Az a bizonyos nap...

Evelyn és George már régen ismerték egymást. Kapcsolatuk igen érdekesen alakult, elöször csak a virtuális világ, majd a telefon volt a kapcsolat kettöjük között. Mindketten érett, inteligens emberek voltak. Gyakran beszéltek vágyaikrol, elképzeléseikől, tabukról, legtitkosabb álmaikról. Lassan egéssz jól megismerték egymást.
Evelyn egy nem egésszen jól müködő házaságban élt, tele vágyakkal. Napjai nagy részét a munkahelyén tölötte, majd utánna egyre többször a virtuális világ adta ismerettség felé fordult. A hely ahol George-ot is megismerte. George egy nagy multi, középvezetője szintén családos, ám rengeteg ki nem elégített vágytól fütve kereste azt ami hiányzik az életéből. Igy talát rá Evelynre.
Egyre inkább úgy alakult, hogy ők ketten gyógyír lehetnek egymást vágyaira, ám Evely hezitált, talán a korkulönbség ami köztük volt, hissz Geroge pár évvel fiatalabb volt nála, talán a távolság hissz nem éltek ugyanazon városban...
Ilyen előjelek mellett jött el a nap, amikor George épp egy jelentésen dolgozott amikor megszolalt a telefon. Ránézett, az oly ismerős számok villogtak a képernyőn és egy név: Evelyn-Urnő.
Remegő kézzel vette fel a telefont, gyomra összerándult amikor a számára oly kedves hangot meghalotta:
- Szervusz George.
- Kezét csokolom Evelyn
- Figyelj, holnap átutazom városodon és szeretném ha a délutánt szabaddá tennéd.
Geroge összeszorult gyomorral hallgatta, nem hitt a fülleinek, talán tényleg megtörtéenik.
- Itt vagy George?
- Igen Evelyn. Késsz leszek a megadott órára.
- Ne várakoztass majd.
- Igenis.
- Szervusz
- Kezét csokolom.
Egéssz lényét furcsa hidegrázást fogta el. Remeget. Nem akarta elhinni. MEGTÖRTÉNIK. Oly nagyon kedvelt urnője végre itt lessz.
Másnap alig tudod a munkájára figyelni, egéssz nap másfele cikáztak gondolatai. alig birta kivárni az adott orát. Hazarohant, tisztálkodott és a megadott cimen, időben várakozott.
Akkor megtörtént, meglátta, előszőr a sárga autót ahogy bekanyaródík, majd hamarosan azt a csodás nőszemélyt. Maga volt a csoda, ellegáns, nőies, határozott.
Megált, majd határozottan kiszolt:
-Szálj be George.
Mintegy megbabonázva szált be, csukta be az ajtót. Remegett....
- Kezét csokolom Evelyn.
Az autó meg elindult, egy új világ, egy új fejezet fele...
George és Evelyn egy új útra tértek....
Pár percig néma csendbe haladdtak, majd megszólalt Evelyn:
- Remélem nem sietsz sehova, B-be megyünk van egy kis üzleti ügyem.
- Nem Evelyn, nyőgte George, az egéssz napom szabad.
- Helyes nyugtázta Evelyn, akkor miént a nap. Szeretném ha most odaszolnál a nejednek, hogy csak nagyon későn jössz, lehet hogy előfodul, hogy csak holnap.
- George nem számított erre, de mintegy hopnotikusan vette a telefont és tárcsázta a nejét. Hüvősen közölte, hogy munka miatt későn ér haza. Majd letette.Félve Evelynre nézett, köszönöm nyögte.
Majd csendbe tovább halladdtak B- fele...