Néma üvöltés

A fiú azóta gubbasztott az oszlop tövében, mióta felment a nőhöz. Az nem szólt semmit, csak beengedte, ráparancsolt, hogy vetkőzzön meztelenre, a szájába pecket tett és odabilincselte az oszlophoz.
Azután lezuhanyzott, felöltözött, de nem a szokásos domina kosztümöt vette fel, hanem szexi fehérneműt és elegáns ruhát öltött magára.
Sminkelt, megcsinálta a haját, a kedvenc parfümjéből, amit a fiútól kapott a születésnapjára, fújt magára és várt.
Teljesen úgy viselkedett, mintha egyedül lenne, a fiúra rá sem nézett.
Aztán megszólalt a csengő.
A nő egy magas, jóképű, napbarnított idegent vezetett be a szobába.
A férfi úgy látszik, be volt avatva, mert nem látszott meglepődés az arcán az oszlophoz bilincselt fiú láttán.
A nő kedvesen, tőle teljesen szokatlan nyájas hangon kérdezte, hogy kér-e valamit inni. A férfi válasz helyett határozott mozdulattal a nő hajába markolt, magához húzta a fejét és megcsókolta. Úgy, ahogy a fiú sosem merte, birtokló módon, mintha a nő a tulajdona lenne. És a nő nem egy pofonnal torolta meg ezt a szemtelenséget, hanem két karjával átfogva a férfi nyakát, szenvedélyesen visszacsókolta.
A férfi keze már a ruha cipzárjánál járt. Gyengéden lehúzta róla, majd a bal mellét kivéve a csipkés melltartóból, szopogatni, nyalni kezdte a bimbóját.
A nő, fejét hátrahajtva, szemét behunyva nyögött.
A fiú tágra nyílt szemekkel nézte a jelenetet és nem akarta elhinni, amit lát.
Hogy az ő úrnőjét egy domináns férfi így a birtokába vegye? Azt a nőt, akinek ő könyörgött, hogy ránézhessen, akinek térden állva esdekelt, hogy kielégíthesse és aki csak ünnepnapon engedte be őt a kéjbarlangjába? Akit évek óta hűségesen szolgált, akinek egy szavára ugrott, akinek egy mosolyáért odaadta volna az életét?
Közben a férfi már a bugyit húzta le a nőről és ujjait a lába közé csúsztatva simogatta ott, ahova a fiúnak csak akkor volt szabad nyúlni, ha a nő szeszélye megengedte.
Érezte, hogy ezt a megaláztatást nem fogja tudni tovább elviselni. Abban reménykedett, hogy ott rögtön meghal. De legalább elájul, amihez egyébként is közel állt. De ugyanakkor döbbenten érzékelte, hogy kezd felizgulni a látványtól.
Gyűlölte magát ezért, ugyanakkor valami kéjes izgalom járta át a testét, zsibbasztotta le a gerincoszlopát.
Behunyta a szemét, hogy ne kelljen látnia, ahogy a nő a férfi farkát az ágyra ülve a szájába veszi.
De hallotta a hangokat és ez elég volt ahhoz, hogy a merevedése teljes legyen.
Érezte, ahogy folynak le az arcán a könnyek. A szájpecektől nem tudott üvölteni, a hang ott járt benne, feszítette, de nem tudta kiadni.
Közben a férfi behatolt a nőbe. Hátulról, hogy máshogy?
Ütemesen mozogva diktálta a tempót.
Incselkedett a nővel, mikor az már közel járt az orgazmushoz, kihúzta a farkát és az ánuszához tette, de nem dugta be.
Hol volt ez ahhoz, amikor a nő a fiú fejét a lába közé szorítva kényszerítette arra, hogy ne hagyja abba a nyalást?
Vagy attól, amikor, azon ritka alkalmakkor, mikor a nő különösen elégedett volt vele és megengedte, hogy megdugja, de csak lovaglópózban, hogy akkor is éreztesse a fölényét vele?
Soha életében nem kívánta a halált jobban, mint akkor.
De azon vette észre magát, hogy arra az ütemre, ahogyan a férfi mozog az ágyon, ő is dörgöli az altestét az oszlophoz.
Aztán mindhárman egyszerre jutottak el a csúcsra. A férfi hangosan nyögve, a nő aprót sikkantva és a fiú némán, vergődve, a benne szorult üvöltés néma fájdalmával a szemében.
Spermája összekeveredett a padlón a könnyeivel...