Különösen végződött vacsora (3)

Ott feküdtem hát előtte anyaszült mezítelenül, stabil oldalfekvésben s járt az agyam, amit majdnem eldobtam. Csak nem képes itt s most megmasszírozni ez a srác egy spéci prosztata-masszázzsal, amihez gyakorlat is kell, ami Neki nincs. Másrészt meg mitől lett ilyen hirtelen ennyire agresszív, mitől borult el az agya? – tűnődtem magamban.
Még mielőtt azonban a felvett és besíkosítózott kesztyűvel elérte volna az ánuszrózsámat halkan megszólaltam:
- Nem felejtett valamit még ez előtt megkérdezni tőlem, Uram? – kezdtem udvariasan.
- Nem, miért, mit kellett volna? Mondd! - állt meg a keze és nézett rám, szólított fel.
- Nem kérdezte meg a tabuimat, így nem is ismeri azokat. – feleltem még udvariasabban.
- Igen, ez igaz. Akkor most mondd el! – szólított fel. – Cserébe nem kapsz büntetést, mer engedély nélkül szóltál. – kedélyeskedett nevetve, de azért húzott egyet rám.
- Nem szeretem az anális játékokat, ha durvák velem, nyom marad a testemen s a csipeszeket sem a mellbimbómon. No meg testnedveket a számban. – soroltam.
- Aha, ez komoly felsorolás. – kezdte döbbenten s dühös lett. – Miért nem mondtad hamarabb, már bele éltem magamat, hogy mit teszek veled? S most nem tehetem meg? – dühösködött. Láttam egyre agresszívebb lett.
Mindketten egy ideig hallgattunk, majd szinte egyszerre kezdtünk el nevetni, először csak kuncogva, majd egyre hangosabban s felszabadultabban.
Így alig hallottuk meg a csengőt, mely megszólalt közben.
Abbamaradt a nevetés, csend lett, egymásra bámultunk.
- Vársz valakit? – kérdezte végül döbbenten megszólalva.
- Nem, nem tudok róla. – kezdtem, majd végignézve magamon így folytattam: - Így nem is tudnám fogadni. De azért megnézem ki az.
Felálltam, kimentem a köntösömért a fürdőbe, majd kinyitottam az ajtót s kinéztem. A sötétben nem láttam ki áll a rácsnál, mert hátulról világította meg a lépcsőházi lámpa.
- Ki vagy? Engem keresel? – szóltam ki.
- Igen, Uram s bocsánat, hogy el-, s felmertem jönni, de sürgősen büntetésre van szükségem, ha megtehető. – hallottam a sötétből. Megismertem az egyik huszonéves Subom hangját.
- Mindjárt beengedlek. – szóltam s kimentem érte, beengedni.
Mikor becsukódott az ajtó mögöttünk s a benti fényben látta, hogy csak köntös van alattam, még jobban szabadkozott:
- Bocsánat, látom fürdésében zavarom. Remélem, nem fázik meg Uram, hogy kijött beengedni, így. – mondta s közben alaposan végignézett. (Majd még kapsz ezért. – ígértem meg magamban neki.)
- Nem fürödtem, de ez nem lényeges. – legyintettem. – Intézd el, amit kell s gyere be! Ne lepődj meg majd, mert egy másik srác is lesz bent, de nem nézhetsz rá, hanem négykézláb jöhetsz csak hozzám! A földet nézd! Megértetted? – néztem rá s mikor bólintott, bementem.
Gyorsan magamra kaptam egy fekete boxer alsót, aminek az oldala necc volt, majd egy ugyanilyen pólót is, felhúztam a zoknijaimat, míg közben mondtam:
- Egy Subom jött, mert büntetést érdemel. Valamit tett, de majd elmondja. Vele megteheted, amit velem terveztél. Így jó lesz? – mondtam el gyorsan, egy szuszra.
- Igen, ha tényleg megtehetem. – válaszolta reménykedve.
- Ő Sub és mazó egyben, így szereti is a fájdalmat, nem csak tűri. – magyaráztam meg neki. Közben kopogtak az ajtón, így kiszóltam:
- Gyere be!
Belépett s azonnal négykézlábra állt s a földet merőn nézve jött elém a Subom. Semerre sem nézett.
- Halljam mit tettél, miért kell megbüntetnem téged? – kérdeztem meg.
- Jöttem át a Ligeten, miközben már sötétedett. Előttem ment a sétányon egy fiatal srác, olyan kúrvásan öltözve s ringó csípővel. Nem bírtam nézni s rászóltam, mire visszafordult, végignézett s csak annyit mondott: - Kopj le apuskám, egyrészt öreg vagy nekem, másrészt meg sóher, kinézettre. Csak ennyit mondott s ettől elborult az agyam. Elgáncsoltam, földre vittem, majd alaposan elvertem, talán még meg is rugdostam. – sorolta a Subom lehajtott fejjel.
- Azért megnézted, hogy komolyabb baja nem esett? - kérdeztem meg.
- Biztosan nem, mert ahogyan felálltam, ő is felpattant s eliramodott. Gondolom segítségért, hogy elkapjanak a haverjaival és elverjenek alaposan. – mondta halkan. Mg hozzátette: - Igen, érdemlek verést, büntetést, de ezt inkább Uramtól kapjam, vagy… - szólt s elhallgatott, nem tudta hogyan folytassa.
- Jól van, megkapod. Alaposan. Még érdekes is lesz. – tettem vigyorogva hozzá. – de nem tőlem kapod, hanem a társamtól, akit kismesternek hívsz majd! Megértve? – néztem rá merőn. – Köszöntsd is azonnal Őt! – mutattam rá.
Subom máris felnézett, odakúszott a társam elé és csókot nyomott mindkét lábára s az általam lenyújtott jobb kezére is. De, rá nem mert nézni.
Viszont a jobb keze hirtelen lenyújtásával, megrántottam a testét, így felszisszent. A Subom meg felkapta a fejét, hogy valaki szisszent, de nem ő volt.
Subomnak feltettem egy szemellenzőt, majd nyakörvet pórázzal, s azzal körbevezettettem a társammal a szobában, aki közben örömmel csapkodott a formás, mezítelen fenekére nagyokat a lovaglópálcával. Még élvezte is ezt.
Most odavezette az ágyhoz, felfektette, eligazította kellő pózba s közben nem mulasztotta el megmogyorózni sem kellő helyen, erősen. A Subom nem nyögött, de vonaglott ettől. Most felvette a kesztyűt, bekente, majd már egyik ujjával benne is járt, de hiába. Semmi hatása nem volt. Így odaléptem megfogtam az ujját s mutattam, irányítottam s közben halkan utasításokat adtam. Végre látszott a hatása, mert kezdett merevedni a Sub farka, majd állt már, mint a cövek s nem sokára el is durrant. Többször, alapos adagokat kilövellve.
A társam ki akarta húzni a kezét, de megfogtam a csuklóját, hogy maradjon benne.
Én pedig kicsit cikiztem, csikiztem, majd mikor láttam sikerrel, akkor intettem, így a társam újra kezdte a masszázst s másodszor is sikerrel járt. Kiküldtem megmosakodni, közben a Subot hátára fordítottam s levettem a szemellenzőjét. Kapott párat a mellkasára, hasára, de a belső combjára is tőlem. Ekkor látta meg a bejövő srácot, aki szintén anyaszült mezítelen volt.
Nem hagytam csodálkozni, hanem újra feltettem a szemellenzőjét, majd felállítva a talpára a sarokban lévő felállított, de fel nem díszített fenyőfa felé vezettem. Mikor oda értem vele, akkor elgáncsoltam, így az előre esett, rá a szúrós fenyőfára. Önkéntelenül a karjait is zárta, így még meg is „ölelte” azt. Felordított: - Aúúúú, ez fájt! Pontosabban szúrt. – nyögte.
- Bizony szúrós a kicsike!  - erősítettem meg nevetve az általa mondottat.
- Csak nem a kismester az? – kíváncsiskodott a Subom.
- Miért, szeretnéd, ha szúrna is? – ugrattam.
Majd intettem a kismesternek, aki már ugrott is s kis sziszegés közepette rá a „halmazra” s dugta, verte belé a farkát a kínálkozó lehetőségbe. Hosszan dolgozott rajta, mire sikerrel járt. Láttam teste rándulásait s hallottam Subom kéjes nyögéseit is.
Míg az fürdött, addig felöltöztettem a társamat, amit a végén már a Subom is látott, majd a nagy sportszatyrot is, így felajánlotta, hogy segít neki hazavinnie.
Együtt távoztak, de hamarosan mindkettőtől hallottam az este folytatásában történteket, de ez már másik történet.
(vége)