Egy érdekes este és éjszaka története (2)

Ott maradt abba a történet, hogy a pincében éppen egy magas, szőke, vékony, szőrtelen srác lakatolta az András kereszthez az egyik núbiai néger srácot és ígért neki sok szenvedést. A núbiai ugyan tekergett, hogy nehezítse a kikötését, de nem ment sokra ezzel, csak azt érte el, hogy a magas srác megdühödött s lekapva egy hosszú szíjakból álló korbácsot a falról alaposan ellátta a núbiai baját, a végén az már sikoltozott is a korbácsütésektől. (Ekkor az addig tömést végző kan felállt, odalépett hozzá s alaposan szájon vágta, hogy kussoljon már, majd visszamenve folytatta félbehagyott ténykedését.)
A magas, szőke pedig – bár értetlenül nézte a kan srác kéretlen közbeavatkozását – a kezében lévő korbácsot használta s úgy vágott végig többször is az összegabalyodottakon, hogy mindketten felvisítottak erre. A kan srác felugrott s neki akart menni a magas szőkének, de az egy jól irányzott rúgással telibe találta ott, ahol fészkel az agya s az így összecsuklott. Még gyorsan odaugrott s alaposan össze is kötözte gúzsba, majd odább húzta, hogy a ketrecben lévő társa ne érhesse el és szabadíthassa ki megkötéséből. Majd visszament a núbiaihoz és befejezte annak kikötését az András kereszthez. Kicsit nézelődött, majd a ketrechez lépve az egyik igen alacsony, de mokány kínai srácot intette magához, hozta/húzta ki a ketrecből és terelte az András kereszthez. Az félve állt, látszott reszket a rá várótól. Oda lépett elé, lenézett rá, megfogta az állát és felemelte a fejét, hogy az rá nézzen. S ekkor irtózatos pofont adott a kicsinek jobbról és balról is. Az összecsuklott. Felrángatta, majd visszalökte a ketrec felé s nem foglalkozott vele tovább. Hanem a másik kan srác nyakára tett nyakörvet, s pórázt, majd azzal kivezette onnan s helyére belökte a kínait s bezárta az ajtót lakattal, kulcsot zsebre téve. (Elhaladtában a másik mellett nem mulasztotta el, hogy egy jó nagyot abba belerúgjon.) A pórázt áthúzta annak lábai között, majd annak végét karabinerrel az András kereszthez csatolta s így az a núbiai mellé került. Most már úgy ütött a korbáccsal, hogy annak vége a kanon csattanjon. Persze az próbált kitérni az ütések elől, de sikertelenül.
Később előrébb húzta a nyakörvénél fogva, így meg kellett hajolnia előtte s ekkor egy vékony, mogyorófa vesszőt kapott a kezébe s a hátán át ütötte a popóját felváltva, majd a lábai közé fogta a fejét és pár odamérés után telibe találta annak ánuszrózsáját, mire az felüvöltött s összerogyva fogta a fenekét.
A núbiai mindezeket látva összepisilte magát ijedtében.
A srác felrángatta a pórázánál fogva a kant s utasította, hogy törölje fel a padlót, de azt nem mondta mivel. Így az csak toporgott s nem tette meg. Ezért megint jól elverte s hátravitte az egyik egyéni cellába s ott kötözte ki. Visszatérve meggyertyázta a núbiait fehér gyertyával. Alaposan s még arra is volt gondja, hogy a közben megduzzadt s előre meredő farkára s abból kibukkanó, fedetlen makkjára is jusson. Természetesen le is kellett verni róla a megszáradt sztearint, erre egy széles fapaskoló szolgált kezében. Úgy látszik a magas, szőke ennyivel megelégedett, mert ott hagyta kikötve a núbiait s felment. Én vártam, mi lesz. Hamarosan lejött az egyik pincérfiú, leoldozta a núbiait, megitatta, majd visszazárta a ketrecbe. A két kan maradt, ahol volt. Igaz, az elől lévő szemtelen ajánlatot tett nekem, de én felmentem. Az udvaron át fel a srácokhoz, akik már éppen tussoltak, majd jöttek le velem, vissza a nappaliba. Elfoglaltuk újra a helyünket a kanapén s kaptunk egy újabb kör italt is, mikor kezdődött a műsor. Onnan néztük fentről végig. Változatos, pergő, érdekes volt, a live show is, mert bár két srác adta elő, ezt jól palástolták, a fények, vagy néha azok hiánya is belesegített.
A műsor végén lementem s ki az udvarra friss levegőt szívni, mikor mellém lépett a lépcsőházi, szőke srác s megkérdezte, hogy élveztem-e az előadását? Azt feleltem, nem tudom, hogy mire céloz, mire ő azt válaszoltra, hogy szívesen megismétli, kettesben velem, akár ugyanott is, amit s ahol az előbb csak végignéztem. Kicsit elgondolkoztam, majd azt válaszoltam, hogy rendben, de vannak feltételeim:
1. nem üzleti alapon!
2. nem az árnyékban, hanem az emeleti függőfolyosón, jól megvilágított helyen.
3. nem lesz dugás a részemről, egyoldalúan leszophatsz, de csak mélytorkosan. S elmegyek a szádban!
A szőke srác kicsit gondolkozott a fejét félre hajtva, végignézett, majd csak annyit mondott:
- Rendben, de csak ha a végén veled mehetek haza, hozzád s otthon megdugsz, de nem egyszer! – szögezte le.
- OKÉ, de nem vagyok egyedül, nem baj?
- Nem, persze, hogy nem, de a társad nem teheti meg, csak ha neki is megengedem.
- Rendicsek, akkor megállapodtunk? – kérdeztem meg.
- Igen, természetesen. – válaszolta s indult volna a lépcső felé.
- Hé, állj! Így nem! Én férfit akarok, aki szop le engem! – dörögtem.
- Mit tegyek akkor? – hőkölt vissza.
- Öltözz át, vissza, ahogyan jöttél! – utasítottam.
- Hát, nem bánom, legyen. – egyezett bele s ment visszavedleni.
Megvártam s láttam, hogy a barátom s a másik két, fiatal srác is jön ki vele. Intettem nekik, hogy maradjanak ott, ahol vannak s én elindultam fel a lépcsőn s a kis srác hamarosan utánam jött. Felérve az emeletre az utcai front felé mentem, majd annak közepén magamhoz intettem a srácot, mutatva, hogy térdeljen le előttem. Azt figyeltem, hogy lentről jól látszik, ami történni fog, így elkezdhettük. A srác rám nézett s én elővéve a szájába adtam a fütykösömet, amit kezdett szopni, majd ahogyan merevedett toltam beljebb a szájába, torkába. A srác fuldoklott s talán ennek hangjaira néztek fel a dohányzók s már ők is nézték a pót-műsort. Ekkor utasítottam, hogy álljon fel, majd mindent toljon le magáról, s úgy térdeljen újra elém s folytathatja a szopását. Becsületére legyen mondva végig csinálta s még kellemes is volt, mert a végén élvezettel le is takarította a makkom környékéről is minden cseppemet.
Amikor végzett, nem engedtem felhúzni a gatyáját, s nadrágját, hanem áthajlítottam a korláton féloldalasan és a kezeimmel jó nagyokat csaptam a popóira felváltva. Ez már hangos is volt, így leálltam azzal. Felkaptam a gatyóját s mutattam hozza a nadrágját. Lementünk a lépcsőn az udvarra, majd bemasíroztunk a társaim mellett, vissza a nappaliba, s fel a szokásos kanapénkra. Olyan gyorsan mozogtunk, hogy nem tűnt fel, hogy őrajta alul nincs semmi. A kis, fiatal, szőke srác ott ült előttem, mint egy kis kutya, s őzike szemeivel engem nézett. Ha másik valaki a társaságból meg akarta simogatni valahol, rámordult s elhúzódott. Mi beszélgettünk zavartalanul, míg csak a pincérfiúnk nem jelezte, hogy szabad a pálya lent a pincében. Felálltunk s lementünk sorban a csigalépcsőn. Jött a kis szőke is felöltözve. A pincérfiúnk ott maradt annak aljánál, hogy senki ne jöhessen le, míg nem végeztünk mi. Mi pedig végigjártuk a ketreceket s mindenkit kihoztunk abból s felsorakoztattunk egymás mellé.
Elébük állva megkérdeztem:
- Kit, hányszor foglalkoztattak ma este eddig?
Mindenki bemondta a maga számát. Legtöbb nyolc volt (egyik kan), a legkevesebb kettő (egyik kínaim a vékonyabb).
- Akkor most mindenki sorra fog kerülni! – ígértem meg.
- Veled kezdjük! – mutattam a csak kétszer szerepelt kínai srácra. (Kis, vékony srác volt, madárcsontú, de a farka környékén hosszú, de nem dús fekete szőrzettel s láthatóan a hónaljában is volt abból.)
Magamhoz intettem a kínait, s közben hozattam mindenkinek nyakörvet pórázzal. Mikor a kis kínaim is megkapta tőlem, térdre nyomtam, majd körbe sétáltattam s mindenki előtt fel kellett emelkednie térdelésbe s megcsókolnia, majd kicsit megszopogatnia a farkát. (Az egyik kan a szájába vizelt pár cseppet, de kínai azonnal kiköpte s felugorva fellökte őt.) Lefogattam a többiekkel a kan srácot s kikötötték egy plafonról függő kötélhez, majd alaposan megostoroztattam mindenhol ezért mindenkivel. Ordított, vonaglott közben, de nem volt kegyelem. Ott maradt utána is függve a középen. Még ketten voltak hátra, így ezen közjáték után a maradék kettőt is „üdvözölte”, majd magamhoz intettem s velem is megtette s utánam a barátaimmal is.
(folyt. köv.)