Takarítás

Egy igaz történetet tárok elétek...
Karácsony előtt mikor én már az éves szabadságomat töltöttem Anna Úrnő sms-ére ébredtem:"Ma pontban 9-re gyere át hozzám. Karácsony előtti takarítás lesz a feladatod"
Anna már párszor fogadott korábban és eléggé összeszokott páros voltunk. Ötvenes kissé molett szigorú Úrnőt ismertem meg benne és hihetetlen, hogy két háztömbre lakik tőlem.
Mondanom sem kell, hogy igencsak felizgatott üzenete, és nagyon beindult a fantáziám, hogy mi is fog történni velem a mai délelőttön...
Gyorsan lefürödtem és felöltözve a megbeszélt idő előtt már tíz perccel kerülgettem a lépcsőházát. Nem szerette, ha kések, de azért sem rajongott korábbi találkozásunkkor, ha korábban érkezem.
Pontban 9-kor nagyon izgatottan - hisz már jó ideje nem hívott magához- nyomtam is a kapucsengőt. Lakása ajtaja résre nyitva fogadott. Beléptem...Anna vadító bőrruhában állt az előszobában kezében egy pálcát suhogtatva:
- Hát eljöttél?!...szerencséd, hogy pontos voltál, mert mindjárt megismerkedhettél volna az új lovaglópálcámmal! ...Vetkőzz! -parancsolt rám ellentmondást nem tűrően.
Én persze torkomban a szívemmel azonnal engedelmeskedve dobtam le magamról minden ruhadarabot. Szerintem fél percen belül ott térdeltem Anna előtt meztelenül parancsra várva.
- Helyes! Gyere utánam!- hangzott a következő utasítása és én négykézláb követtem őt a konyha irányába. Itt a székre ült és sorolta a feladataim:
- Mindent kipakolsz a szekrényekből és kitörlöd a polcokat, majd elmosogatsz és padlót is feltakarítod! Én addig pihenek egyet a szobámban, de vigyázz, mert néha rád fogok nézni és ha azt látom, hogy lustálkodsz, nagyon el fogom verni a segged!...mondatai közt jó párszor a levegőbe suhintott pálcájával gyönyörködve annak hangjában.
Mohón láttam a feladathoz, miután Úrnőm eltávozott a konyhából. Igyekeztem minden úgy tenni, hogy Annának ne legyen kivetnivalója munkámban. Kis idő múlva hallottam kopogó lépteit...belépett és kinyitotta a konyhaszekrény ajtaját.
- Mit csináltál te szerencsétlen?! - dörgött a hangja.
Elszégyellve bámultam a padlóra, pedig nem tudom mit rontottam el.
- Vizes polcokra pakolod vissza az edényeket?!- kérdezte a fülembe szinte ordítva.
- Na hasalj az asztalra! Kapsz harmincat a pálcámból és hangosan fogod számolni!
Engedelmeskedve terültem el az asztal lapján.
- Told ki a segged és nagyobb terpeszt kérek!
Azzal széjjelebb rugdosta lábaim és a farkam is úgy igazította , hogy lelógjon az asztal lapjáról. Megsuhogtatta pálcáját és már le is sújtott.
- Egy...szisszentem fel már ez első után. A második ütés már egyenesen a záróizmomat célozta. Mondanom sem kell, hogy a fájdalom is sokkal erősebb volt az előzőnél. Kb. minden harmadik ütés a segglyukamat érte és nagyon élvezte Anna, hogy vonaglok az asztalán. Rettentően égett a fenekem, de valahogy kibírtam mind a harminc csapást. Utána viszont rongyként terültem el a padlón...csak hallottam, ahogy Anna kisétál ismét a konyhából. Tudtam, hogy mi a teendőm..szép sorban kivettem ismét az edényeit a polcokról és szárazra töröltem azokat, mielőtt visszaraktam volna.
Nekiláttam a mosogatásnak, persze volt edény rendesen, hiszen gondoltam készül érkezésemre Úrnőm. Mire az utolsó darabot is a szárítóra tettem ismét hallottam kopogó lépteit...
Folyt köv.