A mazochista királynő 1 rész

A mazochista királynő

Katalin királynő már kisgyerek kora óta kemény mazochista volt. Csakhogy ezt nem tudhatta meg a környezete. Mindig, amikor egyedül maradt, annak függvényében, hogy férje mennyi ideig utazott el, megkorbácsolta magát. Még Burgundiából hozatta a korbácsait és a legnagyobb titokba tartotta őket a kedvenc bútorába épített titkos rekeszben. Három féle korbácsa volt. Az első egy hosszú, rinocéroszbőrből font kegyetlen ostor. Már attól benedvesedett ha ránézett, amikor pedig kezébe foghatta, szagolgathatta a bőrt, akkor már izgalma a tetőfokra hágott. Ilyenkor már érezte, ahogy bizsereg a feneke, ahogy kívánja a csattanós ütéseket. Általában egy ilyen élvezetes önkínzás alkalmából 150 -300 ütést szokott magának kiosztani, miután felhasadt, kék foltos, hurkás csíkok jelezték, hol is találkozott az ostor a puha királynői fenékkel. Ha a rinocérosz korbácsot használta, csak két három hét után múltak el a nyomok. Addig pedig önfeledt gyönyörrel szemlélhette a tükörben, amint fokozatosan halványulnak a foltok és a sebek. Mindig szerette, ha jó véres és mély sebekkel szántott csíkok tarkították seggét. A verések után napokig maszturbált a tükrök előtt, felizgatta saját elvert seggének látványa. Ha rajta múlott volna szinte naponta felszántotta volna bőrét a súlyos ostorral. Csakhogy a nyomok miatt nem tehette. Ezt az ostort csak akkor használhatta, amikor a király legalább három hétig elutazott. Éppen ezért készítetett egy olyan korbácsot is, mely nem volt ennyire erős és csak kisebb nyomokat hagyott, melyek pár napon belül el is múltak. Ezzel tehát rendszeresen kielégíthette a fájdalom iránti vágyakozását. Ha maradt is egy két folt a fenekén, egyszerűen azt mondhatta a királynak, hogy nincs kedve szerelmeskedni és megvárta, míg teljesen el nem múltak az árulkodó jelek. A harmadik korbácsot nagyon szerette, ez egy 12 ágú szíjból font büntető eszköz volt, melyet a várbörtönbe használtak kisebb fegyelmezésekre. Bár csípett, és erős fájdalmat okozott, nem ejtett mély sebeket. A királynőnek az tetszett, hogy a szíjak teljesen beborítják ülepét. Ezt is sokszor, nagy kedvvel használta, mivel 7 – 10 napon belül eltűntek az általa szerzett kék foltok. Katalinnak az volt a legnagyobb fájdalma, hogy amikor ütötte magát, pontosan tudta milyen erős csapásra számíthat és hol fog lecsapni a korbács. Ám ennél sokkal többre vágyott. Szerette volna, ha erős pribékek megragadják, és egy padra, vagy oszlophoz kötözve kegyetlenül megverik. Sokszor álmodozott arról, hogy az ütések ereje és helye meglepetésként éri. Arról is álmodozott, hogy addig verik, amig el nem ájul. Saját magát sajnos soha sem tudta addig verni, amíg szerette volna. Egy idő után már annyira fáradt volt a karja és ösztönei is megálljt parancsoltak, hogy soha sem sikerült a vágyaiban megálmodott fájdalomküszöbig eljutnia. Ezért nagyon irigyelte azokat a szolgalányokat, akiket a hibáik miatt a hajdúk az udvar közepére állított kínpadra fektettek és erős karjaikkal megvesszőztek, megbotoztak, vagy megkorbácsoltak, annak függvényében, hogy milyen súlyos tetteket követtek el. A legjobban azt szerette, ahogy az erős férfi karok lekötözték a szerencsétleneket. Kedvencei közé tartoztak azok a büntetések, melyeket meztelen fenékre, vagy hátra róttak ki és melyek következtében jól látható véres nyomok maradtak. Persze a legjobban azokat a lányokat irigyelte, akiket súlyos vétkeik miatt addig vertek, amíg el nem ájultak. Ha lehetett volna, azonnal helyet cserélt volna velük. Nagyon vágyott arra, hogy kezeit, lábait és derekát rozsdás bilincsek rögzítsék és azután is záporozzanak rá az ütések, miután túlmegy az elviselhetőség határain. Irigyelte a hajdúkat is, mivel erős izomzattal rendelkeztek és teljes erőből egy órán át is képesek voltak verni áldozataikat. A másik kedvenc helye a várbörtön volt. Hihetetlenül izgatta a vasra vert, vagy gúzsba kötött, falhoz láncolt lányok látványa. A szakadt, mocskos ruhák is izgatták. Imádta, ha megalázzák. Csakhogy királynőként erre esélye sem volt. Ahogy lehetett, mindig ellenőrizte a várbörtönt. A nagyobb kínzásokat, vallatásokat személyesen végignézte, főleg a korbácsolásokat. Imádta, amint a bűnös lányok meztelen teste vonaglott a súlyos ütések alatt. A sikolyaik pedig a legszebb zenét jelentették számára. Persze közben mindig az motoszkált benne, hogyan tudna helyet cserélni szolgálólányaival. Tudta, hogy ha őt ítélnék egyszer fogságra és őt vallatnák a kegyetlen pribékek, az lenne élete legszebb pillanata. Egy nap a király bejelentette, hogy elutazik több mint két hónapra. A királynő tudta, eljött az ő ideje. Arra gondolt, hogy amíg a király távol lesz, egy álrabnak fogja kiadatni magát, arcára maszkot rakat és így átélheti a várbörtönök csodálatos kínjait. Folytatása következik.