Többségi gondolatok

(beszélő 1.)
Egyik izom után mozdulna a másik,
rabságod talán szabadságra vágyik?
Soha!
Egyik csapás után érkezik a másik,
bőrödre a pálca rovátkákat vásik.
Még!
Eddig a kín csak az orcádon látszik,
urad dühe ezért egyre feljebb mászik.
Csak azt ne!
Emitt a "szó", reményt kelt és ámít,
újabb csapás már orgazmust elhárít.
Élvezz!

(beszélő 2.)
Figyelem a játékot!
Hisz én leszek a következő,
s az átlatad erektált hímvessző,
adja meg neked a teljes szabadságot,
agyad rejtett zugában létező kéjálmot,
a test-test elleni önfeledt kínmámort.
Ahol Te mint a győztesek vesztese tetszelegsz,
S bár nem létező öröm ünneped fesztelen,
Kinek köszönheted? Én ruhában. Te meztelen.
S az általam betartatott szabályrendszerek,
e gyönyört és robbabást hozták el neked.

(beszélő 3.)
Harmadikként szállok be a táncba,
S mivel három az igazság,
ezt most három férfi látja.
Tested már fárad, leharcolt és bódult,
ezért péniszem lassan az arcod felé fordult,
egy kis pofon, nyísd ki bátran, ne félj,
van még ahonnan ez jött, s ez most koránt sem a vég.
Azért van a hajad, hogy megragadjam,
ezzel mindenféle kérést megtagadjak.

(beszélő 4.)
Uram segíts, ezek állatok tán?
Alázzák a nőt, mint kocsis a lovát.
Hátrébb szorulok, a perifériára,
ne legyen ez minden férfi álma.
Nyílik már az ajtó, felveszem a ruhám,
nem való ez nekem, alacsony a tűréshatár.
De a sarokról még visszaránt egy kép, egy gondolat
Messziről is látszik mi ragyog ott boldogan.
Aki látja ezt biztosan nem felejti, nem mások ezek mint a hölgy szemei.