Láthatatlan Érzelmek

LÁTHATATLAN ÉRZELMEK
(Mester Shibari)

Rám nézel,
mégsem látod lelkem.
Szenvedtem,
túl nagy volt terhem.
Arcom derűs volt,
pedig kések hada cikázott,
szenvedtem.

Elvesztem.
Utaztam,
kutattam,
hogy mit?
Talán még magam sem tudtam,
vártam.
Sírtam,
szerelmet kaptam.
Köszönöm Uram.
Te sosem hagytál el,
köszönöm kedvesem,
lelkem így felel.

Rám nézel,
arcom mosoly hagyja el,
szótlan érzések,
lelkem így felel.
Szeretlek.
Bár testem nem ezt mutatja,
szemem csillogása kedvesét kutatja.

Kedvesét kutatja,
egy gyönyörű világban,
ebből nem lát semmit,
lelked meggyötört,
keresed hiába.
Egy gyönyörű világ,
boldogság,
majd füledbe súgnak,
édes vizek,
aranyhalak úsznak.

Súgják, most kívánj bátran,
gyönyörű lélek vagy,
egy gyönyörű világban.
Ismerlek,
bíztál vakon,
bátran,
hosszú utad, szenvedésed,
oly sokat láttam.

Már nem kell félned,
mutasd ki bátran,
ne csak lelked legyen boldog,
légy gyönyörű e világban.
Légy gyönyörű,
szemed csillogjon örökké,
ha egyszer eljössz hozzám,
tested lesz majd ördögé.

Lelked sosem adom,
bántani nem tudnak,
ússz velem az árral,
beléd sosem rúgnak.
Égi szeretet,
szemei csillognak,
szeretnek,
neved sosem titkoltak.
Most mosoly hagyja el arcom,
szemeim csillognak,
láthatatlan érzelmek,
tovaszállnak,
rég voltak.