Félix és Gábor első hete a vidéki nyaralóban (12)

Mikor kissé megnyugodott, még párás szemekkel annyit mondott:
- Nem vagy te Lucifer, bármennyire is annak akarsz látszani! Akiben ennyi érzés, empátia van a másik iránt, az nem tud kegyetlen zsarnok lenni. Az osztálytársam nem sok mindent volt hajlandó Rólad mondani, de annyit igen, hogy bár fehér-feketének szereted látni a világot, de mégis színesben éled azt!
- Adok az osztálytársadnak, ha találkozom vele! Bár nem tudom, hogy akarok-e még?
- Miért, semmi rosszat nem mondott Rólad! Amit mondott, az inkább hízelgő volt Rád nézve s igaza is volt azokban! – tette hozzá Gábor.
- Nem is az a baj, amit mondott, hanem az, hogy mondta. – volt a riposztom. Majd gonoszul hozzátettem: - Te még ezek után is akarnád látni Őt? Vagy tán azt, mikor az Ő nyakát, vagy mást tekergetek ?
- Miért is ne? – vágta rá elmélázva, majd folytatta: - Nem lenne nagy szám, ha látna, minket együtt? – így Gábor.
- Nagy szám lenne, csak a Te „szád”, nem biztos, hogy nagy lenne akkor. – a maiakra célozva incselkedtem. – Kitátanád Neki is, vagy Tibornak? – folytattam az ugratást.
- No, no, ne szaladjunk annyira előre! – jött a válasza. - Csak Veled szerződtem, Velük még nem! Bár. Lehet, hogy Ők tartanák a contactust, míg Te nem! – tette hozzá Ő is mosolyogva.
- Van benne valami – állapítottam meg felhajtva a kávémat. – Most térjünk a nyalakodni valóra! – s hoztam a fagylaltot a hűtőből, de nem a tényárra, hanem Gábor mellére szedtem majd gyorsan odahajolva már nyaltam is le onnan. – Hüm, milyen finom! Az sem baj, hogy nem tiszta, mert néha még piheszőröket is találni közötte. – tettem hozzá nevetve, miközben a nyelvemről próbáltam leszedni az oda tapadtat.
- Nincs tehén, borjú nélkül! – közölte Gábor, az aktuális szellemességét. - Kérsz még? – kérdezte, mert ha nem, akkor – s elfintorította magát: - Oroszlán, nem – lány szagom van, szívesen megfürödnék már!
- Csak nem képzeled, hogy engedlek egyedül! Én is megyek veled. S úgy is lett.
A fenti fürdőszobában nem csak zuhany, de egy sarokkád is volt, abba engedtük a vizet s odavittük a fagylaltot, ott is folytattuk a nyelves játékot. Kellemesen telt az idő.
A közös fürdés után Félix nem engedte vissza a pincébe Gábort, hanem bekapcsolta a teljes területvédelmet, bezárta az ajtókat, betette a spalettákat, magával vitt a hálószobájába egy „nász-éjszakára”.
Gábor meséli:
Nem sokat aludtunk, akkor éjszaka, de sokkal többet voltunk elfoglalva egymással, egymás testének és érzékeinek felfedezésével s még arról is elfelejtkeztem, hogy a felkínált mobillal felhívjam a családomat. Ez csak késő este jutott eszembe, s mivel Félix elszundított, kimásztam mellőle, kimentem a konyhába és a mobilon felhívtam a családomat. Meglepődtek a híváson, s biztosítottak, hogy otthon minden rendben, a csekkek is megérkeztek, így elhárult a vész a fejünk felöl. Ennek nagyon örültem s biztosítottam Őket, hogy itt is sokat gondolok Rájuk, és értük teszek meg mindent, majd gyorsan letettem a mobilt. Nagyon felzaklatott a beszélgetés és vágyat éreztem látni, ölelni, csókolni Őket.
- Miért is ne? - gondoltam, hiszen most nincs, ki megállítson. Félix alszik, ugyan a ház bezárva, de belülről, így ki tudom nyitni, majd irány, futás és reggelre már otthon is lehetek. – No, megálljunk csak! Hiszen azt nem tudom, hol vannak az irataim, pénzem sincs, meg mobil sem, mert ezt nem vihetem el, hiszen az lopás lenne. No meg a szavam, a becsületszóm, azt sem dobhatom oda.
Ziláltam, indultam volna is, meg valami maradásra bírt, visszatartott. Éreztem kiszáradt a szám, ezért a hűtőből egy üveget elővettem, kinyitva, mohón kortyoltam abból, még arra sem szántam időt, hogy pohárba töltsem. A hideg víz lehűtött! Lassan megnyugodtam, még ittam egy keveset, majd az asztalon hagyva a mobilt, kimentem a külön WC-be pisilni, gyors kézmosás után visszaóvatoskodtam a hálószobába. Belépve hallgatóztam, de nem hallottam semmi különöset a szuszogásán kívül, ezért lassan az ágyra ültem, majd visszafeküdtem mellé. Kis hezitálás után végül mégis átöleltem, majd megfordulva karját felemelve visszabújtam szorosan mellé. Éreztem kis mocorgását, valamit mintha motyogott volna is, de lassan elcsendesedett, így magam is elaludtam.
Félix folytatja
Már aludtam, mikor arra riadtam, hogy nincs mellettem, nem hallom és nem is érzem Gábort. Első gondolatom az volt, hogy kár volt megbíznom benne: „Kutyából nem lesz szalonna!” A sokkoló, azzal megállíthatom! – volt a gondolatom és az ágy melletti szekrényke fiókjába nyúltam, de semmi nem akadt kezembe! Elgondolkodtam s rádöbbentem, hogy mikor használtam bemutatásképpen a sokkolót és utána a piócákért feljöttem, a nappaliban a kínai váza mögé tettem s ott is hagytam. Lassan felkeltem s kinyitottam az ajtót, mikor látom, hogy a konyhában fény van s hallom, ahogyan valaki beszél. Kiosontam és közelebb érve azt is hallottam, hogy Gábor beszél gyorsan, de megnyugtató szavakkal. Majd rövid hallgatás után megkönnyebbülten mondja: - Örül, hogy minden rendben van. Rendes a főnöke, ne féljen, betartja szavát és meg lesz a második részre is a pénz. S hirtelen kurtán-furcsán befejezi a beszélgetést, majd a mobil koppan az asztalon. Nem sok idő múlva a hűtő ajtajának nyitódása, majd csukódása hallatszott és a mohó kortyolás hangja, ahogyan az üvegből iszik. Kihasználva ezt, odaosontam és a kezembe vettem a sokkolót felkészülve, hogy használjam, ha kell. Egy ideig semmi zaj nem hallatszott, majd lassan megindult felém. Én gyorsan visszaosontam a hálószobába, de az ajtót kicsit nyitva hagytam.
Hallom és látom, hogy a konyhába kialudt a fény, majd végigjön a nappalin, s nem ide jön be, hanem a WC-re megy. Kis idő múlva az öblítés hangja hallatszik, majd ajtó nyikorog és jön erre. Kezemben a sokkolóval éberen fekszem, iparkodom a levegővételeimet is kontrolálni. Bejön az ajtón szinte macska léptekkel, majd megáll, leül az ágy szélére, kis gondolkozás után lefekszik vissza a helyére és – meglepetésemre – kezével átölel. Erre nem számítottam. Kis idő múltán, megfordul, fészkelődik, és kezemet felemelve visszabújik alá, egészen hozzám nyomódva. Érzem teste remegését, majd a levegővétele egyenletessé válik, elaludt.
Elszégyelltem magamat, mert én rögtön a rosszra gondoltam, ő pedig nem! Megvártam, míg teljesen elalszik, hátranyúlva a kezemből a szekrényke fiókjába tettem a sokkolót. Visszafordulva éreztem teste fanyar szagát, de mást is. Ahogyan rátettem kezemet vissza a karjára, a bőre síkos, nyirkos volt. Mi történhetett, mitől izzadt meg, vagy ezt más okozta? – gondoltam, majd míg ezen morfondíroztam, én is elaludtam.
Reggel a vekker hangjára ébredtünk. Gábor felült, értetlenkedve nézett körül s kis idő kellett neki, míg megértette, hol van. Vártam mit tesz. Nyújtózott egyet, a két kezét is az ég felé kinyújtva, ropogtatta izmait, majd rám nézett és megszólalt: - Jó reggelt Neked is, mert nekem nagyon is jó! Nem hittem volna, hogy ilyen kellemes ébredni valaki mellett, aki ….(itt kissé elhallgatott, felhő suhant át az arcán, majd újra derűsen nézett s folytatta), … nem a nejem, hanem az Uram, vagy mondhatom úgy is az uram! – fejezte be huncutul.
Mivel nem szóltam, érdeklődve néztem rá, folytatta: - Tudod, az éjjel éltem az este kínált lehetőséggel s felhívtam a nejemet a mobilon. Mondta, hogy megérkeztek a csekkek, így elhárult a fejünk felöl a vihar. De, majdnem a mi fejünk felé meg jött. – mondta vontatottan, s lassan tovább beszélt: - A beszélgetés után az is megfordult a fejemben, hogy elfutok, elmegyek, itt hagylak, kihasználva a kínálkozó lehetőséget, de mégsem tettem! Nem bírtam megtenni! Mondhatnám úgy, hogy már nem bírtam megtenni V e l e d ! Kivert a veríték, kiszáradt a szám, ezért gyorsan elővettem egy üveg vizet és bár nem szokásom, az üvegből mohón ittam. A hideg víz megnyugtatott, lehűtött, magamhoz térített! Szükségem van a pénz második részére is, azt sem tudnám időre, nélküled megszerezni! De nem csak ez, inkább főleg nem ez, tartott vissza. Hanem mert bíztál bennem, s megtetted, de kíméletesen, fájdalmat nem okozva, felkészítés után, amit akartál. Amit akkor, ott, már én is akartam! Visszajöttem melléd, vissza- és odabújtam Hozzád és Te átöleltél, óvón. Elhallgatott, majd rám nézve hozzátette:
- Köszönöm Neked a tegnapit. Hogy ott és úgy tetted, tényleg jobb volt, mintha ott a kertben történt volna meg, vagy a padláson.
(folyt. köv.)