DRÓTPOSTA

Drága Barátnőm, már két napja Vernazzaban vagyunk, a megosztott képeken láthatod, milyen fantasztikus hely ez: előttem a tenger, hátam mögött égig érő hegyek. A Villa Porto saját teraszán sütkérezem, lábaim a Te rabszolgád hátán, aki már hetek óta engem szolgál. Szemét bekötöttem és elmesélem neki, milyen a tenger kékje.
- Mint a Te szemed, Úrnőm...-halk, tárgyilagos tényközlés, arccal a földön, négykézláb nehéz rajongani.
( A tenger kékje hideg, a szemem színében van kevés, meleg, bársonyos szürke is. )

Milyen durcás lettél, barátném, amikor a szemtakarós, pofozós játékban ENGEM szólított úrnőjének, pedig három éve Te kezdted bevonni a domina játékaidba,amit ő szenvedve, de boldogan tűrt, mert beléd szeretett és úgy látta, élvezed. Persze először engem a hóhérsegéd szerepére szántál, hogy szolgáljalak ebben is téged, mint ahogy szolgáltalak a gimiben is, egymás mellett ülve, súgva, kisegítve. Udvari hóhérod voltam, te királynőnk, aztán egyszerű szolgaként cipekedtünk mögötted a nagy bevásárlásaid után lehajtott fejű rabszolgáddal, a hatalmas kosár két fülét fogtuk és szeme sarkából rám pillantva láttam, hogy nem érti az én helyzetemet: délelőtt megkínoztattad velem, délután együtt baktatunk szolgaként mögötted tíz lépéssel a forgatagos utcán. Én kínoztam, te lehunyt szemmel feküdtél a kanapén:
- Elaludtál?- kérdeztem, leeresztve a korbácsot.
- Nem, hallgatom és élvezem a jajgatását! Kínozd még!

Délben hozatok vele pesto trenettét a trattoriából és egy asztalnál eszünk; te a lábaid elé szórt, néha széttaposott pizzával etetted a földről. Billogot égettél a vállára, hogy a te tulajdonod, de sohasem érdekelt a "másik énje",a civil élete.
Egyszer azt mondta nekem, a rabszolga tulajdonlása felelősséggel jár...szerinte.
Tőled ha hazavitt, a kocsiban mi rengeteget beszélgettünk, néha simogattam, kevesebbszer felzaklattam a lelkét és megnyílt nekem, jobban, mint neked a kínpadon, kínvallatásban és boldog volt mellettem. Éreztem, hogy búcsúzáskor nem csak a kezem csókolná meg, ha közelebb lenne az ajkam.

Mielőtt lemegyünk a strandra, beolajoztatom vele a testemet, ő mezítelen, összebilincselt kézzel, csipeszekkel a legfájdalmasabb pontokon. Erotikus kínzás: tőled láttam, mert velem köttetted ki a "kínzócölöphöz", mielőtt tangára vetkőztél, arasznyira előtte. Apropó, test: én mindig az árnyékodban voltam, a karcsú szépség mellett a duci ellenpont és amikor fogyókúrát kezdtem:
- Bombázó leszek!
- Van nehézbombázó is,- mutattál rám, csípősre hangolva.

Vállán vöröslik a bélyeged, de most engem szolgál néma rajongással, szeretettel.
Irántad érzett szerelme pókhálóvá lett, szeretetem láthatatlan rablánc.

Két nap múlva hazautazunk: végtelen út, zárszámadó beszélgetéssel. Kisfiam nagyon-nagyon vár, nekem is hiányzik. Mostanában a férjem hordja le játszani a kutyát. Elmondhatod neki, drága barátosném, de -bár soha nem beszéltünk róla,- tud a dolgaimról, domina-életemről. Most még rabszolgámmal együtt vagyunk: bekötött szemmel, mezítelen, négykézláb kuporog a lábaim alatt, oltári kényelmes karosszékből gyönyörködöm a hegyekben, mesélek neki a tarka házakról. Hűvösödik, a hegyek zöldje hideget lehel...átmelegít a gondolat, hogy ha majd otthon megint megkívánom -a családi idill mellett mégis,- a domina-létet, csak csettintenem kell.

Vagy visszavennéd, drága Barátnőm?