A macska és a ventilátor

Egy forró nyári délutánon történt. Biztosan mindenki emlékszik még 2017 különösen forró nyarára, ha más nem azért, mert még mindig tart. Az évek előrehaladtával egyre nehezebben viselem, ha a kinti hőmérséklet meghaladja az életkoromat, de ebben nyilván szerepet játszik hogy már bőven harminc felett vagyok. 37 fokot mutatott a hőmérő, ilyenkor az ember legjobb barátja a ventilátor, én pedig még nyár elején szereztem be egy remek darabot: álló, forgófejes, programozható, amit akarsz. Kár, hogy azon a forró nyári délutánon nem működött, mert valaki elrontotta. Valaki, aki meg is kapta ezért méltó büntetését. Nevezzük csak Boszinak.
Boszit nagyon régóta ismerem. 11 éve, ha jól számolom. Még szexmániás volt amikor egy csetoldalon megismerkedtünk, aztán úgy alakult hogy szex ugyan nem, de barátság kialakult köztünk. A tinilányság elmúlt, feleség lett, még az esküvőjén is részt vettem, de a kettőnk közötti szexuális feszültség az évek múltával sem csökkent. Sőt, erősödött, kielégületlen nő és kanos férfi között pedig nincsen barátság. Dugtunk a férje tudta nélkül, a férjével hármasban, izgattuk egymást moziban és házibuliban, online és élőben. Perverz lelki társ? Barát extrákkal? Nem gondolkodtam rajta, jól esett az érzelemmentes kalandozás. Aztán egyszer csak bejelentette, hogy válik, és itt kezdődtek a bonyodalmak.

Úgy adódott, hogy az első elköltözős hétvégéjén nálam kötött ki. Eleinte nem tűnt jó ötletnek, de azt hiszem elég meggyőző tudok lenni ha női testek és lelkek izgatásáról van szó, így nálam töltötte az éjszakát. Forró nyári éjszaka volt, és élveztük a felszabadult szexet, de történt egy kis malőr. A konyhában voltam épp, amikor meghallottam a kereplő hangot, majd a szobába érve láttam, hogy a ventilátor egyik lapátja eltörött, az elszabadult kis műanyag részecske pedig a rács mögött iszonyú zajt csapott, ahogyan a többi lapátot darálta. Boszi megrettenve állt mellette, olyan arccal mint amikor a macskák valami rosszat csinálnak, annyit mondva csak hogy "Arrébb akartam rakni hogy kinyissam az ablakot." Hát nem sikerült. A ventilátornak annyi, így nyitott ablak mellett szexeltünk tovább, és a következő hétvégére már terveztük is az újabb együttlétet.
Bár megannyi perverziómról tudott, a bdsm témakörét csak felszínesen érintettük addig, de ez remek alkalomnak kínálkozott arra, hogy felmérjem a helyzetet. Azt tudtam, hogy az ágyban igényli és szereti ha irányítják, szófogadó és odaadó tud lenni, úgy és akkor szopik ahogy és amennyit én akarom, de hogy mennyire tűri a fájdalmat és a megalázottságot, arról csak optimista becsléseim voltak. Ezért tehát felkészítettem, elmondtam neki hogy a ventilátor tönkretételéért büntetést fog kapni: a térdemre fogom fektetni, és el fogom fenekelni a pucér popsiját. Az én perverz kis Boszim pedig nem hogy megijedt volna a rá váró büntetéstől, hanem beindult tőle.
Szóval, vissza arra a forró nyári délutánra. Tökéletes napnak indult, a délelőtti programban úszó vb-vel és pesti sétával, Boszi pedig nagyon csinosan öltözött fel: egy piros nyári ruhát vett fel, olyat amit felfúj az erős szél, pont olyat amit fel lehet hajtani a hátára fenekelés előtt. Kívánatos volt, büszkén pózoltam vele, és bár nem érdekelte a program, nagyon élvezte a délelőttöt. Kifestette az arcát nemzeti színekre, jó kislány módjára hozott nekem sört, és úgy egyáltalán, remekül éreztük magunkat. Pedig a java még hátra volt.
Hazaérve sajnálattal tapasztaltam, hogy a ventilátor hiánya miatt igencsak meleg van a lakásban, ezért sajnos az a terv is kútba esett, hogy a piros ruháját felhajtva, a bugyiját lehúzva fenekelem el, mert a piros ruha hamarabb lekerült a forróság miatt. Láttam rajta hogy kissé izgul, így aztán a kezembe vettem az irányítást. Feltérdeltettem az ágyra, négykézláb, úgy hogy a ventilátor felé nézzen. Lehúztam a bugyiját a térdéig, és megmarkoltam a fenekét. Bosziról érdemes tudni, hogy egyik fő vonzereje a formás feneke. Az utóbbi években ráfeküdt a fitness témára – fut, bringázik, tornázik, és ez meg is látszik a hátsóján. Nem az a kisportoltan izmos, meg nem is a csontos fajta, hanem gyönyörű, formás női popsi. Minden fenekelő álma. Meg is paskoltam bemelegítés gyanánt, miután végigsimogattam a hátát, majd bejelentettem hogy kezdődik a büntetés. Boszi arccal a ventilátor felé nézett: a tönkretett cucc a sarokba került, az irodai szék mögé, és ekkor vette észre hogy nem vagyunk egyedül. A székben ott ült egy macska. Üdülés miatt nálam vendégszereplő, ideiglenes macska, éppen pihengetett a nagy melegben és felkapta a fejét hogy mire készülnek ezek itt ketten.
- Tudod, miért kapod a büntetést? - kérdeztem és rávertem egy nagyobbat a fenekére.
- Nem tudom – válaszolta álnaivan, és már csattant is a kezem újra, ezúttal a popsi másik felére.
- Nézz előre, mit látsz ott?
- A macskát? - válaszolta incselkedve, mire én megint rácsaptam.
- Mögötte.
- A széket? - mondta egy kis nevetés kíséretében, és itt kezdtem érezni hogy nagyon is benne van a játékban, kapott is egy nagyobbat.
- A szék mögött.
- A ventilátor?
- Igen, a ventilátor, ami nem működik. Miért is nem?
- Mert tönkretettem – válaszolta, és már várta is a következő ütést, ami érkezett is.
- Ezért foglak most elfenekelni.
Azt vettem észre, hogy bár nem ütöttem igazán erősen, a popsi nem akar pirosodni. Ez persze egyáltalán nem gond, ha nem olyan érzékeny a bőre az nekem csak jó, de én szeretem ha látszik is a munkám. Szétfeszített ujjakkal, teljes tenyérrel, nagy erővel rácsaptam a feneke jobb felére, és ezúttal ott is maradt a kezem nyoma. Felszisszent, talán ekkor érezte először hogy a fenekelés nem csak játék és mese. Frusztrálta talán az is, hogy a macska minden csapásra fülelt, és nézte őt, de engem ez egyáltalán nem zavart. Legalább valaki látja a büntetést, még ha négylábú is. Megegyeztünk abban, hogy a következő szemlélő majd egy nő lesz, egy másik alkalommal. A teljes tenyeres csapás és annak hatásai beindítottak, és egyben megerősítettek abban, hogy Boszit nem kell kímélni, bírni fogja a büntetést. Teljes erőből csapkodni kezdtem a popsiját, lassúról gyorsabb tempóra felváltva. Már nem beszélt annyit, nem is incselkedett azzal hogy ne fájna, én pedig egyre csak ütöttem a kezemmel, és lassan az egész feneke szép pirossá kezdett válni. Előfordult hogy megálltam, időt adva neki de egyben el is bizonytalanítva, hogy mikor jön a következő csapás. Ilyenkor gyönyörködtem a formás, elvert seggében, markolásztam azt, széthúztam, és az egyik ilyen szünetnél vettem észre azt is hogy benedvesedett. Nem kicsit, nagyon. Meg is említettem neki, hogy "te kis perverz, te ezt élvezed", néhány erős csapás kíséretében, simogattam kicsit a hátát, és éreztem hogy nagyon be van indulva. A jobb kezem kezdett már kicsit fájni a sok erős ütéstől, bal kézzel pedig nem vagyok túl jó, ezért szemem az asztalon nyugvó vonalzóra tévedt. De úgy döntöttem, nem használom az első alkalommal, mert Boszi jó kislányként tűrte a büntetését, pedig kapott rendesen. Nem tudom, hányszor csaphattam rá, vagy mennyi ideig tarthatott, de a kezdeti rózsaszín után már tényleg pirosban pompázott az alaposan elvert feneke. Gyönyörű látvány volt, én pedig elhatároztam hogy megjutalmazom őt is és magamat is. Mögé térdeltem, utasítottam hogy rakja be a farkamat a nedvektől szó szerint csöpögő puncijába és teljesen belé hatoltam. Magamra húztam a derekánál fogva, majd néztem és közben még néha meg is paskoltam a piros popsiját ahogy kutyapózban, gyorsan dugtam.