A mazochista királynő 3 rész

A királynő kissé esetlenül lépegetett, a bokaláncok túl közel voltak egymáshoz, ezért a bilincs része felsértette bokáját. Amikor nem lépett elég nagyot, a kínzómester hatalmasat húzott lila fenekére a lovaglóostorral.
- gyorsabban te kurva!- ordította. Az erős csapástól a királynő teljes teste megrándult, így a mellei is beleremegtek. Ezt élvezhette Sam, mert egyre gyakrabban noszogatta a félelmetes lovaglóostorral. A lépcsőházban csakúgy viszhangzottak az erős csapások. Ezután kiértek az udvarra. A királyi vár fő udvara mindig tele volt emberekkel. A konyhás lányok zöldségeket hordtak, a lovászok, lovaikat vezették, a szolgák fát hasítottak. A királynő látványa mindenkit lenyűgözött. A szolgák sem láttak még ilyen hamvas bőrű fiatal asszonyt, a láncok, meg a kékre vert segg egyenesen izgató volt. Sam is megérezte a helyzet különlegességét, ezért hihetetlen erővel vágott néhányat a fennséges seggre
- mozogj szolga! –parancsolt rá.
A királynő bizony felsikoltott fájdalmában és megvonaglott a csapásoktól. De ettől még szexibb lett. Sam, mint egy trófeát, úgy vezette végig az udvaron a királynőt, és élvezte, hogy az ütéseitől vonagló szolgája mindenki figyelmét felkelti. Katalin számára ez a megalázó átvonulás különleges volt. Szolgái, akik eddig mindig a legnagyobb igyekezettel lesték minden kívánságát, most gúnyosan nevettek rajta, fájdalmas vonaglását, meztelen testét élvezettel figyelték. A kovács még oda is szólt Sam - nak.
- Hé Sam, honnan szerezted ezt a kifinomult trófeát? Holnapra nem teszed ki a kalodába, hogy mi is megcsodálhassuk? Meg aztán miért csak a segge kék? A mellei nem érdemlik meg a foltokat? Úgy sokkal szebb lenne!
- Igazad van George. Holnap délutánra kalodába zárom ezt a kurvát, de a vaspántosba hadd élvezzétek ti is.
Régi szokás volt ugyanis, hogy akit a vaspántos kalodába zártak, azt különös megaláztatásba lehetett részesíteni, azaz bárki megverhette (éppen ezért a kaloda mellett egy fatartón pálcák, korbácsok, verésre alkalmas szíjak sorakoztak), rothadt étellel megdobálhatta. Sőt, miután besötétedett, a kéjes férfiak meg is „kóstolhatták” a szerencsétlent.
Mivel ilyen súlyos büntetést jelentett a vaspántos kaloda, csak ritkán zártak oda rabot, két évente esetleg egyszer. De ilyen szép nőt, mint a királynő még soha sem tettek ki ekkora büntetésnek. Amikor meghallották a férfiak a kínzómester ajánlatát, úgy felkapták a fejüket, mint a dögszagot fogott keselyük. Ki ne szerette volna, ha egy ilyen gyönyörű nőt megkínozhat, vagy akár meg is dughat? Alig várták, hogy eljöjjön a másnap és kielégítsék perverz vágyaikat. A királynő egy kissé megszeppent, mert ő is tudta mi vár rá, de arra gondolt ha már bevállalta, ez is belefér.
- Na te kurva! –mondta Sam, hallottad mit mondott a kovács? Túl fehérek a melleid, színt kell nekik adni! Azzal, a láncot jól meghúzta és az udvar közepén felállított oszlophoz kezdte lökdösni akirálynőt. Az oszlopon rétegekben álltak a vérfoltok. Sok szolgát, rabot korbácsoltak ezen már véresre, néhányat pedig halálra. A királynő sokszor nézte már ablakából amint a faoszlopon vonaglanak szolgái a súlyos ütések alatt. Persze hányszor ábrándozott már arról, hogy őt is ehez az oszlophoz láncolva alaposan megkorbácsolják. Csak ő azt szerette volna, hogyha a hátát, fenekét vernék el. A mellei kínzását is szerette, de csak finoman. Első ismerkedését a kínzóoszloppal nem így képzelte el, ám nem tehetett semmit. Sam durván háttal az oszlophoz lökte, majd a kézbilincset az egyik felső kampóhoz rögzítette. A királynő teste teljesen kifeszült, így mellei szabadon felkinálták magukat a verésnek. Sam a hatás kedvéért megsuhogtatta lovaglóostorát majd hatalmasat húzott a királynő védtelen bal mellére. Katalin kétségbeesetten sikoltott fel. Az erős fájdalom teljesen lebénította. Ám a várbörtön ura nem ismert kegyelmet. Most a jobb mellre sújtott. A pálca végén a vastag csapó hatalmas erővel ütötte meg a jobb mellbimbót. A kétségbeesett sikítás megint elhangzott.
Ez tényleg kínzás volt. Ebbe már nem volt egyáltalán élvezet. Most a királynő tényleg szenvedett. Már az első két ütés is nyomot hagyott, enyhén felrepedt a bőr. De ez csak a kezdet volt. Sam élvezte, hogy ekkora fájdalmat okoz. Az volt az elve, hogy ha a rabjai nem élik meg a legnagyobb fájdalmakat, akkor ő nem teljesíti jól a feladatát. Nem véletlenül érdemelte ki a kínzómester címet. Ha valaki a kezei közé kerül, akkor az bizony szenvedjen! Az tanulja meg a leckéjét, élje meg rendesen a büntetést! Nagyon jól tudta, hogy ezt várják el tőle urai parancsolói, sőt maga a királyné és a király is. Arra persze álmában sem gondolhatott, hogy jelenleg az ország első számú úrnőjét, parancsolóját, saját királynőjét veri.
Sam tényleg szadista volt. Élvezte a fájdalomtól eltorzult női arcokat, a velőtráző sikolyokat és a könnyeket. Egyenesen rabja volt a kínzásoknak. Ha egy két nap úgy telt el, hogy nem volt akit megverjen, már ideges lett. Szerencsére ilyen ritkán fordult elő, mivel nemcsak a királyi vár szolgáit kellett megbüntetnie, hanem a birodalomból sok rabot is neki kellett kivallatnia, vagy megleckéztetnie. Úgyhogy általában naponta gyötörhette a női testeket. Férfiakat is kellett időnként kínoznia, de azok verése nem okozott számára akkora kéjes örömet, mint a női sikolyok és könnyek. A férfiakat általában hamar megtörte, de a nőknél eleinte csak a határokig ment el, hogy másnap, harmadnap is kelljen vallatnia őket. Ez volt az ő kis titka.
A királynőnek nagyon szép mellei voltak. Minden ütéstől beremegtek, és szépen kezdtek vörösödni, majd kékülni, lilulni. Sam teljes erőből ütött. Katalin érezte, hogy már nem bírja tovább, de tudta nem kérhet kegyelmet, nem árulhatja el magát. Minden erejét össze kellett szednie ahoz, hogy ne könyörögjön kegyelemért. Az ütések brutálisak voltak, és minden határon túlmentek. Katalin olyan fájdalmakat élt át, melyeket eddig el sem tudott képzelni. Minden ütés borzalmas kínnal járt, kivétel nélkül. Sam pedig csak ütött, egyre csak ütött. A királynő amikor látta, hogy a kínzómester megint felemeli a pálcát, máris iszonyodott a következménytől, és meg is kapta amitől félt. Már sírt, ordított a fájdalomtól. Sam ekkor indult csak be igazán. Ezt élvezte, amikor a szolgák szemébenmegjelenik a rémület. Ilyenkor magabiztossága az egekbe szállt. Azt érezte, hogy ha tőle félnek, akkor az számára maga a beteljesedés. Azt érezte ilyenkor ő minden elitélt tejhatalmú ura. Tudta, hogy a nagy fájdalom alázatos kis kurvát tud csinálni minden nőből. Ha egyszer kétszer megver egy nőt és utánna azt parancsolja nekik, szopják le a farkát, akkor bizony gondolkodás nélkül teszik. Szava a nagy fájdalmak miatt minden kurvának szent. A verések után nincs ellenállás. Kedvére használhatja mindenüket, a seggüket, pinájukat, szájukat, megparancsolhat bármit nekik, kinyalathatja velük még a fenekét is, a rabnők azonnal teljesítik minden vágyát. Sam élvezte, hogy a legszemérmesebb, legpuritánabb nőből is kurvát tud faragni néhány nap alatt. Amint ütötte a királynő melleit, máris tudta, hogy megtörte őt. Teljes volt a győzelem. Látta, hogy ez az új rab máris a cafkája lett, az ellenállása nyomatalanul eltűnt . Hú hányszor fogja megdugni ezt a gyönyörű testet és hányszor fogja ezzel a törékeny nővel leszopatni magát! Úgy 50 ütés után abbahagyta a verést, a remegő királynőt leakasztotta az oszlopról és seggére csapdosva arra ösztökélte, vonszolja le magát a várbörtönbe.
- Na George, tetszenk ezek a szép kék színek? Azzal enyhén megint ráütött a mellekre. Igen Sam, most már leviheted a trófeádat, elől, hátul rendben vannak a színek - nevetett a kovács, majd még annyit fűzött hozzá:
- holnap a kalodán majd én is megfestem a hátát -azzal gúnyosan felnevetett.