Tanulságos igaz történet

Amikor úgy éreztem készen állok egy új kapcsolatra,egy nagyon hosszú szünet után (nálam valahogy mindig kimaradt pár év két kapcsolat között,és őszintén szólva amúgy sem volt sok párom), felmentem egy közismert chatre,hogy ismerkedjek,mert akkor még nem ismertem ezt a weboldalt.
Pár napig csevegtem az emberekkel, újra belerázódtam a chatelésbe,az ilyen fajta ismerkedésbe. Egy férfival találkoztam is akivel nagyon egyeztek a fantáziáink,de egy kellemes kora nyári parkban ücsörgős beszélgetésen kívül végül azóta sem lett semmi. Ugyanis közbejött valaki. Nevezzük mondjuk P-nek. P nagyon kedves,őszintének tűnő,tapasztalt és ennek ellenére fiatal srác(ezt azért hangsúlyozom,mert észrevételem szerint ebben a körben általában 30 fölött vannak igazán „rátermett” domináns férfiak) volt. Az első találkozásunkkor rögtön kipattant a szikra,eszméletlenül jól passzoltunk,imádtuk az együtt eltöltött időt,ha csak beszélgettünk, vagy ,ha épp „játszottunk”.Kevesebb mint 24 óra alatt bontakozott ki ez az ősrobbanás. Eleinte minden nap találkoztunk,majdnem minden este nálam aludt, én pedig egyre jobban beleszerettem. Úgy éreztem ,hogy minden tuti,végre nekem is összejött,nem vagyok magányos. Az pedig már egyenesen hihetetlen volt,hogy egy BDSM körben igencsak érintett fiú a párom. Hihetetlen... ezt a szót gyakran hallattam én is,ő is.Tényleg minden hihetetlennek tűnt,de persze elkezdődtek a nehézségek. És én hülye és naiv voltam. Az első jelre figyelnem kellett volna,csak P annyira jól manipulált,hogy neki hittem és észre sem vettem,hogy az elejétől fogva megvezetett,hazudott és kihasznált.
Az „első jel” egy pletyka volt miszerint nem csak én vagyok a subja.Állítólag nem szakított a barátnőjével(mostantól „S”)(akiről én az elejétől fogva azt tudtam,hogy már szakítottak,mert nem működött a BDSM ,állítólag a lány elröhögte a játékokat, visszabeszélt,így teljesen ellehetetlenítette a DS viszonyt) illetve ,hogy van még egy harmadik lány is(erről a bizonyos harmadik lányról azóta sem tudok semmit,fogalmam sincs a történtek után,hogy ő most létezett-e vagy ezt már mások tették a sztorihoz).Emiatt durván elküldtem melegebb éghajlatra azt aki terjesztette,de azóta „elástuk a csatabárdot”. Úgy védtem P-t mint egy anyatigris a kölykét,annyira ostoba voltam.
Ezek után még rengetek szép közös emlékünk volt.Együtt ünnepeltük a szülinapját a kávézóban,sokat nevettünk,nagyon sokat beszélgettünk mindenféléről és persze sokat játszottunk. P az összes ismerősét végigmutogatta egy olyan weblapon, ahol a barátait jelölheti be az ember(nem reklám helye),és mindenkiről elmondta ,hogy na igen ő sub,ő dom ő csak dom akar lenni, ő switch stb.stb. És egyéb szaftos sztorikkal „szórakoztatott”.Nyílván ezek az emberek nagyon örülnek,hogy ezt csak így simán kitálalja valaki egy számukra vadidegennek,aki lehetne akár olyan valaki is,aki mondjuk szintén végigmutogatja őket és beszámol az összes perverziójukról(ne aggódjatok én nem vagyok ilyen,de egyáltalán nem biztos ,hogy én vagyok az egyetlen akinek „be lettek mutatva” ezek az emberek).
A második(vagy már ki tudja hanyadik) jel az volt,hogy nem mondhattam el senkinek sem,hogy ő a domom. Ezt furcsálltam,rákérdeztem ,de az a válasz,hogy így elkerülhetők a pletykák,az esetemben bejött,ezt is elhittem.
És nem mellesleg ,közben elkezdett állítólagosan sima randikat lezavarni S-el ,mert ha jópofizik vele, S anyjától jól fizetős munkát kap.
Valószínűleg épp ezért nem akart eljönni velem a kávézó első nagyobb bulijára,de én barom módon elhittem neki,hogy azért nem jön,mert most meg épp haza kell ugrania vidékre. Így tehát egyedül mentem el,ahol még nem ismertem a személyzeten kívül senkit,csak egy embert. Ő invitált az asztalukhoz,én meg örömmel ültem le,hogy egy kicsit csevegjek,és közben óvatosan körbe tudtam nézni,hogy mégis milyen egy ilyen buli. A kávézó egyik tulajdonosa segített nekem lebonyolítani egy internetes nyakörvvásárlást,mert nem vagyok regisztrálva online boltokban,és egy ilyen nyakörv rendeléséhez csak nem kérhettem meg akárkit. És mit ad Isten?Éppen pár napja érkezett meg a drágaság, és aznap este kaptam kézhez. Úgy örültem neki mint egy kisgyerek a karácsonynak. És boldog voltam,mert tudtam,hogy ki is lesz az első aki felteszi nekem,és ezektől a boldog gondolatoktól,érzésektől még önfeledtebb lettem. Amikor az asztalnál ülő harmadik ember (egy lány) megkérdezte ki az uram,teljesen elfeledkeztem a titoktartásról,balga módon nem feltételeztem róla ,hogy akár ismerheti is P-t,így elárultam neki a nicknevét. Mire a lány:
-Iiigen?tudod,hogy van neki egy másik subja is?
Mondtam is neki,hogy tudom,de most ez az ára annak,hogy együtt lehessek vele(mivel a munka egyik előnye az volt,hogy nem kell vidékre hazamennie,mivel Pnek nincs végzettsége,és rendes munkája sem volt eddig),ezért elfogadom,hogy jópofizik a lánnyal,bár még sosem voltam szerelmi háromszögben,de majdcsak túlélem valahogy. Amikor az „egyetlen ismerősöm” elkísérte a lányt a buszmegállóig,ahogy korábban megígérte neki,majd visszatért,mondta ,hogy ez a lány útközben elmesélte neki,hogy ismeri S-t,és nagyon jó barátnők…
Na ezen kínosan vigyorogtam,talán még nevettem is..kicsúszott a lábam alól a talaj,teljesen meghülyültem,csak néztem,magamat is megleptem,annyira simán kezeltem a helyzetet. Aztán amikor elindultam haza,elkezdett előtörni belőlem az aggodalom,és amikor hazaértem órákon át őrjöngtem,őrlődtem,hogy ,hogy lehettem ekkora barom állat,vertem az ágytámlát,hogy ilyen hülye nem lehetek… nem tudtam aludni,képes voltam és csináltam egy weblapot,annyira pörgött az agyam,hogy szinte megőrültem,csak alhassak egy kicsit.. Valahogy dél körül sikerült elaludnom,és telefonhívásra ébredtem.
Persze,hogy P volt,és mondta,hogy menjek fel MSNre. Az arcom égett,legszívesebben széttéptem volna a testem,csak ne kelljen elolvasnom,ne kelljen tudatosítanom magamban,hogy megtudta S a kettőnk kapcsolatát,el akartam bújni a föld alá,megszűnni,mintha nem is léteztem volna sohasem.
Csalódott volt,dühös,hogy elrontottam a dolgokat és azt mondta szakítsunk..na mondom szép.. MSNen.. így kell lezárni egy olyan szerelmet mint amit átéltünk(vagy talán csak én éltem át,ő meg csak játszott,sosem tudom meg biztosan,mert ,már egy szavának sem merek hinni..).
Végül még aznap este S szava ellenére (merthogy ő azt mondta,nem szabad velem többet találkoznia,és ragaszkodott ahhoz is,hogy telefonon,vagy MSNen szakítson velem..) találkoztunk amit én végigbőgtem,ő meg sorozatos hazugságokkal traktált(persze ezekre is csak idővel döbbentem rá,akkor még hittem neki),és annyiban maradtunk,hogy egy hónap múlva találkozunk,és majd akkor meglátjuk tudjuk-e folytatni. Én még aznap este egy üveg borba fojtottam a bánatomat,és egy elég kéretlen levelet írtam S-nek,amiben megvádoltam pár dologgal,de most sem érzem ,hogy elvetettem a sulykot,tekintve,hogy milyen hadjáratot folytatnak éppen most is ellenem.
Tehát..
Ekkor úgy váltunk el,hogy P azt mondta,szakított S-el is,lemondott a munkáról,cuccol haza vidékre,és megpróbálja rendbe hozni az életét,és egy hónap múlva beszélünk.
Én meg itt maradtam egyedül,felhúzva,dühöngve és nem bírtam magammal,belevetettem magam egy őrült ismerkedés sorozatba mialatt többször átvertek(szerencsére fizikailag nem bántódtam érzelmileg pedig ez már semmi volt ahhoz képest amin eddigre keresztül mentem).De minthogy a férfiakat meggyűlöltem jó időre csak domináns nőkkel beszélgettem,aminek a vége az lett,hogy egy párhoz kerültem volna 3.nak. Nagyon szimpatikus,kedves páros .Jókat beszélgettünk,nevettünk,voltak vicces egybeesések, párhuzamok. Egy este eljött egy személyes találkozás is,ahol megint csak nagyon jókat beszélgettünk,és úgy voltunk vele,hogy ,ha minden stimmel még így is,akár aznap este folytathatnánk esetleg komolyabban,de a havi nyavajám közbeszólt,mert persze ,hogy aznap este,míg beszélgettünk,jött meg(sors keze?).Így hát hazamentem és fel kellett hívnom P-t.Azért,mert a párral egyet értettem abban,hogy P-vel le kell zárnom a kapcsolatomat,de legalábbis valahogy rendeznem kell,ha velük szeretném folytatni,mert ők hosszú távra keresnek. Mivel még hittem a P-vel való folytatásban,nagy dilemma elé kerültem. Maradjak azzal aki többször átvert és csúnyán kihasznált (pl. részegen belerángatott egy kisebb orgiába a kávézóban,én meg mint a „hű sub” belementem(buta naivság szint ekkor már mérhetetlen volt))(+ezt az orgiát pár órával megelőzően megkérte egy lány kezét,aki nem S...),de ennek ellenére egy korban hozzám hasonló valaki,aki ráadásul még ezt az oldalamat sem ítéli el,sőt vele kiélhetem magam igazán,ráadásul nagy volt a szerelmem,vagy pedig menjek bele harmadikként egy ilyen furcsa felállásba,ahová hosszútávra mennék,és a biztosan sok jó szeánszt élhetnék át,sokat fejlődhetnék,tapasztalhatnék,törődnének velem,de mégis csak egyedül lennék. A félelmem a magánytól már akkora volt,hogy azt találtam ki,legyen akár közös uralkodás vagy hasonló,mert nem akartam megbántani a párost miután ennyi energiát öltek az ismerkedésbe,és képtelen voltam lemondani a szerelem esélyéről is.
Így végül újfent őrült nagy harc ment bennem végbe,közben mind a két fél ugyanúgy védte magát,szinte szó szerint ugyanazokat az érveket mondták ,hogy miért,kit válasszak, a másik miért nem jó. Végül a megosztott uralkodás lett az „eredmény”.P-vel azt beszéltük meg,hogy a munka miatt ő megtartja S-t szerető státuszban én pedig a párt szintén szeretőként,de közben egymás igazi párjai leszünk.De én még soha nem csaltam meg senkit így ezt nagyon nehezen tudtam feldolgozni,még úgy is ,hogy később nem történt semmi a párral(ellenben P-vel aki bevallotta,hogy sosem volt monogám(már nem tudom,hanyadik jel)).P pedig visszajött Budapestre és még az érkezése napján átéltem az utolsó vele folytatott szeánszomat,ami újszerű volt,mert alapból nem vagyok mazohista,de ekkor már olyan rosszul voltam,hogy az érzelmi fájdalomból bármi áron,de akár fizikait is képes voltam csináltatni,tűrni a pálcázást,bármilyen kínzást,csak jöjjön a plusz inger,csak szakadjak ki önmagamból,csak ne kelljen ezekre a dolgokra gondolni…
Tehát egy eléggé SM dolog volt. A nyomokat büszkén viseltem (ki is jutott belőlük,mert igazán tudja ,hogy hogyan kell ezt csinálni.Ebben nagyon ott van,embert ugyan nem tud az igazi DOM mögé tenni,de ez most már mellékes).Jobban éreztem magam és azt hittem már minden jó lesz. A párral is meg lett beszélve az első szeánszunk időpontja,viszont közben újra elkezdődött a balhézás,és mivel a pár egy ilyen alakról nem akart tudomást venni,nem vették fel vele a kapcsolatot(mennyire tudták ők előre,hogy ez egy ilyen ember..) így rajtam keresztül ment a háborúzás(ezt persze nagyrészt magamnak „köszönhetem”),amiből az lett,hogy az utolsó pillanatban kritikán aluli viselkedést tanúsítva megfutamodtam,otthagytam őket és maradtam az „én párommal”. Le is tiltottam őket és az összes többi BDSM-mel kapcsolatos ismerősömet az MSNről,mert P azt mondta (ha a butaság fájna,én már…).Velük azóta egy-két alkalommal tudtam beszélgetni a kávézóban amikor épp buli volt,de akkor még annyira az események hatása alatt álltam,és nem mellesleg összejöttem egy pasival,hogy elmérgesedett a hangulat és azóta már nem beszélünk semmilyen formában sem,amit sajnálok,de tulajdonképpen jórészt ezt én okoztam azáltal ,hogy P megbolondított,ez viszont már nem tesz jóvá semmit,sem részemről,sem a történet többi szereplőjétől.

Most ,hogy így hónapok után végigveszem magamban az eseményeket,megdöbbentő,de nem emlékszem az utolsó napokra…Talán ez is egy olyan mélyen berögződött emlék,ami csak évek múlva aktiválódik,és csak akkor emlékszem majd vissza ,hogy pontosan mi is történt…
Az megmaradt ,hogy MSN-en volt vége,de hogy mi volt az előtte,vagy utána lévő napokban,most számomra csak homályos,üres folt.
Még mielőtt lemondtam volna a párosnak,újfent belém rúgott,egy olyan megjegyzéssel amivel egyértelműen az alakomat szidta,annak ellenére,hogy tudja,mennyire nem vagyok kibékülve a külsőmmel..

Később meg ugye összejöttem egy sráccal aki meg idegen légiós akar lenni,szóval ő is egy reménytelen próbálkozás volt a boldog életre,hiszen a mai naphoz képest pár hét múlva megy sorozásra...Jó mi? Hát nem tudom,szerintem ez valahol a röhelyes és a szánalmas kategória között lehet.
Aztán megtudtam,hogy terhes lett S és hamarosan össze is házasodnak. P jövendőbeli apaságát amúgy nagy fenn hanggal hirdette,miután egy moderátor „lebuktatta” új nickjét a chat közös részében.Pofátlanságát alátámasztó tény,hogy lelepleződése után próbált őszinte bűntudatot tanúsítani irányomban(fenn kell ugye tartani a jófiú látszatát a többiek előtt),de még akkor is burkoltan rúgott belém egy kettőt… Azóta már megvolt az „esemény”,ami amúgy elég érdekesen végződhetett,mivel a nászéjszakán P feljött a pixie chatre……

Szóval ez az én kis történetem.
Remélem intő példa lesz ez a hozzám hasonlóan gondolkodó,kicsit nem ezen a bolygón járó embereknek. Remélem mind megtanulják,hogy sose bízzanak meg másban ennyire feltétel nélkül bármennyi jót is kapnak és bármennyi volt a szenvedésük a pillanatnyi boldogság előtt,mert talán az igazi szenvedés csak ezek után jön .
Kis irományom létrejöttének apropója pedig nem más,minthogy az utóbbi napokban egyre több ismerősöm mondta,hogy miket terjeszt rólam S (P meghúzódik,néha csinál egy új nicket,de ezt leszámítva nem túl aktív).S ugyan írt egy bocsánatkérő levelet,amiért kamu dolgokat terjesztett rólam másoknak,de mivel ma újra hallottam egy újabb embertől,így betelt a pohár,borítom a bilit.

És egy elkeserítő tény:Amikor megtörtént az a bizonyos SM szeánsz,beleegyeztem ,hogy csináljon rólam pár bondage képet arc nélkül. Ez volt talán a legnagyobb baromság,mert ki tudja hogyan,és mikor fognak vele visszaélni(hacsak eddig nem tették meg)…Az biztos,ha megteszik,már fel leszek készülve és nem hagyom annyiban. Megedzem a lelkem olyan keményre mint a gyémánt,és nem hagyom,hogy a sárba tiporjanak.

Egyetlen öröm az ürömben,hogy elég intenzív „hazai BDSM oktatásban” volt részem P által,de ez most nagyon a javamra válik. A fagyi visszanyal..

Csak pár,talán örökre megválaszolatlan kérdés…
Vajon hányszor bujkált P a városban,csak nehogy meglássam,miközben állítólag éppen vidéken volt,vagy épp egy barátjának segített a számítógép körül?
Vajon S mit és mennyit tudott/tud rólam?
Hogy tud P,S tükörbe nézni?
Ha már annyira egymásra találtak akkor miért jó nekik valakit kicsinálni,sárba döngölni?
Mire jó nekik az én szenvedésem?
Tényleg képes voltam ennyi mindent elhinni??
Vajon a véletlen műve ez a terhesség vagy ……(ez már csak azért is megkérdőjelezhető, mivel egyetlen chatelésünk alkalmával S úgy tüntette fel az események végső kibontakozását,hogy „ő győzött”…)


Több sikert a jövőhöz, kedves olvasó.
H.