Kutyavilág

Ezúttal házhoz mentem. Sűrűn a kezemben szorongatott telefonra sandítva szedtem a lábam a számomra teljesen ismeretlen környéken, miközben lázasan pásztáztam az utcatáblákat, jó helyen járok-e. Persze elvétettem egy kereszteződést, rossz felé fordultam. Máris késésben voltam.

Kanyarítottam egy gyors üzenetet.

„Már úton vagyok, de egy tíz percet szerintem kések.”

Nem váratott sokat magára a válasz.

„Nem probléma. Minden elvesztegetett perccel csak nő a büntetés. Siess, kis ribanc, ha jót akarsz.”

Hogy rohadnál meg – gondoltam mérgesen. Pedig még időben el is indultam, nehogy megcsússzak. Erre mégis én ütöm meg a bokám. A fenekemben is egyre jobban éreztem a plugot. Kezdett vágni a széle. Nem tudom, ki találta ki ezeket a kis, csillogó köves, fém darabokat, ám hogy nem mozgás közbeni viseletre tervezte, az is biztos.

Nagyot szusszanva fékeztem le a keresett épület előtt, idegesen megkerestem a megfelelő gombot a kapucsengőn, és legédesebb hangomat elővéve felszóltam, hogy megérkeztem.

Régi, belvárosi bérház, a bulinegyed szélén. Aprócska, szinte már garzon méretű lakás, nagy belmagasság, parketta, erődhöz méltó vastagságú falak. Hogy gyűlölöm ezeket a tereket. Kis helységek, égig érő mennyezetekkel. Télen szinte befűthetetlenek.

Az előszobával egybenyitott apró konyhában az asztalon két pohár várt, mellettük vodka és narancslé.

- Gondoltam lazítsunk egy kicsit – intett az ital felé a srác, miután a bemutatkozást letudtuk.

Ültünk egymással szemben, semmiségekről beszélgettünk, miközben azon járt az agyam, vajon mikor térünk már a lényegre. Minek ez a sok felesleges formaság. Ő is szexet akar, én is azért jöttem, mi a fenének egymás magánéletét vesézgetni.

Amikor végre elfogyott a pia, kivette a kezemből a poharat, felállított, aztán rám parancsolt.

- Vetkőzz!

Némiképp kérdően néztem rá, mert a bejárati ajtó félig nyitva volt. Kintről az egyik szórakozóhelyen szóló muzsika ütemes lüktetése szűrődött be, keveredve a nyáresti fülledt meleggel. Bódító volt, de azért nem ennyire.

Vállat vont, így eleget tettem a kérésnek. Nem én lakom itt, ha a szomszéd meglát, holnap nem nekem kell odaköszönnöm neki, amikor leviszem a szemetet.

Iskolás, kislányos ruhában szeretett volna látni, ezért egy farmer kertésznadrágot és egy mellet alig takaró kis pólót választottam. Pillanatok alatt a széken volt az összes ruhadarab, én pedig meztelenül álltam előtte.

- Fordulj meg, látni akarom, követted-e az utasításomat – hangzott a következő ukáz. Hátat fordítottam neki.

- Fogd meg a bokád. – Lehajoltam.

Végigsimított a tenyerével a farpofákon, széthúzta őket, és megszemlélte a fekete követ.

- Helyes, engedelmes kis kurva vagy. De akkor is elkéstél, ezen nem tudunk változtatni. Menj be a szobába, és hasalj az ágyra.

Eleget tettem a kérésének, mialatt ő a szekrénykében matatott. Egy nyakörvet, pórázt, szájpecket és egy vékony szíjas lovaglópálcát vett elő.

- Emeld fel a nyakad – parancsolta. Rám kapcsolta a nyakörvet. Jó szorosan meghúzta, majd csatlakoztatta a pórázt. Jókorát rántott rajta, hogy kénytelen legyek testemmel is követni a megfeszülő bőrt.

Négykézláb térdeltem az ágyon, míg ő mustráló tekintettel körbejárt, megnézett. Kezdett hosszúra nyúlni a hallgatása.

- Most már takarodj le az ágyról, a földön a helyed – förmedt rám, és ismét nagyot rántott a pórázon.

Félig a rántásból lendületet véve, félig feltámadó dacomból merítkezve leugrottam, és haragosan bámultam vissza rá négykézláb állásban.

- Mi van, ribanc, nem tetszik? – kérdezte csúfondárosan. – Nem érdekel. Az enyém vagy, azt teszed, amit parancsolok neked. – Hatásszünetet tartott. – Gyerünk, sétáld körbe a szobát. De nagy körben!

Lassúra véve mozdulataimat, már-már macskás könnyedséggel igyekeztem körbecsúszni a földön. Úgy képzeltem, irtó fenségesen mutatok, ahogy lapockám minden egyes mozdulattal fel és le elmozdul, fejem pedig a támadó nagymacskákhoz hasonlóan igyekeztem gerincem folytatásába billenteni.
Ha már szívás a program, legalább hozzuk ki belőle a legtöbbet. Hát nem?

Amikor végre megelégelte a szobában körbe-körbe kóricálásomat, kezébe vette az ostort és tekintetével jelezte, hogy azonnal a lábához vegyem az irányt. Odaóvakodtam, sarkamra ültem aztán vártam, mi következik.

- Szóval késtél. Méghozzá tíz percet. Az tíz ütés. Számolni fogod.

Felállt, megragadta a pórázt, és az ágy végénél egy karikához rögzítette a karabiner segítségével. Gyorsan, gyakorlottan dolgozott. Biztos voltam benne, hogy hiába hagyta szabadon a kezem, nem tudnék egy mozdulattal kiszabadulni. Számba illesztette a szájpecket is. Szorosra húzta, hogy ne tudjam rázárni a számat.

Mögém került, felemelte az ostort, párat suhintott a levegőbe, majd a fenekemre húzott. Számolni kezdtem, miközben erősen reméltem, hogy nem egy területre fogja korlátozni az ütéseket. Bírom én, de azért jobb, ha nagyobb felületen ér. Kevésbé fáj, nem marad meg annyira. Kevesebb dolgot utálok jobban, mint elsminkelni a nyomokat munka előtt.

Úgy az ötödik ütés tájékán járt, amikor hangosan felszisszentem, s csak utána tudtam kinyögni a számot. Őrülten fájt, azonban tartottam magam. Minden egyes ütés egyre jobban égetett, és egyre elhalóbban mondtam az aktuális számot. Próbáltam volna helyezkedni, egy kicsit kitérni, de nem igazán volt helyem, a karikán meg-megcsörrenő karabiner hangja pedig mintha csak még jobban feltüzelte volna lelkesedését. A kilencediket és a tizediket kifejezetten erősre vette. Először a bal, majd a jobb farpofámra vert. Nem bírtam tovább, állatias üvöltés szakadt fel belőlem. Ledobta a pálcát, a fejemhez került, leguggolt mellém, és maga felé fordította arcomat.

- Nézz a szemembe – mondta. – Így jár az, aki elkésik. Jogosnak érzed a büntetést? – érdeklődött. Tekintete a szájpecek mentén csordogáló nyálamra tévedt.

- Igen, annak – feleltem, amennyire teli szájjal tudtam, mire akkora pofont kevert le, amekkorát a szűkös hely csak megengedett.

- Igen, uram – javított ki.

- Igen, uram – ismételtem.

- Na, látod, máris jobb – dicsért meg, és megsimogatta a fejem tetejét. - Most eloldozlak, egy kicsit duglak, aztán szophatsz, mert látom, hogy szereted a faszt. Utána a szádba élvezek, és te hazamész. Megértetted, ribanc?

Bólintottam.

- Nem hallom.

- Megértettem, uram – préseltem ki magamból. Gyűlni kezdtek bennem a kérdések és az indulatok. Most komolyan? Ennyi lesz? Megdug, megszopat, és hazazavar? Hát, ez nem valami nagy program. Mi lesz az én élvezésemmel? Jól értettem, tényleg kimaradok? Hiszen megbeszéltük, hogy aktus közben nem tudok elmenni. Kételyeimnek egyelőre nem adtam hangot, várakozó álláspontra helyezkedem. Az ember feleslegesen nem teszi tönkre a hangulatot. Inkább utána beszéljük meg, ha valami nem volt kóser. Jobb az úgy.

Sebesen eloldozta a nyakörvet tartó csomót, levette a pórázt is, majd fellökött az ágyra, hátra fogta a kezem, és a szíjjal szorosan összekötötte az alkaromat. Nem sokat teketóriázott, alám nyúlt, néhányszor végighúzta a kezét a puncimon, méricskélte, mennyire nedves, aztán úgy, ahogy volt, belém hatolt.

Átvillant rajtam, hogy vajon mikor húzott óvszert, mert nem emlékeztem rá. Vajon húzott egyáltalán?

Mocorogni próbáltam alatta, de a vállamnál fogva leszorított.

- Ne fészkelődj, kurva, gumiban baszlak, nem vagyok egy állat.

Nem mondom, hogy kifejezetten megnyugtatott volna a közlés stílusa, viszont a ki nem mondott kérdést legalább megválaszolta.

Összefogta a hajam, hátrahúzta a fejem annyira, hogy a hátam ívbe feszült. Szabad kezem nem lévén, nem tudtam megtámasztani a felsőtestem, így kifeszített íjként, egyedül az ő erejében tudtam bízni. Lassú, nagy lökésekkel, szinte szisztematikusan dugta a puncim. Éreztem, hogy a farka néha meg-meglöki a popsi ékszert.

Mozgására mintegy válaszolva halk, majd egyre erősödő nyögések hagyták el a számat. Tetszhetett neki, mert gyorsított az ütemen. A hajam helyett most a nyakörvet próbálta megragadni, de annyira erősre húzta meg, hogy nem tudott ujjával aláférkőzni, így dühödten felhagyott a próbálkozással, és újra megragadta a hajam.

Amilyen gyorsan nekilátott, annyira hirtelen szakította félbe dugást.

- Ennyi járt, kurva. Most szopni fogsz – jelentette ki, és még mindig a hajamnál fogva lehúzott az ágyról. Jól be is vertem a térdemet az ágykeretbe. Fájdalmasan felnyögtem, de nem törődött vele. Térdelő helyzetbe igazított úgy, hogy a hátam mögött már az ágy és a matrac legyenek, így ne tudjak hátrébb húzódni. Lerántotta a gumit a farkáról, sietősen kikapcsolta a szájpecket is, és a számba nyomta szerszámát.

Szerencsére nem volt túl nagy, így nem ért le a torkomig annyira, hogy beindítsa a gag reflexet és visszaküldjem az imént megivott narancslevet. Kezével a fejemet fogva irányította a mozdulatok gyorsaságát.

- Nézz rám, kurva – követelte.

Igyekeztem szemkontaktust tartva tovább szopni a farkát. Néha-néha kirántotta a számból és rám parancsolt, hogy a golyóit is nyalogassam.

- Erősebben nyald. Úgy, pont jó. Az az, pont ott – nyögte elégedetten, és kicsit erősebben markolta meg a hajamat.

- Szopjad a faszt, kurva. Ezt akartad, nem? Akkor szopjad, baszod!

És én szoptam. Legjobb tudásomat latba vetve játszottam a nyelvemmel, szívtam, szorítottam és lazítottam a fogáson. Már kezdett kényelmetlenné válni a póz, a térdem alatt éreztem a kemény parkettát, a hátam mögött az ágy nyomta összekötözött kezemet, azonban végre megéreztem azt is, ahogy az egész farok megkeményedett a számban. Zihálva kezdte szedni a levegőt, egy hirtelen mozdulattal hátrarántotta a fejem és rám förmedt.

- Kinyitod a szád, ki a nyelveddel. – Éppen csak eleget tudtam tenni az utasításnak. Halkan hörögve élvezett a nyelvemre, a számba, az arcomra. Párat rántott még a farkán, rárázta az arcomra a maradékot, aztán a homlokomon végighúzva a szerszámát rám kente az utolsó cseppet is.

Egy lépést hátrálva gyönyörködött a művében. Végül visszasétált hozzám, és még jobban szétmázolta az ondót az arcomon. Alaposan, egyenletesen eloszlatta, hogy mindenhová biztosan jusson. Szerencsére a hajamra nem kent – semmi kedvem nem volt hajat is mosni az intermezzo után.

- Elégedett vagyok veled, ribanc. Ügyesen szopsz – mondta. – Ezért most lezuhanyozhatsz. A nyakörvet ne vedd le, a zuhany alatt is még az enyém vagy. A seggedből se vedd ki a plugot. Törölközőt találsz a mosógépen.

Kioldalogtam a fürdőbe. Míg folyattam magamra a vizet azon agyaltam, hogy jó volt-e ez nekem. Mármint, szeretem én, ha durván bánnak velem, persze. Nincs bajom a káromkodással sem, sőt, igénylem, hogy lekurvázzanak. De hogy csak a saját örömével törődjön, azért az egy kicsit mégiscsak sok. Őszintén reméltem, hogy nem következik a fürdőben egy második menet.

Levakartam az arcomról a rászáradt ondót, átöblítettem a számat, gyorsan végigsikáltam magam, aztán kiléptem a kádból és megtörölköztem. Az előszoba-konyhában összevadásztam a ruháim, felöltöztem, és beballagtam a szobába. Gondoltam, csak el kellene köszönni, meg esetleg visszaadnám végre azt a nyakörvet is.

Az ágyon hevert szétvetett tagokkal. Csak egy kézmozdulattal jelezte, hogy hajoljak le hozzá. Lustán kikapcsolta a bőrszíjat, ledobta maga mellé az ágyra, majd ismét csak a kezével intett, hogy elbocsát, mehetek, amerre látok.

Visszamentem a konyhába, felkaptam a sarum és köszönés nélkül elmasíroztam. Csak azért sem csuktam be magam után az ajtót. Remélem, arra jár egy besurranó.

Hazafelé menet egyre csak az kattogott a fejemben, hogy kutya rosszul érzem magam. Ez egyszer valóban kutyául bántak velem.