A szürke ötven árnyalata megtörtént a nyáron... (6)

A másik jelentkező a „lovagló állás” módszer kipróbálására augusztusban jelentkezett a következő üzenettel: „Uram, nagyon tetszett a története, különösen az abban szereplő „lovagló állás” póz alkalmazása, amit én is szeretnék kipróbálni Önnél, de egy általam vágyott, kért „csavarral”. Lenne erre mód Önnél?”
Mivel ennél többet nem írt, így kíváncsi voltam mit is szeretne, tehát igenlően válaszoltam, de kértem írja meg részletesen a vágyát is, hogy el tudjam dönteni, meg tudom-e, akarom-e csinálni.
Postafordultával jött is a válasza, de a kért leírás helyett csak annyi, hogy biztosan megcsinálható, mert ő magának is meg tudja tenni, de úgy nem az igazi, mivel tudja mi, mikor fog következni s úgy nem az igazi.
Elgondolkoztam a dolgon, több minden is eszembe jutott, hogy mit szerethetne, mire vágyik, de be kell őszintén vallanom, nem találtam el. Pontosabban még csak a közelében sem jártam.
Mivel nem volt hajlandó többet elárulni, részletesebb felvilágosítással szolgálni vágyáról, ezért óvintézkedésként azt a feltételt szabtam, hogy írásbeli kötelezvényt ír nálam, hogy minden saját akarata szerint történt, így n nem felelek azért. Ennek előre bocsátásával megbeszéltük a találkozást, amikor eljön.
Pontosan érkezett a találkozóra és a lakásba történő belépése után - se perc alatt - már nem is volt semmi rajta. Szó szerint semmi, mert olyan csupasz volt, mint a szőrtelen kismalac  s előttem forgolódva így szólt:
- Uram, nézz jól meg, hogy megfelelek-e ízlésednek? – faggatott.
- Igeeen, azt gondolom. – válaszoltam még tétován és közben jól megnéztem, ahogy előttem forgolódott. Egy fiatal, harmincas srácot láttam, mez- és szőrtelenül, de még piheszőrök nélkül is, aki nálam magasabb volt egy fejjel. Amennyire nem volt a testén szőr, a fején annál több haja volt, göndör, hullámos kivitelben, félhosszú fazonnal, az egyik oldalán ma divatos teljes felnyírással s másik oldalra fésült gesztenye szőke hajjal.
- Ezt nézze Uram! – szólított fel, majd felemelte sorban mindkét lábát is, talpait mutatva felém, hosszan.
- Mit nézzek, csupasz talpakat látok. – szögeztem le durcásan, mert nem értettem mit is kellene látnom.
A srác elnevette magát és kajánul vigyorogva ezt mondta:
- Hát nem látja Uram?
- Mit? – bosszankodtam már és elzavarásán törtem a fejemet, mert nem szerettem, ha a saját lakásomban, pláne egy Sub, szórakozik velem ahelyett, hogy én tenném vele.
- Hát azt, hogy azok is szőrtelenek. Azaz nem vagyok szőrös talpú!  - mondta ki nevetve.
Most értettem csak meg a célzását.
- Akkor, ha azok nem szőrösek, már mint a talpaid, hamarosan majd csíkosak lesznek, mert alaposan el fogom verni ezért a viccedért. – ígértem meg a srácnak, aki azonban ingatta a fejét nevetve.
- Nem azt kell elverni Uram, ha szabad beleszólnom nevelési elveibe és területeibe. – mondta. – A vágyam tárgya nem a talpam, hanem más.
- Hanem mi akkor, ha szabad végre megtudnom? – cukkoltam a srácot már dühösen.
Érzékelte, hogy talán túllőtt a célon és a célján ezzel az antréé-val, ezért gyorsan elém térdelt és átfogva a térdeimet úgy nézett fel rám őzgida szemeivel:
- Uram! Kérlek, ne haragudj ezért meg, csak olyan egyedi a vágyam, hogy azt nem mertem leírni s ezzel a „belépővel” is jelezni szerettem volna Neked „egyediségemet”.
- Sikerült! – erősítettem meg.
- Akkor jöjjön, a büntetésem előbb s utána elmondanám a vágyamat! – kérte.
- Itt én parancsolok, én határozom meg mikor, mi fog történni! Megértetted? – szóltam újra rá dühösen.
- Igenis, Uram! – csattant a hangja és már nem nézett rám, fel.
Én pedig mögé léptem s lábammal alaposan megbillentettem, hogy szinte orra esett a nem várt mozdulatomtól, de közben fel is kiáltott:
- Ez az Uram, csak így tovább! – harsogta s most én nem értettem, hogy ezt mire mondja.
- Igen, oda rúgj, de inkább ne lábbal, hanem mással tedd! Ez a vágyam, hogy találtad ki? – sorjáztak a szavai.
Ekkor jöttem rá, hogy a „billentésem” úgy sikerült, hogy a lábam a lábai közé ért és ott találta el, ahol „fészkel az agy” .
Kezdtem kapizsgálni, mit is szeretne, csak még azt nem tudtam, hogyan, mivel.
Nem akartam azonnal tudni, ezért a hajába markoltam s annál fogva – négykézlábon – vonszoltam be a szobába s ott feltetettem vele a csukló- és boka bilincseket, a nyakörvet s most már a pórázánál fogva sétáltattam a szobában körbe-körbe s közben felvett lovaglópálcámmal céloztam s találtam el a lábai közén a golyóit. A felkiáltása jelezte, ha célba találtam.
Egy darabig tettük ezt, majd mikor láttam fárad, akkor magam elé ültettem s felhúzva a hajánál fogva a fejét rászóltam:
- Halljam szolga a vágyadat, pontosabban azt, mivel is szeretnéd megvalósíttatni azt!
- Igenis, Uram! Azt szeretném, ha a „lovaglóállásban” nem csak meg kellene tartanom azt az állást, de közben mindig ki akarna abból zökkenteni, mégpedig célzott ütésekkel. – kezdte s így folytatta: - Ha Uram megengedi, akkor behoznám, amit erre a célra hoztam magammal. Otthon ugyan magamnak nem ezzel szoktam tenni, de az egy kis szerkezet, az most nem használható, itt. – fejezte be és nézett rám kérlelőn.
- Hozd, lássam! – utasítottam.
Fel akart állni, hogy kimenjen, de rászóltam: - Négykézlábon közlekedj!
Hamarosan jött is vissza kintről s a szájában hozott valamit, aminek az egyik vége hosszabban lelógott, azt húzta maga után, míg a másik végén egy nagyobb csomó volt. Egy kötelet hozott a szájában. Többágú, sodrott kötelet, kenderből.
Mikor újra elém ért, letette a kiegyenesítette előttem.
Közel egy méter hosszú lett így s a végén, a csomón látszott, hogy többször is áthurkolták és mindig jól meghúzták. Közel öklömnyi méretű volt.
Miután letette elém, lekushadt s hagyott gondolkozni.
Ha gondolkozom ülve, akkor akaratlanul is a keresztbe tett lábammal „harangozom” s én ezt észre sem veszem. Nem így ő! Lassan mozdult, óvatosan helyezkedett, míg csak oda nem tolatott úgy, hogy a lóbálódzó lábam elé került és az meg- megrúgta a lábai között a lógó golyóit. Hátra nézett és kéjes mosoly terült el az arcán.
Erre már felfigyeltem, de nem mutattam.
Gondolkoztam.
S ekkor jutott eszembe egy régen látott film egyik jelenete, amiben a 007 ügynököt kínozzák meg egy olyan székhez kötve mezítelenül, aminek a nádfonatú részét előtte körben kivágták és az ügynököt belenyomták a székbe, de széttárt lábakkal.
Végre leesett, mit is szeretne a Subom megélni, azaz átélni, de „lovagló állásban” kivitelezve.
Kíváncsi voltam, hogy meg tudja-e tartani az állást a fájdalom dacára.
(folyt. köv.)