Félix és Gábor első hete a vidéki nyaralóban (9)

Összerezzent, elcsodálkozott, hogy kitaláltam gondolatát. Én pedig nevetve annyit mondtam:
- Túl nyílt vagy, még nem szoktál hozzá, hogy gondolataidat elrejtsd, pedig néha nagyon jól jön! Fordulj meg, nézd alaposan végig ezt az instrumentumot és hangosan kommentáld, hogy mire valónak nézed, mire szolgálhat ez, az rajta!
Csodálkozó kifejezés jelent meg az arcán, majd vontatottan kezdte mondani mire gondol. Közben meg, meg állt, gondolkozott, de látszott nem az időhúzásért, hanem a jó feleletért. Persze nem találta el, még csak közel sem járt a valósághoz. Ezt meg is mondtam neki s azt is, hogy sokat kellene tanulnia, ha kis mester akarna lenni, no meg a fantáziáját is jó lesz, ha sürgősen edzeni kezdi, nem csak az izmait. Arra is ráfér! Majd hirtelen ötlettől vezérelve ott hagytam, felmenve lehoztam az sm újságokat, melyeket a fal melletti padra dobtam, s azt mondtam:
- Itt van pár ötletadó újság. Ma, unalmas perceidben, átlapozhatod s jó lesz serkentőnek. Mivel nem találtad el, így megmutatom, pontosabban bemutatom, mi mindent tud, mi mindenre használható ez a szerkezet. De ehhez nem árt megakadályozni, hogy közben „szövegelj”, ezért most másfajta „fejvédőt” kapsz.
Az oldalfalhoz léptem, leemelve egy olyan bőrből, bőr szíjakból készült alkalmatosságot, amin egy érdekes fém rész is volt. Intettem, hogy háttal álljon nekem, majd térdeljen le, és a fejére húztam. Megrándult, keze önkéntelenül is felemelkedett, majdnem szájon talált. Ezért a kezét a bőr bilincsénél fogva egy kötélhez csatoltam s úgy húzattam meg a kötéllel, hogy a melle előtt, vízszintesen álljanak. Ekkor újra közelebb léptem és a fejére tett eszközt úgy igazítottam, hogy a fém rész a szája elé került, majd rászóltam, hogy nyissa ki, tátsa ki nagyra s beletettem, mielőtt összecsukhatta volna. A szíjakkal beállítottam, hogy ne legyen sem szoros, sem tág s ne vágja sehol sem.
Mikor szembe álltam vele megnézni az eredményt Gábor szemébe néztem, s láttam az kitágult, ijedt. El nem tudta képzelni, ez mire lehet jó. A fém valami nem engedte összecsukni a száját, így tátottan maradt. Nyelni is tudott - ha nehezen is -, de még beszélni is.
Intettem, hogy ne beszéljen, kérdezzen, majd felállítattam és a kötelet megengedve hátravittem az eszköz mögé. Az ívelt részből kiállt két oldalon egy-egy rövid farész. Utasítottam, hogy közel állva, térdeljen rá azokra.
Mikor megtörtént ott állt térden állva, kis terpeszben, lábai között a bőrrel bevont íves rész alsó, keskenyedő vége volt. A bokáira bőr pántokat tettem, majd karabinerrel a farészből kiálló fém karikákhoz csatoltam. Ekkor felállva a hátára támaszkodtam, kényszeríttettem, hogy hasaljon rá az íves részre és nyújtsa előre a kezeit. Szétkapcsoltam a karabinert s külön-külön rácsatoltam az elől lévő rövid farészből kiálló, hasonló fém karikákhoz. Így ott feküdt előttem az ívelt részen, keze, lába rögzítve.
Ekkor választottam paskolót és utasítva, hogy hangosan számolja s 20 ütést mértem rá. Főleg a popójára, de pár jutott a hátára is. (Mivel az egyik ütésem mellé ment a veséje tájékára, s akkor feljajdult.) Lecsatoltam a lábait, majd egy kötélhez csatoltam azokat a bokájánál, amivel felemeltem jóval a popója fölé. Ekkor alá léptem s oldalról mindkét kötést feloldva levettem a nadrágot, így csak a tanga maradt rajta. Visszaengedtem, újra rögzítettem s most vékonyabb, de többágú korbácsot véve, lassan azt forgatva ütöttem végig a hátától a popóján át a bokájáig.
Gábor sziszegett, de csak mértékkel. Mint ahogyan számított is rá, az utolsó két-három ütés erősebb volt és a popóját érte. Ekkor fel is sikkantott. Most a kezeit engedtem ki és kötöttem a kötélhez, felemelve azokat addig, míg csak térdén nem állt a hátsó kis fa részeken. Felhúztam a pólóját a fején túlra s kihasználva a helyzetét, kiléptem a folyosóra, behoztam a tálcát. Arról megitattam, végül az energia-italt is belétöltve. Leengedtem a kötelet s miközben a kötélről levettem a karabinert, a pólóját is lehúztam és úgy csatoltam vissza elől a karjait. (Ismétlés a tudás anyja jelszóval.)
Ezután a sarokból hoztam olajat, amivel a hátát bekentem, majd a gyertyatartót odaállítva a fejéhez sorban vettem ki azokat és (minél magasabbról) a hátára csurgattam. Már tegnapról tudta, hogy nem olyan fájdalmas a művelet, ezért csak sziszegett. Pár perc alatt megdermedt a sztearin a hátán, majd most az előbbi korbáccsal ütöttem le a maradványokat onnan. A végére a háta kipirult, azért újra bekentem testápolóval, amihez kis hűsítő krémet is tettem.
Hagytam hason fekve pihenjen addig, míg beszívódik a krém a hátáról. Megoldottam az egyik szíjat is a fején, így a fémszerkezet kivehetővé vált a szájából. Ekkor a tálcáról lassan, kis falatokkal ételt adtam, hagytam alaposan rágja meg és nyelje le. Végén csőrös pohárból újra megitattam és visszatettem a szájába a fémszerkezetet.
Ekkor úgy szabályoztam át az instrumentumot, hogy a kezei és lábai közelebb kerülve egymáshoz, jobban domborítania kelljen. Lehúztam a zokniját és egy vastagabb vonalzóval a talpait vettem kezelésbe. Végig ütöttem, majd kézzel is megcirógattam, végül tollakkal „megkenegettem”. Ez utóbbit már nem bírta ki nevetés nélkül.
Kis idő múlva leoldoztam a szerkezetről és talpra állítottam, majd a tükör elé küldtem. Odaérve nem állta meg nevetés nélkül, ahogyan kinézett a rózsaszín tangájában, ami alig takarta férfiasságát, s szőrszálak meredtek ki belőle dúsan.
- No, látod, milyen esendő is lehet a férfiember, ha rossz színt választ, vagy a rosszul választja meg az alsóneműjét. De ez most nem csak tanítási célt szolgált, hanem mást is! – tettem hozzá.
- Állj vissza a szerkezet mellé, mert visszacsatollak!
Mikor megtörtént, akkor úgy állítottam, hogy a csuklói magasabban legyenek a bokáinál s az ív laposabb legyen. Így félig állt, félig feküdt rajta, ami eléggé kényelmetlen lehetett, mert nem volt hova támaszkodnia, csak a karabinerek tartották. Ekkor benyúlva a popója vágásán a tangából kivettem a farkincáját és kissé morzsoltam, miközben a fülcimpáit a számba véve azt ingereltem. Nem sokára éreztem is a hatását a kezemben fogva. Ekkor az íves rész közepén kicsavartam alulról a dugót, ami a környílást takarta addig és belevezettem a farkincáját. A másik oldalról egy bőr pertlivel körbetekerve azt két oldalt rögzítettem. Így már ez is tartotta, fogta. Ekkor újra a korbácsot kézbe véve megcsapkodtam a popóját, hátát és combjait. Már nem csak sziszegett, de néha fel is jajdult, mikor erősebben megrándulva a farkincája tövénél visszarántotta a bőr pertli.
Megállva gondolkodtam, majd visszaállítva a szerkezetet alaphelyzetbe a bőr pertlit is kioldottam s mondtam, most hűsítő kenőcsöt kenek a farkincájára, hogy megnyugodjon. Odahoztam egy kis vietnami balzsamos tégelyt abból bekentem a makkját. Először tényleg hűs érzete volt, de nem sokkal később kezdett melegedni, végül szinte égetni. Gábor sziszegett, majd feljajdult, és mivel egyre rosszabb lett, már folyamatosan jajgatott. Mindez kb. tíz percig tartott, majd fokozatosan gyengült a hatás, végül újra hűsérzetet okozott. Gábor zilált, lihegett és a teste kellően verítékezett is. Törülközőt elővéve áttörültem mindenhol s végül egy kis tálkába langyos vizet hoztam és a farkincáját abba téve megmostam, s puha pamut darabkával letörölgettem.
Még hagytam egy kicsit hasalni, majd feloldoztam s intettem, hogy feküdjön a sarokban a szivacsmatracra. Láttam elcsigázott szemein, hogy a vietnami balzsam megviselte. Egy idő után oda is tévedt a keze, végig simította a makkját, majd kissé oldalt összehúzódva meg is szemlélte, de mivel semmi nyomot nem látott, megnyugodott.
Én úgy tettem, mint aki nem veszi észre a kézmozdulatot, kifelé indultam azzal, hogy megnézem a munkásokat, addig pihenjen, s ha akar, olvasgassa az újságokat. Bár gondoltam rá, végül itt nem ablakot nyitottam, hanem a szellőzőt kapcsoltam magasabb fokozatra.
(folyt. köv.)