Ében

Ébenfekete sűrű hajfonat.
Egy rántás, ellenállás.
Vinnyogsz.

Húzol,
Ellentartok.
Dacol Makacsságod?!
Hasztalan!
A helyzetnek Ura van.
Én,
ki irányít.

Rángatod,
Ráfeszítek.
Testedbe mélyedő szíjak hálója.
Sikoly,
Habzó.
Már amennyire a pecek engedi hangod felszínre törni.

Suttogás.
Én a füledbe …. „Kicsi lány, csend legyen!”

Csatt,
A pálca hangja fehér tomporodon.
Vér, kéklő-pirosló,
Mely bőröd alatt mintát ölt minden ütés nyomán.

Sóhaj, rángás…
Felváltva egyre hevesebben, ahogy tested megadja magát.

Fáj.
A kezem, mert egyre többet kívánsz.
Fáj.
A feneked, számos foltja által.

Akkor mégis miért?! A kérdés felesleges.