Egy érdekes hirdetés és a megvalósulása (2)

Az első napi képzés végeztével, mikor már a naplementben gyönyörködtünk, Frederick Mester Gáborhoz fordult: - Itt az idő, mára végeztünk, így megkapod most, amit a Gazda reggel rendelt neked. – mondta s intett, mire Frigyes s Isti Gábort Y alakban, fejjel lefelé kikötötték, felhúzták, s kezeit csuklóban a háta mögé összebilincselték, majd a Mester lekapta a nadrágszíját s a széles, bőröve csat részével vagy tízet húzott rá. Szép piros lett a háta, feneke egyenletesen. Mikor végzett, intett Istinek, aki visszatette a bőrövet Frederick Mester nadrágjába s becsatolta, de közben valamit mondhatott, mert csak a csattanásra figyeltünk fel: - Te is megkaphatod ezt, ha sokat jártatod a szádat! – hallottuk.
Egy ideig nem történt semmi, mert Isti próbált elhúzódni Frederick Mester közeléből, aki látszólag rá sem hederített, s azt nézte, ahogy a Subjaink hozták az utánfutót, hogy visszavigyenek minket a házhoz, de még fel sem szálltunk rá, mikor halkan Frederick Mester megszólalt: - Várjatok, még nem mehetünk! Valamit még el kell rendezni. Isti ide, hozzám, de szaporán! – rendelkezett.
Láttuk Isti megmerevedik s a Mester felé fordul, majd térdre ereszkedik és elé visszamászik, s ott térdelt előtte, meg sem moccanva. Gábor is sután, félszegen állt távolabb s nézett. Frederick Mester Istire, rá, majd ránk nézett s ennyit mondott: - Gyakorolhatjátok rajta, amit ma délután tanultatok!
Nem nagyon értettük miért, de nem ellenkeztük, hanem magunkhoz intettük a Subjainkat s rámutattunk Gáborra és Istire: - Vigyétek mindkettőt ahhoz a fához! – parancsoltuk s mutattuk melyikre gondoltunk. Azon nem ellenkeztek, bár fiaink nem túl szelíden kapták el a karjaiknál fogva azokat, szinte kicsavarták a kezeiket, hogy így is előre döntsék őket, majd úgy vezették, lökdösték őket a mutatott fákig. Ott megálltak, de a karjaikat még felfelé húzták, hogy görnyedten álljanak előttünk.
- Mindkettőre újra tegyetek fel bokabilincseket, de jól húzzátok meg azokat, majd Y alakban, fejjel lefelé húzzátok fel a fákra őket. Ne sajnáljátok a gazokat, hanem legyen nagy a terpesz, szinte halljuk az inak reccsenését! – szólt az utasításom a Subjainknak. Azok előbb kis vacillálás után Istit húzták fel s rögzítették így, majd Gábor is sorra került. Az is látszott, hogy Isti lábait nagyobb terpeszben húzták szét, mint Gáborét.
- Készen van Uram. – szólalt meg, mikor végeztek Áron.
Odaléptem s körmeimet végig húztam a bőrükön s láttam, ahogyan megvonaglottak testeik a körmeim hatására, majd gyorsan s keményen a farkukat és egyben a golyóikat is beleértve megszorítottam. Isti felsikoltott, de Gábor uralkodott magán, bár erősen vonaglott a teste a kezemben. – Kuss! – hangzott tőlem.
Intettem, hogy hozzanak egy lovaglóostort s azzal megfelelő távolságból lendítve Istire csaptam. Újra megrándult a teste az ütéstől, sikkantott is még egyet, bár próbálta megfékezni annak hangját.
- Elég lesz! – szólt Frederick Mester. – Oldozzátok le őket! – parancsolta s csal nézte, ahogyan leengedve elterültek a földön. Mindketten ziláltak, s vörös volt az arcuk a belement vértől. Gábor nézett ki rosszabbul, mert ő másodszorra is fel lett függesztve fejjel lefelé.
- Üljetek fel, indulás! – parancsolta még meg a Mester s hozzátette: - Siessetek, távozzatok!
Nem mertünk hátranézni, de azért hallottuk, ahogyan halkan szidalmazza azokat, majd újra hallottuk a szíja csattanásait a bőrökön s Isti halkabb sikkantásait, majd visszafogott sziszegéseit.
- Jó tanulság legyen ez nektek. – szóltam én is halkan a Subjainkhoz. – Itt nincs, kecc-mecc, hanem azonnal jön a büntetés keményen.
- Igenis, Uram! – jött a Subjainktól a válasz és rezignált volt a hangjuk.
Másnap reggel volt reggeli torna, amit mindannyian végeztünk, mg a Gazda is, de rajta kívül mindenki mezítelenül pattogott, ugrott, futott, tornázott, mert a végén eliramodtunk s a gémeskút nagy vályújába ugrottunk, csobbantunk sorban. A bőséges reggeli után újra kint volt már a napi program: ma délelőttre csoportos foglalkozást irányzott elő waxolás témában, majd ebéd s némi csendes pihenő után délutánra a waxolás gyakorlása, folytatása a megtanultaknak párosan.
Mivel erősen tűzött a Nap, így a fedett karámban ültünk le s hallgattuk meg előbb az előadást, amit Frederick Mester Frigyesen szemléltetett. Jó másfél óra hosszan beszélt s közben sorra mutatta is mit, mivel, hogyan célszerű tenni. Mivel Frigyes eléggé szőrös volt, így kellően sziszegett a bemutató közben, főleg mikor letépte – szó szerint róla – a gyantás csíkokat a szőrével együtt. A végén már eléggé érdekesen mutatott, mert foltokban hiányzott róla a szőr. Istit elszalasztotta, aki hamarosan hozott tálat, s eszközöket, s ott előttünk szedte le róla előbb kenőccsel, majd a végén borotvával is a maradékot, hogy szép, egyenletesen szőrtelen lett. Külön lassan végezte az ánusza környékén s a zacsikon s a farkán a szőrtelenítést. Ez után is csepegtetett még waxot Frederick Mester Frigyes testére, de most már látszott, hogy a csíkon semmilyen szőrszál sem volt, amit lerántott.
Frissítő szünet után beosztotta a csoportokat: minden Mester kapott egy Subot. Társam Istit, én Gábort s waxolhattuk azokat először a testükön, háton, mellen, hason s oldalukon, majd már kényesebb részekre is kellett térnünk, s egyre rafináltabb módokon. Frederick Mester kezdetben csak nézte, majd hangosan pontozta is, amit látott. Különösen tetszett Neki társam által végrehajtott waxolás, amit Isti farkán mutatott be. Egy vékonyabb gyertyaszálat vett kezébe, de előtte több dilatatorral feltágította Isti húgycsövét s akkor vezette bele a gyertyát s gyújtotta meg. Ha Isti kicsit is ellanyhult, akkor elmozdult a gyertyaszál és a viasz a testére, szeméremdombjára cseppent, de ha ettől újra megemberelte magát a farka keménysége s meredt felfelé, akkor pedig végigfolyt azon s a makkon dermedt meg, némi sziszegés után. Eléggé vékony volt a gyertyaszál, így hamar végig is égett s jutott bőségesen Isti makkjára, beborítva vastagon azt. A farka pedig lekonyult. (Mindenki azt találgatta magában, hogyan fogja s mivel leverni onnan a sztearint, de nem találtuk el.) Ugyanis nem tett mást, mint ingerelni kezdte Isti ánuszát egy, majd több ujjal s talán a prosztatáját is elérte s stimulálta, mert Isti farka újra kezdett duzzadni, felállt, majd meg-megrándult, de mivel elszorította a gátnál, így kilövellni nem tudott, csak izgett-mozgott s végül párat kellett csak rángatni rajta, hogy kitörjön a vulkán . A vulkánkitörés pedig feltöredezte a viaszréteget s így az lassan lehullt magától.
Nálam mást tartott figyelemre méltónak, mert én egy vastagabb gyertya végét vékony bőr pertlivel tekertem szorosan be, majd azt nyomtam ujjazás után Gábor ánuszrózsájába s nyakszirtre állítva, lábait elől széttéve maradt s került meggyújtásra a gyertyaszál. Itt is végig folyt a gyertyán, majd szépen kitöltötte az ánusz rózsát vastagon. A végén – elalvás előtt – a gyertya melege kicsit felolvasztotta a viaszréteget. Ekkor vettem egy mogyorófavesszőt s pontos célzással találtam el a viaszréteget, törtem el azt s a törmeléket már rövidebb bőr korbáccsal vertem ki onnan.
Frederick Mester megdicsért minket kreativitásunkért. Végül mg mutatott pár kunsztot:
1. Társam módszerét tovább fejlesztette s olyan húgycsővéget tett fel Áronnak, ami visszahajlítva átfogta a makk alját szorosan, de a tetejére felkerülhetett a vékony gyertyaszál. Így az is ingerelt, míg merevebb-ernyedtebb volt/lett a farka közben.
2. Az én módszeremet úgy dobta fel, hogy az ánusz rózsába egy fekete bőr farkincát tett s abba fogta a gyertyaszálat, így az hajladozott benne s csepegtette ide-oda a viaszt.
3. Utoljára pedig Balázst szemelte ki, aki csupasz volt, s előre döntve a nyaka és lábujjai közé bőrpertlit húzott, majd a szájába kellett vennie a gyertyaszálat s úgy csepegett abból ide-oda, majd hátulról elverte a popóit, de a vágatán át a golyóit is s ettől mozgott csak.
(folyt. köv.)