Fogságban

Osztálytársak voltunk. Egy szünetben, kettesben ültünk az osztályteremben és bulvárhíreket olvastunk a neten. Egyszer csak egy sado-mazo cikk bukkant fel. Zita hangosan felnevetett és viccelődni kezdett, erre én is adtam alá a lovat, végül valahogy a közös párbeszédünkből kifogytak a viccek és csak a témáról beszéltünk.
Az elkövetkezendő napokban jobban megismertük egymást és elhatároztuk, hogy ki kéne ezt próbálni, de ő nem merte ezt a témát felhozni a barátjának és én sem a barátnőmnek. Úgy döntöttünk, teszünk egy közös próbát. Mélyebben utána néztünk a témának és beszereztünk néhány eszközt az olcsóbbik fajtából. Előre megbeszéltük: BD és egy kis könnyű SM. A többit a fantáziájára bíztam.
Azon a bizonyos napon, az albérleti lakásán, megparancsolta, hogy vetkőzzem le, majd azt mondta, először kikötöz. Tetszett a dolog, nem ellenkeztem, de aztán másképp alakult. Érdes kötelek fonták körbe meztelenre vetkőztetett testem, mint egy pókhálóba ragadt préda. Terpeszben állva a szoba közepén remegtem, de csak annyira, amennyire a feszesre húzott kötelek engedték. Kettő a bokámra, kettő a csuklómra, egy a nyakamra, egy a férfiasságomra és egy szájpecek, hogy ne könyöröghessek. Ki gondolta volna, hogy könyörögnék? Ő gondolt erre és okkal, mert most sírva rimánkodtam volna, hogy eresszen el. Azt mondta, amikor kikötött: „Kezdődjön a játék!” – ekkor még nem gondoltam, hogy csak neki lesz az. Karjaim jéghidegre zsibbadtak, kínzott az éhség, az erőm teljesen elszállt, csak a kötelek tartottak meg. Három órája szenvedtem így egyedül.
Egyszer csak a kulcs csörgött a zárban és csapódott az ajtó: megjött. Léptei egyre hangosodtak, közeledett. Az utolsó lépés helyett csak egy ütést halottam. Zúgni kezdett a fejem és mire feleszméltem már kaptam is a következőt. Hideg kis öklével oldalról ütötte fejem, ahogy csak bírta. Ez volt az első alkalom a kötözés óta, hogy hozzám ért. Vártam már ezt, de nem ilyen formában. Amikor abbahagyta a verést, elébem lépett. Fiatal volt, bőre fehér mint az igazi tél, kék szemét arcába lógó hosszú vörös haja takargatta. Próbáltam kérni, hogy kegyelmezzen, de csak nyöszörögni tudtam. Vörösre húzott ajkain gonosz mosoly görbült. A lány hátra lépett egyet, lába lendült és oda rúgott, ahol a legjobban fájhat egy szolga fiúnak. Azt hittem ettől nincs rosszabb, de volt: a második rúgás, majd a harmadik és a többi, amit már nem is számoltam. Amikor ráunt, kiment egy pillanatra a konyhába és egy nagy késsel jött vissza. A tél hidegéből, ami még hátra volt, az most végig futott a hátamon, remegtem, féltem, hogy leszúr, de csak a kötelet vágta el a csuklómon. A padlóra zuhantam. Próbáltam feltápászkodni, de nem ment, csak vállból tudtam mozogni, a karjaimat már egyáltalán nem éreztem. Fenékkel fölfelé, fejen csúszva próbáltam előre kúszni a padlón, de a lábamhoz erősített kötél visszarántott és elhasaltam. Ő hangosan felnevetett.
- Na mi van te szánalmas, ilyen gyenge vagy? – hajolt le hozzám, mint egy kutyához.
Sarkával el kezdete a fejemet taposni, majd két lábbal ugrált a hátamra. Egyszer csak abba hagyta az ugrálást a hátamon állva. Éreztem, bal talpa felemelkedik és óvatosan a fejemre teszi. Puha volt és öblítős virág illata, amivel a zoknija lehetett mosva. Kissé izzadt is volt, biztos az izgalom miatt, mert élvezte. Élvezte, hogy uralkodik. Lassan végig húzta talpát a fejemen, arcomon a bőr beszívta a lány izzadságát. Szétnyílt lábujjai már a nyakamon jártak, amikor megállt, majd erősen nyomni kezdte a talpát. Egyre nehezebben kaptam levegőt.
- Élvezed, mi? Te senki! – tette föl a költői kérdést, miközben már ziháltam.
Hirtelen leszállt rólam és a férfiasságomra rögzített kötelet kezdte el ráncigálni. Iszonyatosan fájt. Próbáltam a tekintetéből kivenni, hogy most vajon merre rándítja a kötelet, de mindig becsapott. Amikor már kiszórakozta magát elvágta a köteleket a lábamnál. Gyorsan, kissé esetlenül fölálltam, de ő megragadta az utolsó kötelet és rántott egy nagyot rajta. Elestem magzati pózba görnyedve.
- Nincs még vége! – ordított rám. – Most be mész oda! – mutatott a ketrecünkre, amin még a vonalkódos címke is rajta volt.
Kötéllel a nemi szervemen, nem mertem ellenkezni vele. Úgy gondoltam, legalább ha elzár a kis ketrecbe, nem bánthat. Épp, hogy elfértem a rácsok mögött. Zita fölmászott a tetejére, elhúzta a bugyiját és lepisilt. Először elfordultam, de aztán rám szólt.
- Nézz fel rám, különben fullosan megrántom a tököd.
Fölnéztem. Felváltva figyeltem hatalmas kék szemeit és a gyönyörű ajkakat lábai között. Bőszén csorgott a meleg folyadék Zitából. Homlokomon csattantak az aranycseppek tovább pattogva arcomon. Amikor befejezte, lemászott a ketrecről és elővette azt az eszközt, amit én már a nagy körúti sex shopban is elleneztem: a teleszkópos elektromos sokkolót. Benyújtotta a rácsok között. Serényen nyomkodta ujjaival a sokkoló gombját, mint ha csak egy vasárnap délutáni X-Box játékban lövöldözne. Én akaratlanul rángatóztam, míg ő hangosan nevetett. Talán a pisi miatt volt vagy a sokkoló eleve ilyen kellemetlen, de a cikázó fájdalom végig járt az egész testemen, főképpen az arcomon és a többi nedves helyen. Ez volt a leghosszabb játéka, amit rajtam játszott. Amikor megunta az ágyra dobta a sokkolót és fölényesen oda állt a ketrechez.
- Meguntalak. – közben ásított. – Tudom úgy volt, hogy délután játszunk, de nem volt idő mindent kipróbálni. Holnap nem csak játék lesz, rendesen megszadizlak. – harapott sejtetően az ajkába. – És ha nekem itt nyöszörögsz egész este, beizzítom újra az elektrosokkot.
Egész este? – gondoltam. – Hogy értette ezt?
A ketrecre dobott egy nagy törölközőt – hát így gondolta. Nem láttam semmit, sötét lett. Hat-hét órája nem ettem és nem ittam semmit, és Zita ketrecében voltam zárva. Kicsit megnyugodtam, hogy békén hagy, de eléggé nyugtalanított, hogy másnap iskola. Most akkor, hogy lesz vége ennek a játéknak? Egyáltalán ez még játék?