kiküldetésben - 4.

KIKÜLDETÉSBEN – 4 (betörésem 3/3)

Amint sötétedett, uram megjelent és leoldott a padról, persze láncaim maradtak, így semmi ellenkezésre sem volt lehetőségem. Megadóan és engedelmesen követtem a nyári konyhába. Már készültem az asztal alá, de megragadott és a kamra ajtó elé állított, kezem egy kampóra kötve felhúzott, egészen lábujjhegyre kellett állnom.

- Tegnap este egész ügyes voltál – mondta – csináltál már ilyesmit?

Szájamban a zablával csak ráztam a fejem, de ez nem aggasztotta.

- sebaj, akkor még tanulhatsz!

Ezzel két csipeszt vett elő, mellbimbómra helyezte őket, majd a zacskómon lévő lakatra akasztott mindenféle konyhai súlyokat, szépen, apránként, nagy élvezettel… nyögtem, ficánkoltam így pipiskedve, de nem zavarta. Sőt!

Ezután bekötötte szemem és valami kis sok ágból álló korbács-szerűséggel finoman simogatni kezdett, majd hol simogatott vele, hol le-le csapott rám, mindig kiszámíthatatlanul, mindig máshol. Egy idő után levette szememről a kötést, majd mellbimbómról a csipeszeket is, csavargatni, csípni kezdte őket, rettenetesen fájt, vonaglottam lógtomban. Közben belém mart, hasamon, oldalamon, combomon.

Na, ebből most elég, mondta egy idő után, leoldott a kampóról, szabályosan összecsuklottam, az egész napi munkában és a lábujjhegyen állásban elfáradt lábam alig tartotta meg a súlyom.

- Pihenj…

mondta különös mosollyal és én már rettegtem, emlékeztem a délutáni „pihenésre”. Most hanyatt fektetett az asztalon, összeláncolt kezem – lábam alul összekötötte, gyakorlatilag csak a törzsem feküdt fel az asztal lapjára, gyertyát vett elő és meggyötört mellbimbómra, herémre, farkamra, hasamra, mellemre, nyakamra csorgatta. Elgyötört testemen megkötött a viasz, tehetetlenül, mindenbe beletörődve, immár csendesen tűrtem mindezt.

- alakulsz – mondta – tudod mit? most együtt nézzük a filmet!

Ezzel leoldott az asztalról, maga mellé ültetett egy támlás padra, bekapcsolta a dvd lejátszót és legnagyobb meglepetésemre valóban elkezdtünk egy filmet nézni. Persze én láncokban, ő pedig kényelmesen elhelyezkedve. Hamarosan simogatni kezdett, ujjaival kerülgette a viaszfoltokat, végig simította az ütések piros nyomait, mindezt tehetetlenül tűrtem, de mindenképpen jobb volt, mint a sok verés… Csak aggódtam a folytatás miatt, mert még sosem volt dolgom férfival…

- most pedig megcsókollak!

mondta, és úgy is tett, kivette a zablát a számból (rögtön nagyot nyeltem, álkapcsom egészen elzsibbadt már), fejét nyakamba fúrta, simogatott, majd többször, hosszan megcsókolt. Keze közben végig testemen barangolt, térdemtől a fejem búbjáig, jóleső érzéssel töltve el. El-elidőzött lábam között is, de kezdődő merevedésem nagyon zavarta a zacskómon lévő lakat.

Ezt észre is vette, és egy futó mosollyal játszadozott picit a súlyos lakattal. Amennyire megláncolt csuklóm engedte, igyekeztem viszonozni a gyengédséget, simogattam felső testét, ujjam hegyével izgattam mellbimbóját, puszilgattam nyakát – ezeknél többre láncaim és bátortalanságom nem engedtek. Ő viszont kezével teljesen birtokba vette testemet, ujjai végigjárták minden porcikámat, hol finoman csiklandozva, hol keményebben szorítva. Ez természetesen még láncra verve is nagyon jól esett, de a szégyenkezés és az folytatástól – beteljesedéstől való aggodalom nem hagyott nyugodni.

Egy idő után maga elé vont, letérdeltetett, fejem a combjai közé húzta és dolgoznom kellett rajta…. megkínzottan, megalázottan, saját akarat nélkül kényeztettem, csókolgattam, szopogattam – a végén ismételten arcomba, hajamra élvezett.
Ezután elégedetten hátradőlt, én előtte feküdtem a padlón, teljes kimerültségben.

- rendben, jó fiú voltál, ma itt alhatsz a lábamnál!
mondta, és ahogy voltam gyertyásan, piszkosan, ondóval összekenve összebilincselt két karom és két lábam kinyújtatta, közéjük helyezte a pad egy-egy lábát, engem még leterített egy durva pokróccal, majd lefeküdt a padra (ami alatt én ily módon kifeszítve feküdtem a földön) és jóízűen elaludt.

Számomra az éjszaka végtelen volt… a kemény padló, elgémberedett tagjaim, a durva, félig le is csúszott pokróc mellett herémen a lakat külön kín volt, hanyatt fekve húzott, oldalra fordulva szorított, helyezgetnem kellett volna, de kifeszített végtagjaim nem engedték…