Félix és Gábor első hete a vidéki nyaralóban (15)

Elégnek találtam, így annak másik végét, amin egy fa markoló volt Gábor kezébe adtam s utasítottam, hogy tegyen pár húzást, de derékból. Kipróbálta, de nem ment jól, elemelkedett a dereka a bak keresztgerendájától. Kivettem a gumikötelet, kb. egy méterre előtte lévő karikán is átfűztem, s adtam újra a kezébe. Mögé léptem s megsimogattam a popóját, majd egy tégelyből síkosítót vettem ki az mutatóujjammal és a másik tenyeremet a farpofájára téve lassan a síkosítót belenyomtam a popójába.
Megvonaglott, mikor az ánuszrózsájához értem, megemelkedett a teste, kissé akaratlanul is összehúzta a farpofáit. Ráütöttem s mondtam: - Lazíts inkább, akkor könnyebben megy be!
Mikor beért a kezem, lassan kihúztam s a kampó végén lévő gömböt is bekenve, újra rátenyereltem és most a kampót nyomtam lassan bele, de úgy, hogy az a vágatába álljon, s felfelé mutasson. Sóhajtott, de lassan engedett s a helyére került.
Ekkor megindítva a csörlőt addig húztam a kötelet, míg feszesen állt már, de még talpon. Láttam a kampó húzza, de nem vágja! Két kisebbet újra rácsaptam a popójára és utasítottam, hogy a derekát nyomja a bak keresztrúdjához s a kezeivel a gumikötelet húzva, hajoljon előre, majd óvatosan engedje vissza magát. A kezemet a hátára téve próbáltam ritmust adni mozgásának. Sóhajtozott, de tette, amit mondtam. Kb. 20 ismétlés után leállítottam, közel vízszintes helyzetnél, mély lélegzetet vetettem vele, majd kifújást vezényeltem s ezt is 5 x ismételtettem. Ekkor elölről kezdtük a 20-as ismétlés számot, majd újra a levegővétel jött.
Az ötödik széria után mondtam, hogy engedje el a gumikötelet, majd kezeit újra a bak lábaihoz rögzítettem s módszeresen elvertem bokáitól felfelé a combjáig mindkét lábát, majd oldalról a popóit is. Rendületlenül és pontosan számolt. A popói kezdtek szépen pirosodni, de arra vigyáztam, hogy eret ne pattintsak meg. Újra kis szünetet tartottam, majd folytattam mogyorópálcával a popója formálását. Ekkor már kis hurkák is keletkeztek.
Majd a kezeit kiengedve a függő kötélhez kapcsolva addig húztam a kötelet, míg kissé előre dőlve nem állt, miközben a lábai még a bakhoz voltak rögzítve. Ekkor többágú korbáccsal a hátát vettem kezelésbe, ekkor nem számolt, de egyre erősebben sziszegett. A kezeit tartó kötéllel a mennyezeten addig mentem visszafelé, míg már kissé hátrafelé hajlítva állt. Ekkor az atlétát felhúztam a csuklójára, ott megkötöttem, majd elölről a mellét is megütögettem, de érzéssel, mert az ott nem akartam nyomokat hagyni.
Hagytam megint pihenni s közben átmentem a sport szobába, becsuktam az ablakot és áthozva a vizesüveget, töltöttem a pohárba és megitattam. Láttam kérdezni akar valamit, de az ujjamat a szájára keresztbe téve elhallgattattam. Sóhajtott, de nem szólalt meg. Ekkor újra leengedve a kötelet, a kezeit a bakhoz rögzítettem s mögé lépve lassan a kampót kiakasztottam a popójából. Párat megnyugtatásul rácsaptam.
Újra kimentem s visszajőve egy tálcán hoztam több minden kelléket, ami borotváláshoz kell, meg egy szakállnyírót is. Gábor fülelt, majd mikor visszatértem mégis megkérdezte:
- Tudom, nem kell elmondanod, de tudhatom, mire készülsz?
- Nem! – volt a tömör válaszom s a fapaskolóval négy erősebbet húztam a seggére.
Erre felkiáltott, de elhallgatott. Mellé egy székre tettem a tálcát s az ánusza környékére borotvahabot fújtam, majd megszólaltam:
- Nem szeretem, ha akkor beszélsz, mikor nem kellene! Nem akarlak állandóan büntetni, de megtanulhatnád már végre, hogy van, mikor jobb a pofa alap-állás!
A hangomon érezte, hogy mérges vagyok. Mire lehiggadtam, neki kezdtem a borotválásnak. Arra vigyáztam, hogy először az ánusz rózsától kb. egy cm-re haladjak csak a borotvával úgy, hogy mindig attól eltávolodjak! (Így, ha meg is rezdül, vonaglik, sem megy bele a borotva!) Körbeborotváltam, majd szóltam, hogy most ne remegjen, mert „ott” fogom tenni s egy vékonyabb borotvával kiborotváltam mindenhol a szőrt.
Mikor azzal végeztem, megfordítottam, de a bokrot nem borotváltam elől ki, csak a hosszát vágtam meg és ritkító ollóval a sűrűségét csökkentettem. Végül vettem a fésűt és kifésültem a levágott szálakat. Elégedetten szemléltem, majd Gábor szeméről is levéve a kendőt megengedtem, hogy megnézze magát. Mivel nem nagyon látta, így a tükör elé toltam a bakot, és vele őt is, így végignézhetett magán.
Kissé elkámpicsorodott a tekintete, de nem sokára már érdeklődéssel nézte, majd láttam szólni akar, de meggondolta. – Mondd, most megteheted! – szólítottam fel.
Lassan, akadozva annyit mondott, hogy mit szólnék ahhoz, ha a dárdájáról és golyói bőréről is levenném a szőröket, majd a farkinca ívét követve íves lenne a szőrbokor alja.
Elgondolkodtam, s miért is ne, ha neki is tetszene, hozzáláttam. Lassan haladtam, óvatosan alakítottam ki az ívet, majd távolítottam el a szőrt a golyóknál és a dárdájánál először a szakállvágóval, majd a keskeny borotvával is. Közben a borotváláskor többször is habot fújtam s hagytam puhulni a vágás előtt. Végül az egész borotvált részt bekentem zsíros krémmel s Alzollal, ha mégis lenne kis vágás, sérülés, gyógyuljon. Leoldottam s hagytam, hogy a tükörben alaposan megnézze mindenhonnan, minden oldalról magát. Közben én is gyönyörködtem arányos testében, s megállapítottam nincs nyoma a „kezelésnek” sehol.
Végül összeszedettem vele a kellékeket, sterilizáltattam az eszközöket és felmosta a helyiséget s a sport termet is. Majd összeszedte az átizzadt cuccait - az én holmiijaimmal együtt - betette a gépbe és elindította a programot. Felvette az odakészített tiszta ruhákat és kijött a teraszra, ahol ültem.
Megkérdezte, hogy leülhet-e, vagy van még más teendője. Intettem, hogy üljön le, tegye kényelembe magát. Így ültünk, méláztunk egy ideig, majd vázoltam, hogy mit tervezek a következő napokra szombat estéig. Csodálkozva hallgatta s csak néha kérdezett közbe. Végén annyit mondott: - Biztosan fantasztikus lesz. Sokfelé még nem is jártam e helyekből, de lehet, hogy ahol voltam, ott majd mást is látok/látunk, mint amit én láttam eddig. Még erről beszélgettünk, majd hirtelen megkérdezte: - Te nem vagy éhes, mert én igen. Van valami, vagy keressek, alkossak? Vállamat megrándítva jeleztem, hogy nincs óhajom, tegye, amit akar. Elgondolkodott, kis idő után elmosolyodott s megkérdezte tőlem:
- Megnyugodtál már? Nem vagy már harapós kedvedben? – s közben huncutul mosolygott, ami mindig valami ötletét mutatta.
- Nem, persze s nem fogok „harapni” sem, ha sokáig húzod, amit lehetne! – kezdtem gonoszkodni én is, bár sejtelmem sem volt, mit forgat a fejében.
- Akkor jó, megyek és gyorsan hozom a hideg „harapnivalót”. Csak bele ne törjön a fogad! – figyelmeztetett.
Bement a konyhába, zörgött, majd a mikro hangját is hallottam, amin elcsodálkoztam. Minek a hideg kajához a mikró? – morfondíroztam. De nem sok időm maradt rá, mert egy tálcán hozott tányérokat (jó nagyot), evőeszközt viszont nem! Letett még poharakat, vizet s többféle ízesítőt (mustárt, chili-krémet, paradicsom-krémet, de azt is erős Pistából) s végül szalvétákat, de személyenként legalább egy fél tucatot, s indult vissza. Nem sokára újra jött, de most nem volt a kezében semmi, pontosabban a keze a köténye alatt volt. Odaállt elém, kacsintott és mondta: - Jó étvágyat! Ránéztem, s megkérdeztem: - Igen, de mihez?
Nevetett, majd annyit mondott: - Ott van előttem, de neked kell „elvenned”, mert én nem tudom „odaadni”!
Bambán néztem, majd lassan derengett valami már. Két kezemmel a köténye alá nyúltam s lassan felemeltem azt. Mikor megláttam, elnevettem, mit elnevettem, kacarásztam, hahotáztam s térdemet csapkodtam jókedvemben. Mikor kinevettem magamat, ránéztem, és sejtelmesen annyit kérdeztem: - Ha én „mind” megeszem, Neked „mi marad”? – s vihogtam tovább. - Az egész az enyém? Mind? Neked semmi sem kell? – kérdezett vissza.
Válaszul előre bukva lassan kezdtem a pizza szélét enni, majd tettem rá az erős Pistából is, de véletlenül megremegett a kezem és a pizza közepéből „kiállóra” is jutott. Gyorsan odahajoltam és lenyaltam onnan, majd szopogattam egy ideig, míg láttam, már nem érzi annak hatását. Levettem a pizzát, majd a közepét kikanyarítva a tálcára tettem s a maradékból, Gábort lenyomva a szemközti székre, Őt is megetettem s magamnak is adtam.
Az este hátralévő része is gyorsan telt, mert közös fürdés után egymás karjaiban aludtunk el, egy közösen elhatározott és kivitelezett „tornagyakorlat”-ot követően.
Gábor éjjel többször is kiment, mert nem tudott aludni az izgalmaktól s emlékeitől, de én semmire nem ébredtem fel, csak reggel arra, hogy valaki csókolgatja a csukott szempilláimat felváltva a számmal, mintha utóbbinál mesterséges légzésre lenne szükségem.
(folyt. köv.)