Dóra

Dóra 20 éves, édesanyja 5 évvel ezelőtt ment el egy betegség következtében.
Apja belebolondult a veszteségbe. Az italhoz nyúlt, fel sem fogva, egy szem lányának mekkora szüksége lenne rá. Az anyja elvesztése, a tinédzser kor nehézségei, és apja alkoholizmusa visszahúzódó, csendes, önbizalomhiányos nővé tették a lányt. Érzelmileg magányos, szomorú szemű, jövőkép nélküli fiatal lányként dolgozott, és tehetetlenül nézte, apja hogyan csúszik egyre mélyebbre. Hiába minden szó, nem tudott hatni rá sehogyan sem, szerette, sajnálta és gyűlölte őt egyszerre, amiért az apja az alkoholt választotta.
Dóra nem járt sehová, nem voltak barátai, munka után ellátta a háztartást, és begubózott a szobájába. A gyerekkori barátnői mind élték az életüket, Dórát pedig nem keresték egy idő után, nem tudtak mit kezdeni a búskomorságával. A lány ezt nem bánta, szégyellte az apja alkoholizmusát, félt a kérdésektől, félt attól, mi lesz ha szóba kerül az apja. Nem szeretett beszélni önmagáról, sem a családjáról, ami az apját jelentette. Így leginkább került minden kommunikációt az emberekkel. Igyekezett lábujjhegyen közlekedni, hogy még a szomszédaival se kelljen szóba állnia.
Állatorvos szeretett volna lenni, ez volt a gyerekkori álma, de a történtek ennek is véget vetettek. Apja munkahelyei sűrűn váltakoztak, az ivás miatt hamar elbocsátották mindenhonnan. Dóra továbbtanulás helyett dolgozni kezdett egy benzinkút shopjában eladóként, és néha vállalt alkalmi munkát is vállalt egy virágüzletben, kisegítőként. A munkahelyein szerették, mert megbízható volt és becsületes, de a munkatársai nem tudtak róla semmit, mert feléjük sem nyitott.
A férfiak egyáltalán nem érdekelték. Néha egy-egy férfitól kapott bókot, de csak zavarba jött tőlük.
Apjával keveset beszélt. Évekig próbálta jobb belátásra bírni, de sikertelenül, így aztán az ő társaságát is kerülte.
A virágüzletben szeretett dolgozni. A tulajdonos egy idősödő nő volt, aki sokat tanítgatta őt a virágkötészetre, de nem erőltetett rá semmit. Dóra ott is szorgalmasnak és becsületesnek bizonyult, a tulajdonosnő egyre többször bízta rá az üzletet, a lány pedig örült ennek a bizalomnak.
Így volt ez azon a bizonyos pénteken is, amikor záróra után 5 perccel belépett az üzletbe László.
folyt köv.