Egy napom

A csörgő vekker kérlelhetetlenül zúzza darabokra az álmomat. Álmomban ágyban aludtam, meleg takaró alatt. A valóság szinte sokkol. A földön fekszek egy pokrócon, ami túl kicsi ahhoz, hogy alattam is legyen és be is takarózhassak vele. De tudom, hogy ezt a keveset sem érdemlem meg. Álmosan megdörzsölöm a szemem és az órára pillantok. 6:10-et mutat. Elkéstem, hasít belém a felismerés, és máris mászok négykézláb Gazdám szobájába, a szokásos ébresztésre. Ha szerencsém van, még nincs fent és jóvá tehetem a hibámat. Halkan nyitok be, Gazdám az ágya szélén ül.
-Röf-röf..-köszöntöm malachoz illően, míg a lábához dörgölőzök. Remélem jó hangulatban ébredt, de ez a remény egy pillanat alatt szertefoszlik, mikor a szokásos tokavakargatás helyett egy hatalmas pofont kapok.
- Ez egy te kövér disznó!- emlékeztet Gazdám a hibámra. –Este számolunk röfi!-teszi még hozzá. Tudom, megérdemlem a büntetést, az este semmi jót nem jelent számomra.
-Teríts! –zökkent ki Gazdám hangja, és én már indulok is. Mindent pontosan úgy csinálok, ahogy Gazdám tanította. A tányér bal oldalára kerül a vaj és a felvágott, jobbra a kés mellé a lekvár. A kenyér párhuzamosan az asztal oldalával. Igyekszek nem elrontani, nem akarok több büntetést. Gazdám nem mond semmi a terítésre, néha a földre szór egy-egy falatot, azokat hálásan megeszem, közben boldogan röfögök Gazdámnak. Csendben telik a reggel. Gazdám felöltözik, én nem viselhetek ruhát, nem rejthetem el a dagadt testemet. Acélkemény mellbimbóimon látszik, hogy nagyon fázok, a pinám viszont lucskos és forró. Nem mintha a Gazdám bármikor megdugna, nem érdemel meg egy disznó egy rendes szexet. Nagyon régen élveztem és nagyon hiányzik, de a reggeli hibám után nem hiszem, hogy ma fogok.
-Minden órában megiszol 2 nagy pohár vizet, és amíg nem mondom, nem hugyozhatsz röfi! –szól búcsúzóul Gazdám, mielőtt a lábcsók után munkába indulna. Én otthon maradok egyedül. A feladatom nagyon egyszerű, ki kell takarítanom a lakást. Először felveszem a szokásos kiegészítőim, helyére kerül a malac farok végű anal plug, a malac orr és a füleim. Csendben és gyorsan takarítok, ha nem végzek, mire Gazdám hazaér, még nagyobb büntetésre számíthatok. Az első pár pohár víz gyorsan lecsúszott, de már kezd feszülni a hólyagom. Hogy ne gondoljak rá, bekapcsolom kicsit a TV-t. Zenére a takarítás is jobban megy. Ekkor megcsörren a telefonom, a Gazdám hív.
-Röf!- köszönök bele illedelmesen a telefonba.
-Megengedtem, hogy nézd a TV-t? –kérdezi minden köszöntés nélkül.
-Nem Gazdám..-felelem tétován.
-Állj a szoba közepére dagi!- parancsol Gazdám. A szoba közepére mászok és felállok. Eddig nem tudtam róla, hogy kamera lenne a lakásban. Idegesen nézek körül, minden porcikámban remegek.
-Nagy terpesz dagadék! Nagyobb! –hallom a vonal túlsó végén. Hatalmas terpeszt csinálok. Még jobban kell pisilnem, mint eddig.
-Fejezd be a takarítást és térdelj a sarokba disznó. A TV-t pedig kapcsold ki!- utasít Gazdám, majd hozzá teszi- Ez kettő. És innentől három pohár vizet iszol röfi!
A vonal elnémul. Nem késlekedek, befejezem a takarítást és a tükör elé térdelek. Kezem a tarkómon összekulcsolva. A tükörben minden testrészem jól látszik. A melleim szánalmasan lógnak a hasamra. A hatalmas hasamtól nem látom a pinám. A karjaim hajasok. Rövid hajam izzadtan tapad homlokomra. A tokám jól passzol a malac orromhoz. Nem tudom, meddig térdeltem ott. Néha ittam vizet, a feszítés és a vizelési inger lassan elviselhetetlenné vált. Egyszer hallottam Gazdám kulcsait. Boldogan másztam elé és csókoltam meg a cipőjét. Nem nézhetek rá, de éreztem, hogy jó hangulatban van. A számmal kikötöttem a cipőfűzőit majd a helyére tettem a cipőket. Négykézláb követtem a nappaliba, a fotelja mellé.
-Öltözz röfi, étterembe mész!- szólított fel. Meghűlt bennem a vér. Nem nagyon szokott kiengedni a lakásból.-A fekete szoknyát és a rózsaszín malackás pólód veszed fel, értetted?
- Igen Gazdám!-mondtam a fejemet lehajtva. A fekete szoknyám jó, ha a dagadt combjaim közepéig ért, így is állandóan húzgálnom kellett, hogy ne csússzon fel. A malackás póló pedig legalább két számmal kisebb, mint a méretem. Minden hájam jól látszott benne, a dagadt hasam pedig kilógott belőle. Bugyiról és melltartóról szó sem volt. Gyors próbálok lenni, de nehezem passzírozom be magam a ruhákba. Gazdám türelmetlenül néz be.
-Kész vagy koca? Mutasd magad! – és nekem négykézláb kell tennem egy kört a földön. Beszállunk a kocsiba, én a hátsó ülésre. A pinám lüktet, úgy be vagyok indulva. Emellett izzadok, annyira kell pisilnem. Gazdám egy 10.000 Ft-os nyújt hátra egy McDonalds előtt.
-Bemész disznó, rendelsz 10 sajtburgert, 2 nagy kólát, 2 shake-et és egy fagyit. Elkezded enni! Nyomás coca! –nyitja ki az ajtót a központi zárral. Kellemetlenül érzem magam. Esti csúcs van, mi van, ha meglátnak? Ahogy állok a sorban, elkapok egy-két pillantást és néhány nevetgélést. Tudom, hogy rólam beszélnek, hogy engem nevetnek ki. Elvörösödök, de a pinám lángol, úgy beindít a helyzet. A pultnál leadott rendelésem kisebb döbbenetet váltott ki, csak két tálcával tudtam az asztalhoz vinni. Az egész meki engem nézett. Leülök és enni kezdek. Az első 2-3 könnyen csúszik, ma még nem ettem, iszonyú éhes vagyok. Meg csörren a mobilom, SMS-em jött.
„Most az egyik shake-et húzóra coca!” áll benne a világos utasíts. Nincs mit tenni. Az utolsó kortyok már nehezen csúsznak le. A körülöttem ülők leplezetlenül bámulnak, a fülemet megüt egy-két „úristen” és „kövér disznó”, de ennem kell tovább. Már lassabban megy. Három burger után újabb SMS Gazdámtól.
„Idd meg a kolát dagadék!” Lassan szívom a pohárból, már nem kívánom. Nagyon szuszogok, a szűk póló kényelmetlenül vág a hájamba és szorítja a karomat. Összerezzenek a telefonom rezgésére.
„Menj a WC-be két hamburgerrel! Jól láthatóan vidd őket coca!” Lassan felállok és megindulok a WC irányába. A pisilési kényszer miatt aprókat lépek, röhejesen festhetek. Újabb SMS.
„Vedd le a pólód, tedd a szádba a hamburgert és ülj a WC-re. Képet dagi!” Mindent úgy csinálok, ahogy parancsolja Gazdám. A hamburgerrel a számban ülök a WC-n. A póló a koszos földön van.
„Edd meg a WC tetejéről, utána állva hugyozhatsz!” Lehajtom a WC-t, a másik hambit ráteszem, miután kicsit letöröltem. Már nem kívánom, nagyon feszül a hasam, de meg kell ennem, ha pisilni akarok. A telefonommal videot csinálok, amit elküldök a Gazdámnak. A szoknyát nem vehetem le, terpeszben a WC fölé állok, és úgy pisilik, hatalmas megkönnyebbülés. Felveszem a pólóm, kicsit koszos lett. Visszamegyek az asztalomhoz, megeszem a maradék két hamburgert. A hasam kikerekedett, tehetetlenül nyögök és zihálok.
„Hozd ki a fagyit, a shake-et és a kolát!” írja Gazdám, én pedig már indulok is. Nagyon sokan néznek és súgnak össze a hátam mögött. Beülök a hátsó ülésre. Szó nélkül megyünk haza. Otthon már a liftben négykézláb parancsol, úgy követem a folyosón a lakásáig. A póló fel kellett húznom, látszik a lógós hasam. A konyhába a földön lévő tálamba önti a maradékot, majd elém löki.
„Vacsora coca!” és én tudom a dolgom. A seggemmel pucsítva, kéz nélkül eszem az édes löttyöt. Gazdám mögém kerül és nagyokat csap a dagadt valagamra. Tudom, hogy amíg nem eszem meg, nem hagyj abba. Csak nyelem az édes, szirupos trutyit, már az egész arcom benne van a tálamban. Mikor elfogy a vacsorám, a verés is abba marad. A padlóra csöppent cseppeket fel kell nyalnom, az arcomat nem moshatom meg. Amíg Gazdám vacsorázik és a tükörrel szemben ülök nagy terpeszben és izgatnom kell magam, de nem élvezhetek el. Nagyon rossz, nagyon szeretnék élvezni. Lógós, dagadt csöcsöm harapdálom, a kemény bimbókat morzsolgatom, másik kezemmel a pinámat izgatom.
„Takaríts el!” – szólal meg Gazdám és én remegő lábakkal pakolok el. Amíg Gazdám pihen, én elmosogatok és rendbe teszem a konyhát. Fürdeni 10 percem van és nem fürödhetek meleg vízben. Gazdám az ágya mellé parancsol, megcsípkedi a mellem és megdörgöli a hasam.
-Holnap este vendégem lesz. Ma lefekvés előtt adsz magadnak egy beöntést, a harmadik vizet nem engeded ki, azzal kell aludnod. Holnap reggel pontban hatkor várlak coca! Ne merj még egyszer elkésni!- búcsúzik, majd a tokavakarás helyett már kapcsolja is le a villanyt. A sötétben mászok ki az előszobába. A beöntés igazi megváltás lenne, ha nem kellene magamban hagynom a vizet. Már tudom, hogy ma éjjel nem fogok sokat aludni.