A szürke ötven árnyalata megtörtént a nyáron... (5)

A korbácsolás végére már szép, egyenletesen piros volt mindkét zsemléd. Ekkor ezt mondtam:
- Mivel a dilatator még benned van, így a farkad és golyóid ostorozására most nem kerül sor, de ha már szépen piros és csíp a feneked a sok korbácstól, akkor a parittya lekerül a dilatator végéről, azt kiveszem belőled és most következhet a lábaid között a korbács megsuhogtatása és így a farok és golyóid megcsipkedése is. – hallotta.
Felnyögött, de nem szólt mást, csak megrándult a teste, várva az újabb kínokat, amik bekövetkeztek.
Most már közel jártunk a játék második órájának végéhez is.
Így leoldoztalak, elengedtelek elvégezni a dolgokat s utána újabb kávét főzettem és hozattam be veled, majd előttem négykézlábon állva, a hátadra tett tálcáról fogyasztottam kényelmesen el azt. Közben persze nem hagytam ki, hogy a szabad lábujjaimmal kicsit megrugdossam, vagy inkább csak megütögessem a golyóidat és azok közé fogva a farkad végén lévő bőrt, azt is meghúzkodjam. Mivel ezeket nem bírtad ki némi elmozdulás nélkül, így a kávém óhatatlanul kiloccsant a csészéből s ezért újabb büntetést kapsz a végén.
Ez pedig az lett, hogy egy lábon kell egyensúlyozva, fél-lovaglóállásban töltened egy kis időt, míg csak izmaid fel nem mondják a szolgálatot s vinnyogva odafekszel elém a szőnyegre s alázatosan kérsz kegyelmet magad számára.
Meg is kapod, de úgy, hogy hátul a csukló- és bokabilincseidet összekapcsolom karabinerekkel és a sarokba térdepeltetlek, de nem ülhetsz le a sarkaidra, hanem a testedet megfeszítve kell „ülnöd” a „levegőben”.
Én is eléd telepszem a szőnyegre és előbb a körmeimmel, majd mindenféle eszközt bevetve, felhasználva a bőrödet csikizem, karmolom, s közben verbálisan cikizlek, ha látom, hogy a kéjtől, vagy csiklandósságodtól összerándulsz. Ilyenkor mindig pár ütést kapsz a belső combjaidra, mert így kifeszítve, szinte guggoló helyzetben ott a legfájdalmasabb az ütés.
Végre tényleg hagylak pihenni s ezért újra hasra fektetlek és alaposan meghúzva a feltett köteleket ív-alakban kötözlek ki és hagylak hintázni a hasadon-mellkasodon, mert nem találsz stabil helyzetet, míg nem eldőlsz végre, valamelyik oldaladra.
Én közben a gépen nézegettem valamit, böngésztem, s csak néha-néha néztem rád, hogy kipihented-e már az eddigieket?
Mikor úgy gondoltam, hogy igen, akkor oda húztalak a gép mellé, lejjebb engedem a számítógép asztalát, hogy ráláss a képernyőre, majd az addig kikeresett slave oldalon lévő, kiválasztott képeket megmutattam, hogy lásd, mi következik még számodra a továbbiakban.
Vannak közöttük fényképek, amin látszanak a subok „szorult” helyzetben, de vannak kisebb, rövidebb videók is, valamint képregény részletek és rajzolt fantáziák is.
Automatára állítottam, így mindig váltott egy idő után a kép s nézhetted, míg én kimentem a szobából. Kicsit értetlenül nézel utánam, de még az ajtó becsukása előtt látom, hogy már visszatértél a képernyő „bámulására”.
Én kint addig előveszem a jégtartóból a már megfagyott jégkockákat egy kis tálkába, mellé teszem a habspray-t is, valamint a kiválasztott kígyóuborkát is, de kerül még felezett, nagyobb szilva is a tálcára. Mikor végeztem letakarom, s úgy vittem be.
Te felkapod a fejed az ajtónyitás zajára, de csak engem látsz s egy tálcát, így azt nem tartod érdekesnek, így újra a képernyőre szögezted a tekintetedet.
Helytelenül tetted!
Odaérve úgy tettem le a tálcát, hogy ne láss rá, majd átfordítottalak a hátadra, amihez kell egy kis ügyesség, mert a csuklóid a derekad alá kerültek, de így stabilan lettél. Már egy-egy fél szilvába kisebb jégkockát és a jégkockával lefele rászorítottam a mellbimbóidról levett csipeszek helyére. Nem csak a hidegtől, de a hirtelen beáramló vér hatásától is felkiáltottál.
- Aúúúúúúúúú, mi ez? – kérdezted meg.
- Ez csak egy kis hűsítő. – megnyugtató válaszom.
- De ez csíp is. – folytattad a reklamálást.
- Igen, persze, azt is érzed. Fogod még jobban is! – nyugtatlak meg, s már tettem is róla, mert az elolvadt jégkocka helyére újra csipesz került a mellbimbókra.
Míg tartanak a jégkockák addig váltogattam a csipeszeket azokkal, majd az utolsó jégkocka után már nem csipesz kerül a mellbimbókra, hanem a hab spray-ből egy adag.
Megvárom, míg kicsit az is megolvad, s akkor kaptam be a mellbimbódat, de úgy, hogy nem szájjal, hanem foggal alaposan megszorongatva.
- Aúúúúúúúú! – hallottam újra tőled.
- Tűrj, ez a vége. – mondtam.
S úgy is van, mert még a mellbimbó harapdálás után, kis facsargatás is következett, majd szabadultál a kötelékekből és mehettél fürödni s utána vissza a szobába, ahol értékeltük az első szeánszt közösen.
- Jól viselkedtél, jól tűrted a kínokat, így máskor is jöhetsz. – biztattalak.
- Köszönöm Uram, így lesz. – válaszoltad.
(ennek vége, de még augusztusban volt újabb jelentkező is a „lovagló-állás” kipróbálására, de ezt később mesélem el.)