A büntetés

Este kutyasétáltatás közben találkoztam egy fantasztikus nővel, aki szintén kutyáját sétáltatta. Gyönyörű volt, hosszú fekete haj, csodás domborulatok elől-hátul..
A két eb, ahogy lenni szokott, ismerkedni kezdtek egymással.
- Milyen aranyosak – mosolyogtam rá kicsit hosszabb idő elteltével a hölgyre.
- Valóban – válaszolta, - de vajon csak a kutyája ilyen bátor? Azt hittem, nem is mer majd hozzám szólni 
- Hát nehezen is szántam rá magam, hiszen nézzen magára! Egy exkluzív hölgy, aki nem ilyen átlagos pasikkal áll szóba, legalábbis így gondoltam.
- Úgy! – nézett rám haragos tekintettel – Maga kinézet alapján dönt mindenről? Nem beszélve, hogy ilyen negatív véleményt állapít meg egy ismeretlenről! Ha rajtam múlna, most nagyon keményen megbüntetném!!
Kimelegedtem…
- Mégis, milyen büntetésre gondolt? – kérdeztem kicsit provokálóan.
- Nem beszélek róla, nem szeretek beszélni ilyenről, csak végrehajtani azzal, aki megérdemli!
Egyre hevesebben kezdett verni a szívem…
- És honnan tudja, ki érdemli meg?
- Aki beismeri, ha rákérdezek. Viszont ha valaki ilyenkor vállalja a büntetést, utána már nincs kiút.
Mosolyogva mondta ezeket a szavakat, de éreztem a szavak keménységét a mosoly álarca mögött…
- De magát nem kérdezem, azt hiszem, nem elég bátor ahhoz, hogy beismerje.
- És ha… beismerem? – kérdeztem halkan félénken.
- Ugyan már, ilyen cincogó hanggal még arra sem képes! – nevetett fel hangosan az istennő!
Eléggé megalázva éreztem magam, ami kissé felforralta a vérem, és immár normális hangon válaszoltam:
- Igenis, be merem ismerni, hogy hibáztam, és megérdemelném a büntetést!
Felnevetett ismét csilingelő hangján:
- Idáig rendben is van, de látatlanban el merné fogadni a büntetést, bármi is legyen az?
Kicsit bizonytalanná váltam, de kis idő elteltével, önbizalommal telve válaszoltam:
- El merem fogadni a büntetést, bármi legyen is az!
Mi történhet, gondoltam magamban, olyan nagyon veszélyes nem lehet…
- Rendben van, de ahhoz alá kell írnia egy beleegyező szerződést, mert utána nem szeretném, ha bármilyen reklamációja lenne.
- Rendben, mikor és hol tudom aláírni?
- Én Edit úrnő vagyok, egyedül élek, mondja meg, mikor tud eljönni hozzám, ahol megírhatjuk.
A megbeszélt időpontban megjelentem nála, egy papírt tett elém, amin felelősségem teljes tudatában vállalom, és beleegyezem, hogy Edit úrnő megbüntessen egy alkalommal egy órán át helytelen viselkedésem miatt.
Aláírtam a papírt, majd Edit úrnő így szólt hozzám:
- Innen kezdve egy alkalommal megkapod méltó büntetésed. Nekem a holnap nap megfelelő, legyél itt este 6 órakor! Tudnod kell, hogy amint belépsz az ajtómon, onnan kezdve már nem lesz akaratod.
A megbeszélt időben megjelentem a háza előtt, szép nagy kertes ház volt, erős szívverés mellett becsöngettem, az automata kapu kinyílt, és közeledtem az ajtóhoz, ami résnyire nyitva volt.
Beléptem, egy sötét előszobában találtam magam.
- Zárd be az ajtót, és gyere be a szobába! – hallottam a parancsot bentről.
Megtettem, amire utasítottak, és beléptem a szobába.
Ott volt Edit úrnőm egy szinte teljesen átlátszó hófehér ruhában, egy kis tanga volt rajta, a mellbimbója pedig szinte átütötte a fehér anyagot.
Egyből remegni kezdett a lábam, de még csak ezután jött a következő parancs:
- Vedd le a ruháidat, ott egy szék, szépen hajtsd össze őket, tedd rá, és meztelenül gyere ide elém!

Folytatása következik...