Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Airbus XXXII.

Törölt felhasználó
2010. 09. 05. 11:39 | Megjelent: 663x
El kellett telnie néhány percnek, amire annyira magamhoz tértem, hogy egyáltalán képes legyek valamiféle koordinált mozdulatra. Csak álltam Kedvesem széttárt combjai között – a félszemű természetesen már kimúlt végelgyengülésben és kicsusszant a barlangból – és kétségbeesetten igyekeztem úrrá lenni saját különböző alkatrészeimen.
Őszintén szólva, Vanda sem volt sokkal harcra készebb állapotban, így aztán mikor végre eljutottam odáig, hogy képes legyek megmozdulni, kioldoztam és mindketten elterültünk a kamra padlóját borító vastag szőnyegen.
Nem tudom, ki hogy van vele, nekem hozzátartozik a szeánszhoz az ellazulásnak az a néhány perce, amikor nem történik semmi, csak fekszünk egymás mellett és a subbie bőre kellemesen melengeti az oldalamat. Azt sem bánom, ha ilyenkor kifejezését adja a hálájának Ura iránt, amiért nagylelkűen megengedte, hogy élvezkedjen … ezt a hálát természetesen sokféleképpen ki lehet fejezni.
A Kedves sokkal jobban ismert annál, hogy ne tudta volna mindezt, így aztán, amikor már ő is túltette magát az imént átélteken – ez alatt persze nem a dolog kipihenését és villámgyors elfelejtését kell érteni, hanem azt, hogy ilyenkor „fejben” újrajátssza a dolgot – kedves és ártalmatlannak látszó csókokkal és simogatásokkal fejezte ki tetszésnyilvánítását.
Most mondhatnám persze, hogy hősiesen tűrtem – de nem volna igaz. Valójában ez is a játék része volt és Kedvesem pontosan tisztában volt vele. A csókok az arcom-nyakam-mellem tengely mentén egyre délebbre kezdtek irányulni és a keze lassan felfedező útra indult a félszemű irányába.
Az persze még mindig kómában hevert, de az iránta megnyilvánuló érdeklődés egy idő múlva megtette a maga hatását. Kezdte emelgetni a fejét és mérlegelte az újabb fellépés lehetőségét.
Vanda, érezve a hajlandóságot, incselkedni kezdett vele. Először csak a nyelvével, aztán az ajkaival, végül felcsendült az oboa koncert első crescendója.
A látvány ilyenkor majdnem olyan fontos számomra, mint maga az érzés, így némi erőfeszítés árán feltámasztottam a hátamat a dereshez és tökéletes rálátással figyelhettem Kedvesem ügyködését.
A koncert hangjai felerősödtek a fülemben és a hangulatom a megadó élvezkedésből lassan újfent átment követelőző kívánásba. Belemarkoltam Kedvesem hajába és átvettem az irányítást az események fölött. Lassú, de annál kéjesebb mozdulatokkal vettem birtokba a száját, a torkát, ő pedig tökéletes odaadással kényeztette a félszeműt.
Alighanem hamar el is jutottunk volna a kéjes végkifejletig, ám a Sors mást tartogatott mindkettőnk számára. A folyosón hangok hallatszottak, majd
- … máris hozom – hallottuk Peter hangját és ebben a pillanatban be is lépett.
Ahogy megpillantott bennünket, egy pillanatra mintha zavarba jött volna, ám ha így volt is, hamar túltette magát rajta …
- Ne zavartassátok Magatokat, csak a sjambokért jöttem, már itt sem vagyok. – mondta, azzal felvette az eszközt és indult volna kifelé.
Vanda a hirtelen belépése hatására ijedten kapta fel a fejét, mintha rajta kapták volna valamin és sóbálvánnyá merevedett, az viszont, mint köztudott, nem éppen ideális szexpartner. Bennem a szadista vadállat viszont már odaállt a hajó kormányához és azonnal meglátta a lehetőséget.
- Peter! Ez a lotyó nem teljesíti megfelelően a kötelességét. Kérlek, figyelmeztesd rá, mi a dolga!
Barátunk azonnal megértette a feladatát és csuklóból meglendítette a sjambokot, egyenesen Kedvesem pucsító alfelére.
A félszemű a viszonylagos hanyagolás ellenére is kitöltötte Vanda száját, így meglepett sikolya sokkal halkabbra sikeredett, mint amilyennek indult, bennem viszont a kéj szökőárját indította el. Hihetetlenül izgató érzés volt, amint a fájdalma keveredett az én gyönyörömmel.
- Még! – hördültem fel és Peter szolgálatkészen újra meglendítette az eszközt. (folyt.köv)


Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.