Eszter kálváriája 8.

Az ostor lecsapott… egyszer! A lány fájdalmában szűkölve kiáltott fel, keze ökölbe szorult, lábfeje megfeszült, és próbálta összehúzni magát, ám a kötelek, bilincsek nem engedték még megmozdulni sem. Minden energiája az ölében összpontosodott, megfeszítette alsótestét, majd az első hangos jajjszó után hatalmas levegőt szívott be, és ahogy megfeszült a csípője, bent is maradt sokáig, miközben remegett a teste, majd egy vulkán erejével tört ki belőle a szusz, és a könyörgés:
- Kérem Uram, hagyja abba, mindent megteszek Önnek, csak ne okozzon több fájdalmat, nem bírom ki!
Péter elgondolkodva nézett a lányra:
- Nem tudom, miért tennék neked szívességet, amikor átvertél. Szándékosan húztad az időt. Csak egy okot mondj, ami miatt kegyelmezzek meg neked!
Eszter félve mondta indokát:
- Azért kérem Uram, mert már nem bírom a fájdalmakat, és elfogadom az Ön hatalmát felettem, és engedelmes szolgája leszek ezentúl. Kérem!!
Péter az ostorral váratlanul újra lecsapott, a csikló közepét eltalálva, de ezúttal sokkal kíméletesebben, szinte simogatva a puncit. Eszter összerándult, torkán akadt a „Kérem”… ám most nem a fájdalomtól rándult össze az alhasa, hanem a kellemes érzéstől, melyet az ostor érintése okozott, arca kisimult, szinte mosolygásba ment át az előző fájdalmas kifejezés, légzése elakadt, közben jött a következő ostorcsapás, hasonló erősséggel,, majd a harmadik, negyedik…
Eszternek egyre szaporább lett a légzése, mellkasa egyre sűrűbben emelkedett-süllyedt, mellbimbója kőkeménnyé vált, keze, mely közben megszabadult a görcstől, újra ökölbe szorult, majd kiengedett, váltakozva, combjain az izmokat egyre gyakrabban feszítette meg, majd engedte el, hasa hullámzott, és érezte, ahogy a kéj az agyában egyre erősebben jelzi jelenlétét…
Ekkor Péter abbahagyta az ostorcsapásokat, mire Eszter egyből könyörgőre fogta:
- Kérem Uram, most ne hagyja abba, nagyon kívánom, vágyom rá, hogy élvezzek…
A fiú odament az „X” felső részéhez, megfogta az egyik kőkemény bimbót, és elkezdte két ujja között morzsolgatni, majd a másik bimbóra hajolt, és nyelvével finoman körbenyalogatta, kicsit erősebben, majd szívta, miközben a hegyét a nyelvével izgatta, végül a fogai közé vette, és harapdálni kezdte.
Eszter kezdett az őrület határára érni, érezte, hogy puncija tocsog a nedvességtől, tudta, hogy csak egy pillanatra kéne most megsimogatnia a fiúnak, abban a pillanatban elélvezne! De tudta, érezte ezt Péter is, épp ezért esze ágában nem volt megtenni a csábító mozdulatokat, ellenben egyre hevesebben morzsolgatta a bimbót, és szívta a másikat.
A lány, amennyire a kötelek engedték, dobálta (volna) a testét, vonaglott a vágytól, érezte, hogy csiklója duplájára duzzadt, és szétrobban, ha nem élvezhet el.
- Kérem Uram, könyörgöm, csak egyszer elégítsen ki, esküszöm, nálam hűségesebb rabszolgája soha nem lesz!
A fiú abbahagyta a bimbó szájjal történő kényeztetését, és így szólt:
- Ugye, nem tételezed fel rólam, hogy ilyen spártai körülmények között fogsz élvezni? én mindig megadom a módját annak, hogy a partneremnek ünnep legyen az az érzés, amikor a mennyekbe szállhat! Viszont én a nő élvezését csak szeretkezés közben tudom elképzelni.
- Szeretnék Önnel szeretkezni Uram! – vágta rá egyből a lány.
- Nem hallottam rendesen, mit mondtál?
- Szeretnék Önnel szeretkezni Uram! – ismételte meg vágyát Eszter.
Péter mosolyogva nyúlt a lány köteleihez…
Folyt.köv.