DÁMAJÁTÉK

D.: Nyári, strandolós nap után barátnőm elhívott az új lakásába. Belbudai, tágas, társasházi lakás. Minden szokványos, csak a nappaliban -nevével ellentétben,- semmi napfény: gyertyák, mécsesek, andráskereszt a falon, szögekkel kivert szék, hatalmas fakerekek, láncok, kötelek. A padlón hason fekvő, megbilincselt férfi, ő lehet a "kedvenc szolga", mert a jobb vállán domina barátnőm tüzes bélyege sejlik. Ő pedig megkapaszkodott egy lecsüngő, vastag kötélben, tűsarkú csizmájában oda-vissza gyalogolt a mezítelen férfi gerincén, tarkójától a keresztcsontig. A megtaposott halkan nyögött, jajgatott. Barátnőm lelépett róla:
- Te jössz!- kezemhez lendítette a kötelet,- a te súlyodtól lesz igazi a kínzás, pedig mezítláb leszel...
- Nem fogok lógni egy kötélen, mint valami majom!- mondtam, de látva a gunyoros mosolyt, kedvem lett megoldani az első leckét.
- Ne simogasd!- mondta a barátnőm, amikor kezembe adta a flagrumot és én meglendítettem a pici vastüskékkel felturbózott, római korbácsot. Második, véresen komoly lecke az ő kedvenc szolgáján, aki szerelmes belé.

E.:Élveztem barátnőmmel a közös szeánszokat szerelmes szolgámon, először azért, mert mesterének tartottam magam: bevezettem rafinált, kegyetlen, szórakoztató kínzásaim módszertanába. Utána hóhérommá tettem, hogy trónusomon ülve csak gyönyörködnöm kelljen áldozatom szenvedéseiben: fájdalmaktól eltorzult arcában, vonagló testében, verítékkel elegy könnyeiben, korbács alatt gyöngyöző vércseppjeiben. Én így parancsoltam, hóhérom is szolgám lett ezáltal, a korbács másik végén.

D.: Barátnőm mindig odarendelt, ha a szerelmes szolgával játszott, akinek eleinte fájt, hogy más nő kezére adják: az enyémre. Túlléptem később a hóhér hatáskörét: korbácsolás közben szandálom sarkával leszorítottam a földön vergődő szolga nyakát, hogy érezze, innentől az én hatalmamban van. Együtt ballagtunk elfelé és az utcán azt mondta édes alázattal nekem:
- Túlnőtted a mestered.- micsoda érzés: egyre inkább az enyém?

E.: Életembe vágó, nagy terveim -barátnőm szerint mert irreálisak,- kissé összedőltek, nem leltem örömet a szeánszokban sem. A financial domination éltetett: szolgám minden jövedelmét nekem utaltatta és ő a lábaimhoz csúszva könyörgött az általam szűkre szabott megélhetéséért. Ezresenként egy korbácsütést mértem ki rá, földre szórtam a pénzt, ő pórázon nyújtózkodott.
Szürke köntösben, smink nélkül, kapucnim alá bújva, üres tekintettel néztem, ahogy belém szerelmes (?) szolgámat porig alázzák, megkínozzák, rafináltabban, kegyetlenebbül, mint én valaha. Elcsapott tanítónak éreztem magam.

D.: A finanszírozást kivéve barátnőm elengedte a szolgát, de ez így nekem kevés: levetett rabszolga helyett egész embert akartam az enyémnek tudni. Receptem: dominancia+mindennapi sugárzó szexualitás+gyengéd gondoskodás+folyondár szeretet.
Azt mondtam a szolgának: versenyre hívom elcsüggedt barátnőmet, hogy kizökkenjen a depressziójából és hagyom nyerni is ezért: szerezzen vissza téged. Megkínoztam és minden stációban, a kínok csúcspontján feltettem a kérdést:
- Az enyém vagy?!
- Igen! Igen!- suttogta, ha fojtogattam, üvöltötte, ha égettem.

E.: Barátnőm elmesélte, hogy kettesben járnak kibérelt stúdiókba, mert egykori, kedvenc, szerelmes szolgám most már mindenben az övé. Telefonján képekkel dokumentálta. Kértem tőlem szokatlan, szelíd alázatossággal, hagy legyek vele én most kettesben az én stúdiómban. Ott megráztam magam és életem legjobb szeánszában visszaraboltam a szolgám. Hosszan gyötörtem félmeztelenül (erényem az erotikus kínzás!), végül térdre állítottam, feltartott tenyerekkel:
- Érezd barátnőm bőrét a tenyered bőrén!- és megpálcáztam a tenyerét, sírva roskadt vissza elém. Rátettem a lábam: victory pose.

D.: Megadtam a lehetőséget, barátnőm mutatta másnap a szolga levelét: új születésnapja lett. Mutatott két-három éve írt rajongó leveleket, sőt verseket. Jó tollú szolgánk nekem is írt ilyet, ami után az enyém lett. Ezeket összemosva előtte, porrá zúztam költői szolga-lelkét, férfiúságát. Azt írtam neki: kihasználtatok, megaláztatok, bábu voltam a játékaitokban és újra egymásra találva lepöcköltetek a tábláról.

E.: Holnapra várom megint megtérni látszó szolgám: inkvizítora leszek és ő erre számít, mert utolsó leveléhez régről ilyen fotókat mellékelt. A lelkét meghagyom barátosnémnak, nem árt azt is porrá zúzni...majd alapjainál kezdem az újjáépítést.

D.: Megírtam neki: úgy látom, barátnőmnél ez csak szalmaláng, addig tart, amíg a felettem érzett diadal el nem párolog és marad a biztos, de lélektelen, száraz financial domination. Megírtam neki, hogy velem soha többé, mert nem szolgálom barátnőm gyönyörét vagy kényelmét a gyönyör-szerzésben. Megírtam, hogy szerelmet hazudott nekem, elárult, megalázott: vádolom női dühtől megszállott Bírájaként.

Letiltottam minden oldalamról.

Holnap megnyitom mindet: várom, hogy értem könyörögve visszacsússzon a lábaim elé, hogy megint az én rabszolgám, az én emberem legyen.

Ha nem, én magam veszejtem el csapdámban vergődő áldozatomként.

Ha igen, barátnőmet hóhérommá alázom...és én gyönyörködöm bennük.