átnyújtotta a csokrot.
- Ó, szólalt meg a nő, de a gondolatot már nem tudta szavakká formálni, mert a férfi benyomakodott és a nőt a falhoz nyomta. Harapva csókolta szájon és a kezével a nő mellét kezdte markolni.
- Ez fááááj, sziszegte a nő, a férfi válaszul pofon vágta. Amaz tudta a dolgát, letérdelt, kioldotta a férfi cipőfűzőjét, levette a cipőjét, és kioldotta a nadrágszíját.
- Gyerünk a hálóba!
Odaérve László ledobta magát az ágyra, a lány pedig lehúzta a nadrágját.
- Vetkőzz le!
A lány gyorsan ledobálta a ruháit, majd megállt az ágy mellett, kérdőn nézve.
- Térdre!
- Akkor...ez most azt jelenti, hogy...
- Azt mondtam, térdre és fogd be a szád!
A lány némán engedelmeskedett. Belül boldogan remegett, hogy újra itt van Ő, akit annyira imádott, aki annyira hiányzott neki.
László felpattant és a szőnyegre dobott nadrágjából kihúzta a szíjat. A lányhoz érve annak fejét lenyomta az ágyra, és a szíjjal cirógatni kezdte a lány hátát és fenekét, majd hirtelen lesújtott rá. A válasz egy sikoly volt, és ez feltüzelte a férfit. Újra és újra lecsapott a szíjjal. A lány nem élvezte a fájdalmat túlságosan, inkább szubmisszív volt, de a férfi kedvéért elviselte, még ha sírva is. László imádta látni, hogy a másik szenved és sír, szadista énje ilyenkor előtört belőle, így nem kímélte a lányt. A fenekét és a hátát foltok és dudorok kezdték borítani, várta már, mikor lesz vége a fájdalomnak.
A férfi szerszáma már nagyon ágaskodott és ledobva a szíjat a lányt feldobta az ágyra és hátulról magáévá tette. Minden lökés fájt, ahogy a férfi ágyéka az érzékeny bőrnek csapódott, mégis élvezte, ahogy a férfi birtokolja őt. Szerette Lászlót. Ő nem sokáig bírta, kihúzta a farkát, gyorsan megfordította a lányt, és a szájába élvezett, miközben amaz haját markolta. A lány lenyelte a férfi spermáját, majd a nyelvével gondosan letisztogatta a szerszámát. A férfi lihegve dőlt az ágyra.
- Hozz inni valamit!
A lány szaladt a konyhába, és töltött egy pohár narancslevet, amit térdelve nyújtott át.
- Kérdezhetek...?
- Mondd.
- Akkor...most akkor mi újra...
- Fáradt vagyok beszélgetni.
A lány csalódott volt. Szerette volna tudni, mi lesz a kapcsolatuk folytatása. Szerette a férfit, bármit megtett volna érte, és reménykedett, hogy a történtek azt jelentik, újra együtt vannak.
- Értem. Itt alszol?
- Nem. Már megyek is.
Ezzel felállt, és elkezdett felöltözni.
- Mikor találkozunk legközelebb?
- Majd hívlak.
Ezzel a férfi az ajtó felé indult. A lány csalódottan vette tudomásul, hogy egy puszit sem kapott.
Nem baj, majd legközelebb - gondolta.

László eszében is a legközelebb járt. Kiérve az utcára arra gondolt, legközelebb a kis virágboltos csajt fogja magáévá tenni. De előbb betöri magának. Szinte fütyürészve indult az autójához.

Folyt.köv.