A gladiátor

6. rész

Egyik nap az Úrnő egy ismeretlen, jól öltözött férfival járta végig a folyosót. Szemmel láthatóan régi ismerősök voltak. A férfi mindegyik cellába benézett, hosszasan mustrálgatta a szolgákat. Majd visszatért a fiú ajtaja elé, és rámutatott.
- Őt akarom.
- Rendben – mondta az Úrnő.
Seggfej a következő napokban ételosztáskor valamivel nagyobb adagokat kapott. Nem tudta mire vélni, de gondolta, majd kiderül ennek is az oka. Jól számított, hamarosan az egyik maszkos jött érte.
- Na, gyere, mielőtt még teljesen elhájasodsz a lustálkodásban!
A fiú nem volt cseppet sem kövér. Inkább még izmosnak volt mondható. Nagydarab, kigyúrt kísérője mellett azonban vékonynak látszott.
Ezen a napon másfelé mentek a folyosón, a szolga erre eddig még nem járt. Legnagyobb meglepetésére egy konditerembe vezették. Volt itt mindenféle eszköz, ami csak az erősödéshez kellett.
- Nagyon jó gépek. Én is itt szoktam edzeni. Most azonban rajtad a sor, nyápic – szólt gúnyosan a hústorony.
Szakértő felügyelete mellett Seggfej egy hétig nyúzta magát a különböző szereken. Néha már nagyon izomláza volt, elege volt az egészből, de persze addig nem hagyhatta abba sosem, amíg aznapi adagja le nem telt.
- Miért van erre szükség? – kockáztatta meg egyszer a kérdést.
- Majd meglátod – hangzott a válasz. – Az Úrnő azt akarja, hogy izmosodj. Ajánlom, ne okozz neki csalódást!
Nem akart csalódást okozni, bármiről legyen szó. Edzett tehát tovább.
Egy hét elteltével meglátogatta az Úrnő.
- Kíváncsi vagy, igaz, hogy miért nem jöttem eddig, és mi ez az egész? Nos, arról van szó, hogy fogadtam azzal a barátommal, akit a minap láttál. Ő mellesleg dom, és neki is férfi szolgái vannak. Szoktunk néha így szórakozni. A fogadás tárgya pedig, hogy mindegyikünk egy-egy szolgája megküzd egymással. A nyertes jutalomban részesül, aki pedig veszít, egy hónapig a győztes gazdáját szolgálja.
- Úrnőm, ne tedd ezt velem! Nem bírnám nélküled, nem akarlak egy napra sem elhagyni! – hullott térdre Seggfej Úrnője lába előtt. Kétségbe volt esve, torkát szorító érzés kaparta.
- Ő választott téged. Nem akarsz elhagyni? Akkor győzz!
És bevezette a nagyterembe. A szoba közepére most egy nagy szőnyeg volt terítve, a vendég Úr pedig oldalt ült az egyik fotelban és kávézott. Az Úrnő csatlakozott hozzá. Nemsokára finom italokat szolgáltak fel nekik.
Seggfej csak ácsorgott, de hamarosan megjelent az ellenfele. Magasabbnak és izmosabbnak látszott nála. Össze fogják engedni őket, mint az állatokat. Hiszen azok. Állatok vagy tárgyak csupán. A szórakozás eszközei. Neki azonban volt kiért küzdenie!
A két szolga meztelenül csapott össze a szőnyegen. Hangos biztatás harsant fel, az idegen Úr a saját gladiátorát serkentette, az Úrnő pedig őt.
A hosszú küzdelem alatt hol az egyik, hol a másik fél állt jobban. A gazdák pompásan szórakoztak. Az edzőtermi fárasztó munka azonban meghozta az eredményt: Seggfej kihasználta ellenfele pillanatnyi figyelmetlenségét, és egy pontosan elhelyezett egyenessel a szőnyegre küldte.
Az Úrnő boldogan nevetett, a vendég Úr pedig a dologhoz jó képet vágva mondott le a szolgájáról egy hónapra.
A további időt a fiú gazdája lábai mellett térdelve töltötte a vendég távozásáig. Az Úrnő jókedvű volt, az ételből és italból bőven adott neki is. Végül az Úr elbúcsúzott, és az Úrnő a többieket is kiparancsolta.
- Megtartom az ígéretem: kívánhatsz valamit. Mit szeretnél?
- Tanulni. Újabb kínokat és alázatot, hogy még jobb szolgád lehessek, Úrnőm!
- Teljesítem a kérésed. Ma azonban lefürdethetsz, megmasszírozhatsz, és az ágy végén a lábamnál alszol.
- Köszönöm, úrnőm!