Félix és Gábor első hete a vidéki nyaralóban (11)

Ekkor szemből a mellkasára csaptam a tenyeremmel, majd a mellizmait vizsgálva ököllel ütöttem, nem erősen, inkább célzottan. Halkan döngött a mellkasa. Most pár ütés a hasfalra került, de azt is bírta, mert edzett volt. A paskolóval alulról a csipeszeket megütögettem, az már kényelmetlen volt, no meg bevágtak a csipeszek, mert a dákója még állt s a bőre megfeszült. Egyenként szinte lepattantak a bőréről a fa csipeszek. A farka végén lévő nem, de az meg nagyon szorította már s kezdett elszíneződni, így azt is kivettem. Mögé lépve a tálcáról elvettem egy banánt, meghámoztam, majd a kezembe rejtve visszaálltam elé s leguggolva közelítettem hozzá az arcomat. Nem tudott lenézni, így azt gondolta, hogy leszopom, már meg is feszült erre az érzésre várva. Én bekaptam a banánt s cuppogtam hangosan, mozgattam a fejemet úgy, hogy néha a hasához is ütődjön. Alulról felnéztem rá és láttam elképedését, hogy „szopom”, de Ő nem érez semmit. Még egy ideig tettem, mikor már nagyon kétségbe volt esve, akkor felálltam számban a banánnal és vidáman megkérdeztem: - Jó volt? Kellemes? Mert nekem nagyon!
Rám bámult, majd a banánra, újra rám és hirtelen elnevette magát:
– Jól átráztál. – jelentette ki. – Már azt hittem minden érzékszervem megszűnt működni, hogy látom, mit csinálsz, de nem érzem!
Én is elnevettem magamat s oktatóan mondtam: - Látod, hogy az érzékszervek nem csaphatóak be, de a szem, száj, fül igen! Apropó a száj. Térjünk is vissza arra! – mondtam és újra a csörlő után nyúltam kicsit visszaengedve a kötelet.
- Hajtsd le a fejedet, mert felteszem a délelőttit – adtam ki az utasítást, majd így is tettem.
Most nem ellenkezett, nem rázta a fejét, tűrte, sőt szemében mintha kíváncsiság lobbant volna.
– Most meglátod, pontosabban megtapasztalod ez mire használatos. Szemedet bekötöm s most a szádat fogom becsapni! – tettem hozzá.
Így is lett, mert a bekötés után a szájába először vizet csepegtettem, majd a kivit nyomtam bele cseppenként és kis darabkákat is beletettem, hogy le tudja nyelni, bár a szája ki volt peckelve. Az utolsó kiwi darabot kis vietnami balzsammal is megkentem, majd úgy tettem a szájába. Először a hűst érezte, s mivel azonnal lenyelte, így a forrót nem tapasztalta a nyelvén. Nem sokára azonban rosszul érezte magát, furcsán nézett, majd mintha köhögni akart volna, de nem tudott. Kis idő múlva abbahagyta. Megkérdeztem mi volt, mire azt válaszolta, hogy mintha tüzet nyelt volna, pedig a szája nem érzett meleget. Megnyugtattam jól érezte, s ez volt a száj-próba. Látja, a szája is téved.
Még lejjebb engedtem a kötelet, majd levettem a kötélről a karabinert és utasítottam, hogy tegye hátra a kezét s ott újra összekapcsoltam a karabinerrel, s kötéllel, amit meghúztam, míg kezei vízszintesen álltak a háta mögött. Ekkor elé léptem, s gatyámat lehúzva a kipeckelt szájába a saját farkamat tettem, amit előtte a másik banánnal jól megkentem. Lassan ki- be húzkodtam s láttam nem viszolyog, nem tiltakozik. A kezemből az egyik kihúzás után kis darabokat tettem a farkamra és betolva ráügyeskedtem a nyelvére. Lassan lenyelte, mire megkérdeztem: - Ízlett a banán? – Igen – jött a válasza. Ekkor levettem a szemét takaró kendőt és lemutattam. Elképedt, mikor maga előtt a farkamat látta, s mivel csillogott a nyálától, nem kellett magyaráznom, mi történt.
Láttam erősen elgondolkodik az eddigieken. Nem akartam sok időt hagyni, ezért levettem a kötélről, a fejét leszorítva letérdeltettem. Most szinte egy vonalban volt a farkam és a szája. A fejét ráhúztam a farkamra, majd diktálni kezdtem a ritmust. Kéjesen nyögdécseltem hozzá, meg-, megremegve testemben is. Megállítottam, majd kivéve a farkamat a szájábólmondtam:
- Látod most a füled, a szád, no meg a szemed egyszerre tévesztett meg. Érzékien lihegtem s azt hitted, mindjárt elmegyek, pedig még igen távol vagyok attól .
Elszégyellte magát, lehajtotta a fejét és sóhajtott. Ez beleegyezés is lehetett, de megadás is.
- No, akkor mára még egy gyakorlat és végeztünk – bíztattam. – Ez remélem mindkettőnknek egyaránt kellemes lesz s talán a vágyad is teljesülhet. – tettem hozzá sejtelmesen. - Most visszafekszel arra ott, mutattam a délelőtti alkalmatosságra, s még egy alkalmazását megmutatom Neked.
Leengedtem a kötelet, kiakasztottam a karabinert. Felállt s már fordult is, de megállítottam, mert levettem a fejéről, ami rajta volt. Most már mehet intettem, mire oda ment és ráhajolt, hasalt a padra. Mindenhova odabilincseltem, de nem szorosan, majd kissé megcsiklandozva a belső combjait figyeltem a tükörből, hogy mikor áll fel újra a farka. Mikor láttam már eléggé, akkor azt is a délelőtti bőr pertlivel körbekötöttem a tövénél – nem szorosan – s megkötöttem a pad aljához. Ott feküdt - megint szinte kiterítve - előttem. Most mérsékelt domborulatot adtam a padnak és ellépve hoztam egy sálat, amivel bekötöttem a szemét és mindkét fülébe hallgatót téve rákapcsoltam egy ritmikus zenét. Egy ideig játszottam, miközben láttam, hogy teste a zenére kezd mozdulni, már amennyire tudott, s a fejét is ingatta annak ritmusára. Ekkor elérkezettnek láttam az időt arra, hogy lassan a fűzőt kioldjam mindkét oldalon és a lába között a padra tegyem a bőr nadrágot. Teljesen csupasz volt.
Néztem egy ideig szép világosbarna bőrét, egyenletes pihe szőreit a popóján, majd hátán s a sötétebb színűeket a karjain és lábain. Még kissé előre dőlve a combjai között a szeméremdombja erősebb, dús szőrzetét is láttam, amiből halvány rózsaszínben villant elő ánusza rózsája. Ez utóbbi „hívogatott” erősen. Lassan én is ledobtam mindenemet s mögé lépve egy tégelyből síkosítót kentem rá és dolgoztam lassan bele, majd felhúztam a gumimat. Ráhajoltam és kíméletesen, de kellő erővel hatoltam belé.
Először kicsit, majd egyre mélyebbre és ritmikusabban, ahogyan hallottam a zenét a fülhallgatóiból és éreztem a ritmust a testén. Felsóhajtott, majd egyre ritmikusabban lélegzett Ő is. A végén már kapkodta a levegőt. De nem csak Ő, én is. Egy hatalmas körözés után - belehatolva - kitört a „vulkán” s több menetben - általa is érezhetően – lövelltem belé mindent, ami bennem volt. Még pihegtem rajta egy kicsit, majd kihúzás előtt körözve még „körbesimogattam” az ánuszrózsáját és végül kihúztam a farkamat, szinte azonnal lekapva a gumit arról. Gyorsan alá nyúltam és ütemesen a farkincáját huzigálva Őt is elküldtem. Most nem jött sok belőle, de a sóhaja felszabadult és kéjes volt. Gyorsan kiengedtem minden kötését és intettem, hogy tegyen rendet itt, majd kimentem rákapcsolva újra a szellőztetőt.
A munkásaim ismét kávéztak s óráikat nézegették, mikor kiértem hozzájuk. Megmutatták, mit végeztek. Ők is, én is elégedett voltam, így mára elengedtem Őket haza azzal, hogy reggel jöjjenek, s lehetőleg végezzenek hamar, mert ha hamarabb végeznek, akkor hamarabb is mehetnek haza. Ervin örült, de Tibor nem. Mivel addig nem itták meg a konyakot, gyorsan felhajtották s mentek átöltözni. Mire beértem az udvarra a tálcával, már utcai ruhában indultak a kapu felé. – Viszlát, holnap – búcsúztam Tőlük, majd utánuk becsukva és zárva a kaput siettem vissza Gáborhoz.
Gábor ült a szivacson, mezítelenül, de mint aki ezt nem is érzékeli, lapozgatott az újságban. Mikor beléptem felpattant s nekilátott a dolgának. Segítettem, főleg a sterilizálásban s az elrakásban. Majd hagytam, hogy a felmosást egyedül végezze, de mondtam, hogy a felső fürdőszobába jöjjön fel fürödni. Csodálkozva rám nézett, bólintott s kezdte a felmosást.
Én felmentem, a tálcát a konyhába vittem, beraktam a mosogatógépet s elindítottam. Feltettem a kávét s hűtőből fagylaltot is vettem elő, hogy ne legyen olyan hideg, majd gyorsan visszatettem. Nem sokára hallottam, hogy Gábor csoszog a lépcsőn, majd felérve körbe nézett s elindul a fürdőszobám felé. Rákiáltottam, hogy a konyhába vagyok, jöjjön előbb ide. Odaérve belépett, majd elmosolyodott. Az asztalon a kávéskészlettel megterítve, odakészítve poharak a fagylaltnak, a víznek és még szalvéta is volt a terítéken. Hirtelen megállt, döbbenten meredt valamire. Odanézve láttam, hogy az asztalt nézi, ahova kitettem a mobilt, amivel a múltkor a családjával beszélt és még valamit látott. Egy szép vázában ízlésesen összekészített csokrot, ami alatt kis kártya volt. „Szerelmemnek, az első együttlétünk alkalmából!” felirattal. Összefutott a szemében a könny és meg is eredtek. A vállamra hajtotta a fejét, miután összepuszilgatott és sírt, sírt, mint akiben egy gát szakadt át.
(folyt. köv.)