A szolga tudata

Álmodott egy olyan világot,
Amelyben lényed ott ragyog.
Dominaként uralkodtál fölötte,
Rabszolgának soroltad örökre.

Csókolta kezed, mely büntetett,
Ha szolgád rosszul viselkedett,
De mely simogatni is tudott,
Ha kedved szerint dolgozott.

Büntetésképpen fenekét elverted,
Bár fájt neki, mégis eltűrte neked.
Hiszen tudta, hogy csak érte tetted,
És szub-od ebből mindent megértett.

Megértette, hogy még sokat kell tanulni
Ha édes Úrnője kedvét akarja keresni,
S megköszönve a verést, fejet hajtva
Csókolta kezed, önmagát alád adva.

Tudta, ezentúl neki már nincs akarata,
De minek is, hiszen meg van neki adva
Az öröm, melyben Úrnője részesíti,
Hogy ezentúl alázattal szolgálhat neki.