esclavo - Szolga Veszprém
     
     
     
62 éves
Szubmisszív
Férfi
VIP

Cikkek idő szerint
2017. 12. (7)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (71)
2015. 12. (46)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (66)
2015. 08. (70)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (57)
2008. 12. (25)
2008. 11. (23)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

KOMOREBI

-Hát TE?!- a gyönyörű, fiatal modell döbbenten állt az ajtóban.
-Azt írtad néhány napja, hogy hiányzom,- az őszülő férfi rámosolygott:
-Azt írtad: hiányzol, szolgám, jó lenne, ha itt lennél, megmutatnám az Akváriumot.
Én meg azt írtam, sétálnék veled kézen fogva a Kastélyok kertjében, kikerestem a neten: Ösaka-jö. Bocsáss meg, Úrnő...bemehetnék?- a szobában lábat csókolt, mint otthon is mindig, aztán, még térden állva megcsodálta a puritán, dekadens bútorokat:
-Nagyon szép ez a szálloda,- a fiatal modell lány ellibbent előle, lekuporodott az egyik ülőpárnára:
-De hogy kerülsz ide??
-Air France, párizsi átszállás, tizenhat óra, turista osztályon...Te is őrjítően hiányoztál nekem,- odakúszott a lány elé, hogy megint imádhassa a lábacskáit, mint otthon,nyolcezer kilencszáz kilométerrel odébb.
-Mennyi volt?- kérdésében szolgáját vallatta, olykor mint "udvari kincstárnokát".
-Háromszázhúsz ezer,- méla hang, nem tudja felmérni: dicsőség -vagy szégyen?
-Oda-vissza hétszáz ezer,- úgy nézett a férfira, mint szigorú könyvelő egy billegő vállalkozásban,- De miből,szolga?!
-Eladtam a kocsimat...még maradt is belőle az egyéb kiadásokra,- nem fért ajkaival a behúzott lábakhoz, így hát felkönyökölt és a lány tekintetét kereste: ő egy lótusz-motívumot szuggerált a falon, amelynek jelentése: gazdagság és hosszú élet.
-Mivel járunk majd, ha hazamentem?!- hangjában felizzott az elégedetlenség:
-Azt mondtam, add ki a stúdiót, amíg távol vagyok...
-Még azt sem mondtad meg, meddig vagy távol?
-Nem mindegy?! Minden kiadott óra nyereség lett volna!- ránézett a férfira és ő nem tudta eldönteni, hogy düh vagy szánalom van ostorozó pillantásaiban. Kétségbe esetten kereste a választ és sejtette, imádott dominája hogyan folytatja új, nagy lélegzettel:
-Sosem tudtál gazdálkodni, mindig fölöslegesen költesz, én hiába találok ki bármit, te képtelen vagy racionálisan gondolkodni, ez a kis kiruccanásod is...
-De értsd meg, beleőrültem, annyira hiányoztál!- elcsukló hang, lenyelt könnycsepp:
-Azt mondod évek óta, jó szolgád vagyok, eszedbe sem jutna másikat keresni...
-Nem kellett volna utánam jönnöd, anélkül is tudom, hogy hűséges, rajongó szolga vagy, de még inkább az lennél, ha hétköznapi parancsaimnak is engedelmeskednél, nem csak a kínzókamrámban! Megbeszéltük -nem parancsoltam mégsem, hanem megbeszéltük,- hogy kiadod a stúdiót, amíg távol vagyok!
-De Úrnőm, nem jelentkeztek a hirdetésre,- feltérdelt, hogy face to face legyenek:
-Akik meg igen, nevetséges óradíjat ajánlottak, kamu dominák, akiktől még az eszközeidet is féltettem volna...a húgod kipróbálta mindet, meg a bútoraidat is...- nagyon elhalkult a végszó:
-...velem,- furcsa sóhaj a szolga hangjában, de semmi reakció, hát tovább:
-Tőle mégsem kérhettem bérleti díjat...
A fiatal domina, modell keresett magának másik szuggerálni valót: fűzfaágakból készült mocsibanát talált a napos sarokban: meghajlik a szélben a fűz, de nem törik el soha. Őszülő szolgája törte meg a cseppnyi csendet:
-Azt mondtad még otthon, hihetetlen pénzt kapsz ezért a fotózásért...azóta szorongok, mire vállalkoztál...
-Jaj, hát fotózásra egy csomó, európai csajjal; japán cuccok, japán környezet, tegnap az Ösaka-jö park például. Európai szemmel ultra giccs. Amúgy hol laksz? -abszolút közönyös kérdés.
-Hotel Ichiei, három utcányira,- magához húzta úrnője kezét, megcsókolgatta a vékony ujjakat:
-Menjünk el valahová,- bevetett egy esdeklő, vén kutya-tekintetet a gazdi felé:
-Tudom, viszolyogsz a tengeri herkentyűktől, nyers halaktól, meg ilyesmik, de a Sakura étteremben európai kaja is van, sőt...
-Fáradt vagyok, nehéz napjaim voltak,- ingerült felcsattanás után szelídebb, engesztelő tónusra hangolva:
-Meglátod majd a képeken, hogy megérte,- biztató mosoly:
-Az utómunkák után megmutatom, így nyersen még nem,- felállt, nyújtózkodott, egy pillanatra megnyitotta köntösét, majd összezárta, mielőtt a térdelő szolga magához húzta volna derekánál fogva:
-Sipirc, szolgám, nagyon fáradt vagyok, lefekszem...

Az őszülő férfi szomorúan ballagott a kavalkádos utcán: "kilencezer kilométert repültem Hozzá és még a legközelebbi találkozást sem hagyta megbeszélni".
Fogalma sem volt, hogy a karaoke bárokban ricsajozó, fülének rettenetes, kedvének mérgező dalok róla szólnak:

"A dal egy férfi és egy nő diszfunkcionális kapcsolatát mutatja be jó adag iróniával."

"Felfelé nézve sétálok,nehogy kicsorduljanak a könnyeim”

Meglátott egy csilivili ajtót és sejtelmes kirakatot: Domina Narumi Show. Hétezer jen egy óra.
Elég csinos, bár melle szinte nincs, mint általában a japán csajoknak.
-Hiza!,- kiáltott rá Domina Narumi, majd látva a kommunikációs szakadékot:
-Knees!- és az őszülő férfi letérdelt és fél perc múlva szinte kiverte a fogait egy arca elé robbanó, méretes hímtag.

Hajnalban a Hotel Ichiei portáján -kerül, amibe kerül, futja még a kocsija árából,- jegyet foglalt a legközelebbi járatra: Oszaka-Budapest, fly by Emirates.

Hozzászólások


#5238 | 4 napja
Köszönöm az elismerést, nagyon jól esik...
#5237 | 5 napja
Ez egy kiemelkedő írás. Öröm olvasni.
#5234 | 12. 06. 16:57
Az "Eksön" címűben pedig egyenesen egy dominát gyilkolok meg...
#5233 | 12. 06. 15:10
Le vagyok maradva :)
#5232 | 12. 06. 13:55
"Két tűz volt aznap Altogabarro főterén: kivégezték lassú, alattomos máglyán Lanna Marquestát"...LÁTOD, NEM ENGEM.
FURIOSO című cikk.
#5231 | 12. 06. 05:56
Nem téged... :)
#5230 | 12. 06. 00:10
Több, régebbi cikkemben már kivégeztek, de majd nekifutok...
#5229 | 12. 05. 21:04
Lassan ideje lenne egy kéjgyilkosságos sztorinak is...