Különösen végződött vacsora (1)

Egyik este hazafelé már nem voltkedvem főzőcskézni, ezért betértem még záróra előtt kedvenc kis, családias éttermembe megvacsorázni: sajttal töltött rántott hús sült krumplival és uborkával. Már csak hárman voltunk ott. Leültem várva a frissen készült ételemet, kinéztem az ablakon át, bámészkodva az utca forgatagát. Közben vettem észre, hogy velem szemközti asztalnál egy jóval fiatalabb srác ült, sötétzöld sport felsőben, ADIDAS felirattal, eszegette a saját sült krumpliját bal kézzel s közben a jobbjával sms-seket írt. Valami furcsa feltűnt, de akkor még nem tudatosult bennem, mi az. Végzett, felállt, átvitte a tálcáját és visszajött, majd hozták a palacsintáit, azokat is megette, majd felállt s fel akarta venni a kabátját, de arca eltorzult a fájdalmában s halkan fel is nyögött, de nem sikerült.
- Várj, segítek! – szóltam s felállva rásegítettem s összezártam a kabátját.
- Köszönöm. – hálálkodott kedvesen, míg válaszolt kérdésemre:
- Sportsérülés?
- Igen, sajna a rosszabbik fajtából, mert igen fájdalmas a zúzódásom is és igen akadályoz a mozgásomban ráadásul. – válaszolta grimaszolva.
- Kígyókenőcs! – mondtam határozottan.
- Hogy mi? Kígyókenőcs? Még sohasem hallottam róla. – nézett rám hitetlenkedve.
- Pedig van s nagyon hatásos. Ott a szemközti patikában árulnak is, nem csak ezeket ba hatástalan TV-ben reklámozott kenőcsöket. – nyomatékosítottam. – De ha nem sietsz s megvárod, míg ezt a pár falatot megeszem, akkor hazakísért, nekem van is otthon, bekenem a válladat s már annyival előrébb is leszel. – tettem még hozzá.
Így is lett. Míg hazafelé sétáltunk láttam valami foglalkoztatja, de hagytam, majd kiböki, ha már akarja. Végre a kapu előtt megszólalt:
- Mivel tudom majd meghálálni, hogy segítettél rajtam? – kérdezte.
- Pénzzel biztosan nem! Erre ne is gondolj! Majd csak kitalálunk valami mást helyette. – bíztattam nevetve.
- Alkalmazkodom s nyitott vagyok sok mindenre. – mondta lassan, sokat sejtetően.
- Előbb a segítség s utána a jutalom! – nevettem s nyitottam a kaput, mentünk fel hozzám.
Belépve megszólaltam, míg zártam a bejárati ajtót:
- Ki itt beléptél, hagyj fel minden reménnyel! Üdvözöllek a pokolban! Isten hozott, ördög vigyen! – hallottam a saját hangomat s rájöttem ez most rosszul és rosszkor szólt így.
El is csodálkozott, rám nézett, hogy komolyan gondolom-e, majd elnevette magát:
- Teljesen berezeltem azt hiszen. Tele lett a gatyám! Hol a WC? – kérdezte meg nevetve.
Ott mutattam meg s hozzátettem:
- Míg én megkeresem a kígyókenőcsöt, addig végezd el a dolgodat, tedd tisztába Magadat, s menj, be a szobába! Levetkőzve várj ott! – adtam az utasításokat neki.
- Igenis Uram! – vágta vigyázzba Magát, s tisztelgett a jobbjával, majd a hirtelen mozdulattól megrándult az arca, kicsit sziszegett is hozzá, mert a fájó balja figyelmeztette.
- No, no! Erre a szóra vigyázz, ez mást is jelenthet! – hívtam fel a figyelmét nevetve s megintettem a felemelt jobb mutatóujjammal.
Megkerestem a kenőcsöt a fürdőszobámban és belépve a nagyszobába, csodálkozva megálltam az ajtóban. Ott feküdt az ágyamon egy szál alsóban, s zokniban hason, a sérült bal vállával az ágy széle felé. S micsoda gatyóban? Feszült az, az amúgy is feszes popóján és szép színes volt, de harmonikus színösszeállításban. Hozzá olyan világoskék zoknik, amiknek sárga színű a talprésze. Csodás volt nézni. Tettem is egy ideig.
Ő is nézett az ágyról s végre megszólalt:
- Elámult látom. Tetszik a látvány? Ez már a majdani jutalom része, pedig még nem is volt teljesítés az Ön részéről! – cukkolt aranyosan.
- Szemem, szám eláll, de más feláll! – válaszoltam kétértelműen én is, de őszintén.
- Azért előbb, ha kérhetem, a masszázs jöjjön s csak utána más! – figyelmeztetett s mosolygott kedvesen.
Így is történt. Alaposan bekentem s megmasszíroztam a bal vállát, lapockáját is, majd a felső karja került sorra. Áttérdeltem rajta, s ha már ott volt alattam, folytattam a masszázsát s a jobb vállát, lapockáját is megmasszíroztam, de azt már nem a kígyókrémmel, hanem a meleg, ló balzsammal. Tovább is haladtam a gerincén s a dereka is sorra került. Elértem a gatyója vonalát, ott megálltam.
- Ne hagyja ki a továbbiakat sem, ha már odáig elért, de ott újra a kígyókrémmel, ha kérhetem, mert a popómra estem s ott is fáj! – mondta s próbált felemelkedni, hogy lehúzza a gatyóját, de az Neki, egyedül nem ment. Segítettem s lehúztam róla.
- Azt a …. – ámultam el a szép, formás popók láttán. Itt nincs hiba!- tettem hozzá.
- Érjen csak hozzá s meghallja! – kuncogott s tényleg felkiáltott, mikor hozzáértem, de akkor már éreztem is a bal popóján, „zsemléjén” a csomókat.
- Igen, itt vannak csomók. Próbálom kimasszírozni. – mondtam s tettem.
Közben láttam, de éreztem is, hogy izeg-mozog alattam, így hagytam mit tesz. Felemelkedett s maga alá nyúlva a jobb kezével eligazította a fütykösét, de nem maga alá, hanem pont hátrafelé, azaz a lábai közé vezetve, majd visszaereszkedett hasra. Most már láttam is a fütykös végét, a vöröslő makkot a lábai között.
- Köszönöm, folytathatja! – szólított fel további masszázsra.
A felszólítás szerint tehát megmasszíroztam a bal, de a jobb zsemléjét is, majd lefelé haladva a combjait is, de óvatosan, nem érve a fütyköshöz, ahogyan a masszírozó szabályzat rendelkezik.  De Neki így nem tetszett.
- Nem a hivatásos masszőrnél vagyok, ugye? – kérdezte meg hátra fordítva a fejét és huncut mosolyt láttam a képén.
- Van masszőrvizsgám, ha erre célzol, de most nem hivatalos helyen vagy. Miért?
- Akkor lehetne, hogy eltekint az előírásoktól, a vendég kívánságait követi? – cukkolt.
- Igen, miért is ne, mert az nem ellenkezik az én vágyaimmal sem.  - válaszoltam s folytattam a munkámat, de már a cipói között is járt a kezem, majd be-, betévedt a combjai közé, megérintve a fütykösét is.
Mikor láttam annak merevedést és hallottam a hangjait is a megelégedésnek, akkor lassan a fülébe súgtam:
- Fel tudsz emelkedni kicsit?
- Igen, máris. – felelte s kissé oldalt fordulva megtette.
Így hozzá jutottam s tenyerembe vehettem a szép, duzzadtan meredező farkát, s azt is alaposan megmasszíroztam, míg csak el nem durrant.
- Ahh, ez nagyon jó, kellemes volt! – hangzott tőle. Hagytam kicsit pihegni, s hoztam egy törülközőt és megtörölgettem ott.
Egy ideig feküdt mozdulatlanul, majd végre rám nézett s mosolyogva megkérdezte:
- Minden masszázsfajtát kipróbáltál már rajtam, amit csak tudsz? Vagy mást nem tudsz? Azt nem tanították meg Neked?– cukkolt.
- De, még van egy pár a tarsolyomban. – feleltem – Jó tanuló voltam, mindent megtanultam. De azt lehet eszközzel, kézzel, vagy „saját eszközzel” is tenni. Melyiket szeretnéd?
- Ha kérhetem, akkor valamilyen eszközzel kezd, mert tágítani kell, túl szűk vagyok, de utána a kezet feltétlen kövesse a saját eszközöd! – súgta vissza s kicsit kacéran mozgott az ágyon.
(folyt. köv.)