Átverési kényszer a Pattogató-Házban IV/4

Harmadik Kín Guru:- Nézz bele, nézz bele!
Első Kín Guru:- Nézz bele, nézz bele!
Nihililiom:- Mi csinálnak ezek?
Holli Bébi (kacéran kuncogva):- Mikor nézel már bele?

Ennek hallatán Vákrákkal együtt kinyitjuk a szemünket.

Holli Bébi (Vákrák előtt áll, bugyiban és melltartóban, tökéletes testén egyetlen karcolás sem fedezhető fel; kiveszi Második Kín Guru karmaiból a sima bőrdarabot):- Ne félj, Vákrák Úr, ez a modell megszépítve továbbítja a bonyolult emberi ábrázatok képét!
Vákrák (rábámul a milliónyi fényszemcsétől csillogó bőrdarabra, amit Holli Bébi nevetve kifeszít a kezeiben, és egyszer-egyszer elhúzza az arca előtt, mint valami fátyolt; mindig úgy tartja, hogy a szemet nem bántó élességű fényszikrák Vákrák előtt tündökölhessenek):- Micsoda, te jól vagy…Holli Bébi?
Holli Bébi (súgva):- Jó kis új felvevő, mi? (kieresztett hangon) Kedves közönségünk, Holli Bébi vagyok, a ma esti adásunk műsorvezetője. Nagy tisztelettel köszöntöm ma esti Átverési Kényszer műsorunk főszereplőjét, Semlyékffy Vákrák Urat, aki mindvégig igen férfiasan állta a megpróbáltatásokat!
Nihililiom:- Domcsika, kik ezek?

A főbejáraton öt technikus tódul be, a kezükben furcsa formájú, fújtatóra emlékeztető könnyű eszközöket tartanak, amelyeket a Ház belseje felé és az ott lévőkre irányítanak. A fújtatók nyílásaiban mindenféle színű szikrák járják követhetetlen sebességű táncukat.

Első technikus:- Te állj rá Holli Bébire, ti ketten körözzetek a földszinten, én veszem Nihililiomot!
Első Kín Guru:- Mehetünk,mehetünk!
Második Kín Guru:- De sokan vannak! (hatalmas ugrásokkal eltűnnek a főbejáraton át)
Holli Bébi:- Most már leveheted az Úrról a mancsodat! (lesöpri Vákrákról a Harmadik Kín Guru karmait)
Vákrák:- Ez jólesett!
Harmadik Kín Guru: -Most már vége van?
Holli Bébi (tompítva, de határozottan):- Persze, hogy!
Vákrák:- Szóval csak átverés volt minden? Játékból történt?
Második Technikus (odanyújtja Holli Bébinek a letépett ruhadarabjait):- Tessék, Holli Bébi!
Holli Bébi:- Hát ezekből nem sok maradt!
Második Technikus:- Szerezzünk valami jó kis fellépőruhát?
Holli Bébi:- Kösz, de ma este nem lesz rá szükség!
Harmadik Kín Guru:- Milyen sokan vannak! Nehéz lesz keményre ugrani! Csak fel ne bukjak a puhán! (ő is kiugrik a főbejáraton)

Vákrák utánanéz. A Pattogató-Ház segíti felszínre juttatni egyik mélyben motoszkáló gondolatunkat: az ilyen átveréses műsorokban a leleplezés után a becsapott személy és az őt kellemetlen helyzetbe hozók rendszerint barátságosan megölelik egymást és összenevetnek; itt azonban nem ez történt: a három bestia köszönés nélkül távozott. Mintha csak részben fogták volna fel, hogy mi volt a jelenetük célja.

Negyedik Technikus (felvesz a földről néhány objektívdarabot):- Imádom ezeket a kirakós játékokat! Neked is adjak egyet?
Ötödik technikus:- Mit gondolsz, mivel van tele a zsebem? Majd otthon megnézem, mire lehet használni őket.
Holli Bébi (ráteszi Vákrák kezét a hasára):- Látod, ez már az igazi!
Vákrák:- Gyönyörű! (közelről szemlélve Holli Bébi idomait úgy gondoljuk, ennek a nőnek Aphrodité nem csak a stylistja volt, hanem egyenesen kölcsön is adta neki a testét)
Holli Bébi (súgva):- Mit gondolsz, miért pont én vezettem a mai műsort? Sokat hallottam ám rólad!
Első technikus: (odamegy Nihililiomhoz a fújtatóműszerével, amiből egy külön vezetéken át hófehér párapamacsokat pumpál a légtérbe)- Ez arra jó, hogy így az érzéseiteket is fel tudjuk venni! (játékosan ráspriccel egy adagot Nihililiomra, aki vidáman felkacag)

Megpróbáljuk visszatartani a lélegzetünket, de aztán legyintünk: legyen egy jó napja a technikusoknak is!

Holli Bébi (kiáltva):- Ez a három szőrbolha meg hova a fenébe tűnt el? Isteni volt a partnerüknek lenni, ez oké, de még egy darabig kíváncsiak lettek volna rájuk. Így akarják reklámozni magukat?
Harmadik Technikus (odalép Nihililiomhoz és egy tarka, a közepén tükröző anyaggal bevont leplet nyújt a fejéhez):- Tessék, Nihililiom! Rá tudnád tenni az arcodra egy pillanatra? Kellemes lesz, már én is próbáltam. (egy másodpercre belenyomja a saját arcát a lepelbe,hogy Nihililiomot meggyőzze, aztán leveszi és a nőnek adja)
Nihililiom:- Persze, örömmel! Nyugi, Domcsika, semmi baj! (a spániel nyugtalanul morog egy kicsit, majd elhallgat)
Holli Bébi (hangosan):- Természetesen műsorunk kárpótolni fogja Semlyékffy Vákrák Urat a megrongálódott ingóságaiért, és többszörösen megtérítjük a neki okozott veszteségeket! Vállaljuk, hogy dolgozószobáját a legkorszerűbb munkaeszközökkel szereljük fel, méghozzá késlekedés nélkül!
Vákrák:- Igazán hálás vagyok! Szóval még ma este?
Holli Bébi:- Naná! (színpadiasan a főbejárat felé mutat, amely mögül erősödő zörgés és nevetgélés szűrődik be)
Vákrák:- Újabb látogatók? (odaszalad a főbejárathoz)

A házigazdával együtt kipillantunk a Ház előtti ösvényre. A főbejárat mellett egy üres társzekér áll, a csillagfényes éjszakában pedig- lassan kerülgetve a törmelékkupacokat- lámpásokkal kivilágított újabb lovaskocsik közelednek. Amikor megérkeznek, nem izzadt, behemót kocsisok kászálódnak le róluk, ahogyan Vákrák számított rá, hanem csilingelő hangon kacagó, félmeztelen nők ugranak a földre. Mindenféle méretű és formájú, rejtélyes tárgyakat cipelnek, amelyek közül némelyik éles csörgése és csengése Vákrák szívében ugyanolyan balzsamos érzéseket kelt, mint a nők vidám kacagásának hangja.

Holli Bébi (a Harmadik Technikusnak):-Na, mit találtál rajta?
Harmadik Technikus:- Nem olyan egyszerű értelmezni! Egyedül az egyértelmű, hogy…(a többit olyan halkan suttogja el, hogy egy szót sem értünk belőle)
Vákrák:- Ha akarja, bármelyik hölgy ingyen a vendégem lehet akármelyik este, amikor ráér!(nézi, ahogy a nők beviszik a dolgozószobájába a tárgyakat)
Holli Bébi (emelt hangon):- Természetesen műsorunk másik kulcsszereplőjét, Nihililiomot sem hagyjuk a pácban vesztegelni! Megállapítottuk róla, hogy a Kín Guruk igenis képesek lesznek visszahozni elvesztett emlékeit, áttekinthetővé és kristálytisztává fogják tisztítani eltömeszelődött elméjét!
Nihiliom:- Jaj, de jó!
Holli Bébi:- Mivel három díszvendégünk már eltávozott, munkatársaink fogják a legteljesebb kényelemben átszállítani Nihilliliomot a Kín Guruk székhelyére!
Első Technikus (Nihililiomhoz):- Indulhatunk,Nihililiom?
Nihililiom:- Máris! Hozom a Domcsikát is! (belekapaszkodik a spániel fejébe és húzza magával)
Első Technikus:- Kerítsek egy kabátot, mielőtt kimegyünk?
Nihililiom: - Nem fázom, köszönöm, nem fázom! (a kutyájával elhagyja a Házat)
Holli Bébi (a Második Technikusnak):- Erre most már neked kell vigyáznod! (odaadja neki a csillogó-villogó bőrdarabot)
Második Technikus:- Legalább az úton begyakorolhatok rajta néhány új fogást! (a Technikusok távoznak a főbejáraton át)
Holli Bébi:- Igyekezzetek, lányok! A szekerek már csak rátok várnak!
Vákrák:- Nagyon értik a dolgukat! (a félmeztelen nők mindegyike egy újdonatúj, különös formájú és a mi ismereteink alapján megfejthetetlen rendeltetésű tárgyat visz be a dolgozószobába, majd egy összetört, gyászos állapotban lévő eszközzel jönnek ki onnan. Egymás után elhagyják a Házat)
Holli Bébi:- Hát én itt maradtam. De talán nem bánod, elvégre szükséged lesz valakire, akin felavathatod ezt a sok új dögös cuccot!
Vákrák:- Részemről semmi akadálya! De ha belevágunk, lehet, hogy napokig itt kell maradnod! Ha mindenre kíváncsi vagy! Nem kéne menned valami új fellépésre?
Holli Bébi:- Teszek rá! Ebbe is csak azért ugrottam bele, hogy összejöhessek veled!
Vákrák:- Hozzám egyszerűbben is bejuthattál volna! Gondolod, hogy nem engedtelek volna be?
Holli Bébi:- Nekem mondod? De így izgalmasabb volt! Másrészt csak így tudtam elérni, hogy vadonatúj felszereléshez juss!
Vákrák:- Én a régi dolgaimmal is mindent meg tudtam csinálni, hidd el!
Holli Bébi:- Elhiszem, de azért senkinek nem szokott a kárára lenni, ha időnként felújítják az eszközparkját! Persze úgy sem az eszköz számít, hanem a tehetség, ami kezeli! De majd meglátod,hozattam teljesen új fejlesztésű modelleket is, amik annyira fincsik és komplikáltak, hogy egy Kín Guru ki sem tudná csomagolni őket! Te viszont csodákat fogsz művelni velük!
Vákrák:- Aha,értem. De figyelj, Holli Bébi, Nihililiomot tényleg elviszitek a Kín Gurukhoz?
Holli Bébi:- Persze! Jaj, de nem azért, mintha te módszereid nem tudták volna kimosni a fejéből a zagyvaságokat! Csak azért mondtam, hogy a Kín Gurukra van szüksége, hogy egyedül velem foglalkozhass! Egy kis női praktika!
Vákrák:- Nagyon készülhettél erre az estére!
Holli Bébi: -Mindennek utánanéztem. Tudom, hogy a Kín Guruk pancser kezdők hozzád képest. Tudom, hogy engem csak te tudsz elkápráztatni! Csak az új ketyerékre van szükséged és könnyedén lecsaphatod a kezükről a nagy üzletet! De azért Nihililiomnak is izgalmas estéje lesz. Csak ne féltsd őt! Egy-két emberünk majd bekíséri és vigyáznak rá. Na meg egy szép alakú nőnek hasznára szokott válni, ha időnként ilyesmi is történik vele. Komoly tapasztalatból beszélek.
Vákrák:- Elhiszem, de Nihililiom még kezdő!
Holli Bébi:- Úgy kezdő, ahogyan én! Szerintem azért nem jött rá magától, mert annyira megzakkantotta őt, hogy a kutyája másként viselkedik! Messziről hoztuk őket, különben alighanem járt már volna nálad! Egyébként én sem a szomszédból való vagyok!
Vákrák:- Honnan jöttél?
Holli Bébi:- Majd szép lassan mindent be fogok vallani! Például lehet, hogy érdekelne, hogy egyszer nagyon régen és jó messze innen már én is összefutottam Nihililiom gavallérjával: a jó öreg Esemson bácsival! Nálam is bepróbálkozott, csak hát… nem voltam számára egy könnyű eset!
Vákrák: - Hogyan menekültél meg?
Holli bébi:- Ha elég kitartó leszel, ezt is kiszedheted belőlem! Nihililiomról szintén tudnék még jócskán mesélni!
Vákrák:-Arra kíváncsi leszek! Például nem értem,én hogy nem éreztem meg Nihililiomban a hozzám illő vágyait! Ehhez mindig is jó szimatom volt!
Holli Bébi: - Szerintem téged is a kutyája zavart meg! Nihililiom ma éjjel nagyon sok mindent fog újra felfedezni és megérteni magáról! Csak a kis Domcsika nehogy féltékeny legyen a szőrbolhákra! Bár el kell ismernem, fene jól idomítható ebecske!
(kis szünet után) Talán van még pár részlet, amit nem értesz! Biztos vagyok benne, hogy vagy olyan jó vallató, hogy végül mindent a helyére tudsz majd illeszteni!
Vákrák:- Bízom benne! Számomra a legnagyobb rejtély talán Nihililiom személye! Úgy értem… valóban ő volt az?
Holli Bébi(felnevet):- Szerintem bármi is történt vele mostanában, a Kín Guruknál valóban ő lesz az. Nihililiom kurvára jól fogja érezni magát ma este! Bár… közel sem annyira, mint én!(kis szünet után) Most mit nézel úgy?
Vákrák:- Semmit, csak még soha nem találkoztam annyira büszke mazo nővel, mint te!
Holli Bébi:- Figyelj, van is rá okom! Meg ne sértődj, de a szadizmus inkább állati tulajdonság! Azt szoktuk mondani egyes személyekre, hogy szadista állat, nem igaz, de azt hogy mazochista állat, sohasem, ugye? Én még nem hallottam róla, hogy egy állatnak mazochista vágyai lettek volna, tehát ez egy speciálisan ránk jellemző vonás. Úgyhogy igenis büszke vagyok arra, hogy mazochista nő vagyok!
Vákrák:- Te tartod bennünk a reményt!

Holli Bébi kinyújtóztatja pompás testét, szemhéjait megrebegteti, majd lehunyja. Vákrák velünk együtt megérzi rajta, hogy valósággal tombolnak benne a mazochista vágyak. A nő láthatóan kezd elmerülni saját szépségének élvezetében, alig figyel már Vákrákra, de a Ház beavat minket abba, hogy ez őt nem is nagyon zavarja, hiszen tapasztalatai alapján tudja, hogyha egy ügyfele ilyen lelkiállapotba kerül, szinte mindent meg lehet majd tenni vele!
Vákrák a karjaiba veszi a nőt, majd becipeli a dolgozószobájába.
A Ház mostanra annyira szimpatikusnak talál minket, hogy azt is felajánlja, hogy megtekintsük, mit fog tenni Vákrák Holli Bébivel. Mi azonban okulva az eddig történtekből és egyre inkább ráhangolódva a Pattogató-Házban folyó események belső struktúrájára, csapdára gyanakszunk, és úgy döntünk, nem fogunk tovább visszaélni a Ház vendégszeretetével. No meg még nem felejtettük el a figyelmeztetést: a történéseket nem addig követhetjük majd, ameddig szeretnénk. Így hát udvariasan kihátrálunk a főbejáraton át, és illedelmesen hagyjuk, hogy becsukódjon mögöttünk az ajtó.
Kint vagyunk, először kívül a Házon! Ott állunk a főbejáratnál végződő ösvényen, lábunk a széthányt objektív- és egyéb alkatrészmorzsalékon tapos. Körülpillantunk. A csillagok halovány fényénél még látjuk az utolsónak eldöcögő társzekeret, talán utána is szaladhatnánk, hogy felkéredzkedjünk rá, de jelenleg nincs hozzá kedvünk. Még nem szeretnénk teljesen elszakadni a Pattogató-Háztól.
Megkerüljük a Ház jobb sarkát, hogy a dolgozószoba ablakához jussunk. Belesünk. Bent még égnek a lámpások. Talán jutalmul, amiért nem firtattuk a legilletlenebb titkait, a Ház megajándékoz minket a sado-mazochista erotika egy örökbecsű pillanatával: láthatjuk, amint Vákrák erős kezeivel odakötözi Holli Bébi csuklóit az ablak mögötti függönykarnisra, majd a függöny nehéz bíbor redőibe göngyöli a kéjesen verdeső és rúgkapáló,immáron kétségtelenül teljesen csupasz női testet. Aztán leoltják a fényeket, többé nem leskelődhetünk.
Elfordulunk a Háztól. Itt a fák között olyan sötét van, hogy szinte az orrunk hegyéig sem látunk. Csak most tűnik fel, hogy kint sokkal hűvösebb van, igaz ugyan, hogy üdítőbb és frissebb is a levegő. Hallgatózunk. Lehet, hogy a három Kín Guru még nem távolodott el a Háztól, még itt járhatnak a közelben. Visszagondolunk arra a benyomásunkra, hogy mintha nem mindegyik lett volna beavatva az átverésbe, vagy nem fogták volna fel egészen, hogy miről szól az egész, és mi benne az ő feladatuk. Vagy lehet, hogy az átverésnek még mindig nem szakadt vége?
Az erdőn keresztül vezető ösvény a rászórt chip-galacsinok és objektívszemét miatt groteszkül hepehupás; koromfekete kidomborodásai az éjszakában olyanná teszik, mintha alvalóságbeli alakok ezt az útvonalat választották volna ki, hogy vállaikkal és könyökeikkel megpróbálják áttúrni magukat a földön keresztül.
Itt valószínűleg veszélyesebb lesz, mint a Házban volt, bár ott sem volt mindig kényelmes az élet. Itt már nem vonatkozik ránk a tilalom, hogy nem avatkozhatunk a dolgok menetébe, viszont cserébe nem élvezhetjük tovább a csendes megfigyelőkre vonatkozó védelmi intézkedések előnyeit sem.
Talán jobb lett volna mégis egy darabig még a Pattogató-Házban maradni! De sebaj! Eszünkbe jut egy errefelé honos mondás: az erdőben mégiscsak jobb és tágasabb!




Végeüzenet az olvasók részére:

Kedves olvasók, SM-Pixie-látogatók!
Szeretném szíves tudomásotokra hozni, hogy a darabban felfedezhető logikailag homályos részek hol szándékolatlanok, hol szándékosak voltak! Ezek a logikai bukfencek, kiegészülve az elvarratlan szálak és megoldatlan talányok mérges tüskéivel azt a missziót teljesítették, hogy olvasás közben sokat mérgelődjetek, káromkodjatok, toporzékoljatok, tipródjatok, szívjátok a fogatokat, tépjétek a hajatokat és harapdáljátok az ökleiteket (remélem, főleg a sub női olvasókból sikerült ezeket a nyűglődéseket kiváltanom).
Szóval, ahogy mondani szokás, az írásban található összes hibáért kizárólag engem terhel minden felelősség (és ráadásul még direkt rá is tettem egy lapáttal!) Mindazonáltal nem bánom, ha a betűcápáktól-és óriáskalmároktól hemzsegő szövegtengeren való hánykolódásotok közepette egy-egy jeleneten sikerült szórakoznotok is.
Arról próbálom győzködni magamat, hogy bizonyára vannak közöttetek olyanok, akik éppen így szeretnek olvasni és élni: azaz élvezik, ha az örömöt és a mulatságot tehetetlen bosszúság és fogcsikorgató gyötrelmek színesítik.
Minden jót és édes rosszat kívánok!