Félix és Gábor első hete a vidéki nyaralóban (10)

Felmenve szétnéztem, láttam éppen falatoznak és kávéznak a munkásaim. Kezdett magasan járni a nap, s egyre melegebb lett. Kimentem a kertbe, az ottani tushoz és jól lezuhanyoztam, majd vizesen visszamentem a teraszra és kifeküdtem egy nyugágyba. Egy ideig olvastam az újságot, majd elszundítottam. Arra ébredtem, hogy egy légy zümmög a fülem körül. Körbenéztem, majd eszembe jutott Gábor, ezért bementem megnézni mennyi az idő. Kb. egy órát aludtam s dél felé járt az idő. Betettem a mikroba az ennivalót, majd szétporcióztam a munkások részét, amit jénaiban vittem ki nekik tányérokkal, evőeszközzel. Rövid beszélgetés után telefoncsörgés hallatszott, így ott hagyva beszaladtam s úgy tettem, mintha beszélnék az ablakban. (Csak imitáltam, hiszen a telefonhívást is én állítottam be.) Kiintettem Nekik, hogy Gábor üdvözli Őket is, s csütörtökön jön, majd mentem, mintha dolgoznék. A konyhában tálcára tettem a mi részünket, téve mellé vizet és energia-italt is visszamentem Gáborhoz.
Ott találtam a szivacson oldalt fekve és láthatóan érdeklődéssel lapozgatott bennük, bár mintha még bővebben, részletesebben nem olvasott volna. Mikor beléptem, rám nézett, majd letéve az újságokat hirtelen mozdulattal, felkászálódott. Felcsillant a szeme, mikor a tálcán ételt is látott. Intettem, hogy üljön vissza a szivacsra és a magamét levéve a tálcával a többit mellé tettem. – Egyél! Jó étvágyat hozzá. – mondtam. Majd mikor hozzákezdett érdeklődéssel megkérdeztem a lapokra mutatva: - Nem égette meg a kezedet? Meg merted fogni? Tán még érdekelne is? Evett tovább, majd halkan megszólalt, mintegy elgondolkozva:
- Uram, sok mindent enged megtapasztalni szolgájának. Van, amit érzékeimen át „ver” belém, úgy tapasztaltatja meg, vagy ami iránt felkelti érdeklődésemet, előhozva eltitkolt, régi, belső vágyaimat, kíváncsiságomat. Sok mindent megmutat a horizonton, miközben folyamatosan tágítja azt. Remélem tudatosan, bár még, vagy nem mindig, értem miért, mi célból? De tudom, talán érzem, célja van ezekkel.
- Igen, jól érzed, gondolod. Te sok mindenben más vagy, mint az eddigi szolgáim, akik zömmel escort fiúk voltak, akik tették, amit mondtam, tűrtek, ezért fizettem nekik. De egyél, majd igyál, mert még sok mindent akarok mutatni ma Neked, hogy azokat is megismerd. Remélem lesz olyan is, aminek majd örülni fogsz!
Mivel Gábor nem válaszolt, befejezte az evést, elvette a vizet, melyet kiivott, de az energia-italhoz s a gyümölcsökhöz nem nyúlt. Kérdőn néztem rá, mire azzal indokolta, hogy úgy gondolja, van még energiája tartalékban a továbbiakhoz, s nem szeretne függőségbe kerülni, mert azt hallotta, hogy van valami az energia-italokban, ami rászokást okozhat. Nem firtattam tovább, majd újra felállítattam, de kezeit-lábait feloldozva mondtam, hogy cserélje át a tangáját a fűzős nadrágra. Mikor lehúzta elfordult, de a hirtelen felkapott bottal ráhúztam a fenekére egy nagyot, amitől feljajdult. Majd megértve az ütés célját, visszafordult és felkapva a tangáját érzéki lassúsággal, kis vonaglások közepette húzta le magáról a bokájáig, majd csak kilépett azokból. Felegyenesedett, oldalra téve kezeit körbe fordult, majd mikor háttal volt, gyorsan újra előre hajolt és megfogta a bokáit. Így maradt egy ideig felém tárva pucér fenekét. De mivel nem reagáltam semmivel, így lassan újra felállt, odalépett, ahol a földön a fűzős nadrág volt és visszafordulva belelépett, felhúzta, miközben a szemembe nézett kacéran, majd az egyik oldalt fűzte be. Közben – talán direkt – a nadrág éppen csak nem takarta a farkincáját, ami lassan kezdett merevedni. Mikor a másik oldalra fordult, hogy azt is bekösse, akkor érezte, hogy nem megy, mert a merev dákója miatt kidudorodott elől s nem lehetett oldalt összehúzni. Rám nézett, elmosolyodott, majd frivolan rácsapott a kezével az álló dákójára és felkiáltott:
- Nem lohadsz le rögtön, de azonnal! Mit képzelsz, hogy Uram éppen rád kíváncsi? Nem téged akar látni most, hanem engem a bőr, fűzős gatyában! – s benyúlva felhúzta, majd eligazgatva farkincáját, újra a fűzéshez fogott, ami most már sikerült, bár még mindig látszott elől a nagy csomagja.
Mikor készen lett szégyenlősen állt, kezét hátratéve a popsijánál, talán kissé ki is domborította magát középtáján s gyorsan rám nézett, majd elkapta tekintetét, és a földre szegezte. Várta az utasításomat. Magamban tapsoltam a jelenetnek, mert kidolgozott, kellően érzéki volt, és jól volt előadva, kellő arányokat tartva a frivol és a látszólag szégyenlős között.
- Gyere ide! Visszakapcsolom a kezedre a lelógó kötelet. – adtam az utasítást, majd a csörlő hangja hallatszott, amint tekercselt s Gábor keze is emelkedett.
Nem húztam meg nagyon. Elővettem a csipeszes dobozt és (szintén a gyakorlás kedvéért) végig csipeszeltem a testét. A mellbimbókra azonban nem csipeszt ettem, hanem a falról leakasztottam egy spéci eszközt, amelyen két állítható csipesz volt lánccal összekötve. Az egyik csipeszt a mellbimbójára tettem, majd fokozatosan szorítottam meg, majd a másik következett. Gábor sziszegett és a szemembe nézett, onnan akarva kiolvasni a továbbiakat. Erősen visszanéztem, majd hunyorítottam és megfogva a kis láncot magam felé húztam. Gábor teste megfeszült, ahogyan a mellbimbóinál fogva húztam s sziszegése erősödött. Most oldalt lépve több kis súlyt emeltem le és kis szüneteket tartva ráakasztottam a láncra először középen, majd egyenlő távolságokra mindkét oldalon. Gábor egyre előrébb hajolt, amíg a kötél engedte, majd már a sziszegése halk jajgatásba fordult. Ekkor felemeltem a kezemmel a súlyokat a lánccal együtt, így megszűnt a húzásuk, Gábor felegyenesedett. De még el sem érte a függőlegest, mikor – mintha véletlen lenne – kiejtettem a kezemből a súlyokat, azok megrántották a láncot és végükön a csipeszek is erőset rántottak Gábor mellbimbóin. Szinte előre bukott s felkiáltott jajgatva. Gyorsan újra felemeltem a súlyokat és ránézve bocsánatot kértem ügyetlenségemért. Hitte is, meg nem is. De elővigyázatosságból előre dűlve maradt.
Ekkor levettem a mellbimbóiról a csipeszeket, majd azokat erősen megmorzsolva csökkentettem a fájdalmát. Lenézve a gatyájára láttam, hogy még mindig nagy a csomagja, így kikapcsoltam a farokvédő-részt, szinte kibukott abból a farka és állt meredten előre. (Már az első közös tusoláskor is észrevettem, hogy Gábor farka nem a hasa közelében áll, mint másoké, vagy az enyém, hanem kissé előre, majdnem a vízszinteshez közel.) Most újra konstatáltam, de most volt módom és lehetőségem is jobban megnézni. Közelebb hajolva azt is láttam, hogy a farkincáját a hasfallal összekötő bőrön kis heg látszik a szőrök között. (Aha, gondoltam, ezért borotválja csak a hónalját, de a szeméremdombját nem!) Észrevette, hogy ott vizsgálódom halkan megszólalt:
- Ártatlan, gyermekkori baleset következménye. Lecsúsztam a fán, hassal s egy göcsörtben megakadt, felszakította. Akkor nagyon nem is vérzett, hamar el is múlt, látszólag nem volt utóhatása. Csak mikor jelentkeztek a merevedések, akkor tapasztaltam, hogy nekem lejjebb áll, mint az osztálytársaimnak, de a szőrzetem hamarosan eltakarta a kis heget s nem látszott. Gondot csak mostanában okoz, mert már nem olyan erős a merevedésem s ezért még kevésbé emelkedik fel, így behatoláskor néha gondok vannak, mert kézzel is igazítani kell – adta meg a magyarázatot s belepirult. – Tudod, Te vagy az első, akinek kérdés nélkül is elmondtam, mert eddig nagyon szégyenlettem mindig, így nem nagyon szerettem erről beszélni. Más pedig nem nagyon érezte magát közel hozzám, így nem merte kérdezni. Még a szeretőm sem, akik szintén zavart, hogy időnként kézzel „céloztam”.
- Már értem s megértem a problémádat, amit okozott, de ez nem lesz gond, ha….(s nem folytattam, mert arra gondoltam, hogy a fiúk között, ha aktív lesz, akkor sokkal másabb a behatolás szöge és ott ez nem akadályozó tényező.) … a másik sem csinál problémát belőle – fejeztem be nagy nehezen a megkezdett mondatomat. Reméltem, hogy nem vett észre semmit. Nekem most pont kedvező arra, amit tenni akarok!
A csipeszes dobozból pár fa csipeszt kézbe véve, végig csipeszeltem alulról a farkincája bőrét, s közben éreztem az orrommal a reggeli sampon női illatát, keveredve Gábor fanyar testszagával és farkincáján felcsillanó elő-váladéka egyedi szagával. Majdnem bekaptam, de tartóztattam magamat. Az utolsó csipeszt úgy helyeztem fel, hogy farkincája végéről előre húztam a bőrét és abba tettem a csipeszt. Gábor nézve elképedt ezen, de mivel semmit sem, vagy nem különösebben érzett, így csendben maradt. Már számított rá, hogy a kezemmel végig húzom a csipeszeket, meg is fogom pöckölni azokat, így az sem okozott meglepetést számára. A csörlőt megindítva addig húztam, míg teste megfeszült, de még a talpán állt.
(folyt. köv.)