A visszatért külföldi barátaim újabb esetei (8)

Mivel András és Balázs már kölcsönösen szopta egymásét a vízparton, így mi sem akartunk kimaradni a jóból, ezért nem azt néztük, hanem hamarosan volt, aki András elé állt s szopatta azzal a magát, mint Barnabás, de mások egymással kezdtek. Cristobal Olivérrel szopatta, csak Yamato árválkodott, mire Zoli megsajnálta és szopni kezdte az övét mester létére. Később Barni hozzám jött és halkan ennyit mondott:
- Ha mindenkinek felállt, talán már én is megdughatok valakit. – reménykedett.
- Hiszen a Tied még nem is áll! – cukkoltam rámutatva a már lekonyultra.
- Az igaz, de fog, ha már kell. – erősítette meg Barni s szétnézett.
Úgy találta, hogy Cristobal már csak cseveg Olivérrel, aki nem is nagyon végezte a szopást, ezért odament hozzájuk és elkérte Cristobaltól Olivért, akit nagy terpeszben és tág karokkal állított le a homokon és már szopatta is a magáét vele s mikor már állt, mint a cövek, akkor mögé lépve dugta is meg keményen. Olivér alig tudta magát megtartani a döfések erejétől. A végén már térdre, azaz négykézlábra rogyott, de Barni utána lépett s újra bedugva folytatta kemény döféseit, amíg csak el nem ment benne. Ekkor felkapta kicsit nehezen, de becipelte a tóba és ott alaposan megfürdette.
Mire kijöttek, Balázs már Yamato farkát szopta s András tétován ácsorgott mellettük, ezért Barni hozzá lépett s ővele is megszopatta magát, majd négykézlábon állva újra támadásba lendült s Andrásban is elment újra, amit közös fürdés követett.
Hamarosan mindenki megfürödve gyülekezett a parton.
Kis idő múlva kiadtam a parancsot:
- Mindenki lóra, aki azzal jött, de szőrén, mondom szőrén üld meg azt!
- Aki pedig gyalog jött, az kössön a farkára és golyóira a bőr pertlikből, melyek végein póráz legyen s a lovasok így vezessék haza azokat.
- Minket is? – kérdezte meg ijedten Yamato és Cristobal tőlem.
Mindenki megállt és rám nézett. Én egy ideig gondolkoztam, majd így válaszoltam:
- Igen, titeket is, de azzal, hogy Ti húzhattok egy pólót magatokra, ami ápol s eltakar.
Közben magamról levettem a fürdőnadrágomat s úgy pattantam szőrén, azaz a szőrömön a lovam hátára. A két lovas, Zoli és Barni nézett, majd megértették s maguk is szőrükön ülték meg a lovukat. Én vezettem Cristobalt és Yamatot, Zoli hozta Balázst és Andrást, míg utolsónak Barni Olivérrel zárta a menetet. Az erdőszélig lépésben haladtunk, de onnan olyan gyorsan, amilyen gyorsan a futók bírták, át a mezőn. Most már nagy volt a forgalom az úton s sok bámészkodó akadt, sőt olyan is, aki lőtt pár képet rólunk. A nyaralóban gyors ló csutakolás, majd fürdés és rendrakás után kocsiba pattantunk és elindultunk haza.
A kocsikban még tartott a mai nap eseményeinek megbeszélése, kiértékelése.
(vége gondoltam, de nem az lett!)
Cristobal még félévig volt itt Magyarországon, majd februárban indult véglegesen haza, de előtte még októberben Yamatot is elbúcsúztattuk, mert Ő akkor tért végleg haza.
Már ősszel is elgondolkoztam azon, de Barni kérdése rá is döbbentett később, hogy Olivért azóta nem láttuk, hogy kiszállt, akkor nyáron a kocsiból. Igaz Cristobal is csak mobilon jelentkezett, de azt is nagy időközönként s egyikük sem jött el Yamato búcsúztatására!
Én nem idegeskedtem, mert Olivér máskor is elmaradt már egy-két hónapra, de Barnit izgatta a dolog, így utána járt. Hamarosan meglepő hírrel jelentkezett: Együtt vannak sülve-főve.
Még azt is kiderítette, hogy nem sokkal a nyári hazaérkezés és elválásunk után együtt elmentek egy spéci szex-boltba. Ott igen készséges alkalmazott fogadta őket, aki nem csak elmagyarázta az egyes eszközöket, azok használati célját, de meg is engedte, hogy a bolt sarkában lévő próbaszobában ki- és fel is próbálhassa Olivér azokat. Még azzal is segített, hogy Cristobal kérésére maga is bement s segített feltenni egyes eszközöket.
Így végül is 3 olyan eszközzel távoztak, ami eddig még nem volt előttük ismert, mert nekem sem volt olyan:
- az egyik egy olyan spéci erényöv, ami nem csak béklyóba zárja a farkat, de kívülről kis csavarokat lehet bele hajtani, amik még meg is szurkálják a benne „ágaskodó”-t. Ráadásul az erényöv nem csak a farkat fogja körül, de két, hozzáláncolt lelógó, kis, rácsos gömbbe a golyókat is bele lehet zárni, amik szintén belülről kis tűkkel borítottak.
- A másik eszköz egy olyan spéci dildó volt, ami hátul az ánusz rózsába, majd a gát alatt előre vezetve a faroktőre húzható s így egyszerre ingerli mindkét zónát.
- A harmadik pedig egy alsónadrág, amibe bele van építve hátul a dildó s annak mérete még állítható is, s sőt rezeg is, ha bekapcsolják. A kapcsoló nem a viselőnél, hanem másik embernél van/lehet.
Kicsit csodálkozva és értetlenkedve beszéltük meg Barni értesüléseit, de arra jutottunk, hogy ezeket Olivérrel felpróbáltatja, viselteti, majd Cristobal elmenetelekor itt fogja hagyni Olivérnél, így előbb-utóbb mi is láthatjuk majd.
Így is lett, de ne szaladjunk még annyira előre.
Februárig nem sokat hallottunk felőlük. Zoli egyszer látta Őket a városban együtt. Nem ment oda hozzájuk s biztos volt benne, hogy azok őt nem látták meg. Viszont elmesélte, hogy Olivér járása erősen megváltozott, mint amit eddig ismert. Szélesebben járt, lassabban s nehezebben. Nem értette, hogy mi ezen miért derülünk olyan nagyokat. Megosztottuk vele is Barni infóit, így már ő is el tudta képzelni.
Februárban elbúcsúztattuk Cristobalt s csodál csodája ezen már Olivér is megjelent, sőt a végén kis különbséggel távoztak el.
Nem kérdeztük, ők sem mondták, miért.
Már március közepén jártunk, mikor Barni összefutott Olivérrel, aki panaszkodott neki, hogy nem mer a szemem elé kerülni, hogy így elmaradt. Barni bíztatta, hívjon csak fel. Nem eszem meg, legfeljebb erősebb, keményebb lesz a büntetése az elmaradásért, főleg ha nincs kielégítő magyarázata erre.
Így is lett. Olivér jelentkezett, majd mikor jött hárman fogadtuk Barnival és Zolival. Olivér szerényen jött be, majd pironkodva vallotta be, hogy gél évig Cristoballal töltötte minden idejét. Nála is lakott. Mivel nem faggattuk, így hamarosan még hozzátette, hogy gyakorlatilag a szex-rabszolgája volt. Azt tett vele, amit csak akart.
Mivel mi hitetlenkedtünk, ezért kimenve behozta a hátizsákját, amiből elővette a kapott és nála maradt eszközöket, igazolva szavát.
Elmondta, hogy legnehezebben a spéci erényövet szokta meg, mert Cristobal azt mindig rajta tartotta, ha otthon voltak s a csavarok is egyre beljebb kerültek azon. Ha viszont elmentek, akkor a spéci alsónadrágot kellett felvennie, aminek szabályzója Cristobalnál maradt, így bármikor és bárhol tudott azon állítani, nem kevés kínos percet szerezve ezzel neki.
Most ezeket elhozta nekem s szeretné itt hagyni, hacsak nincs tervem ezekkel a büntetésére.
Olyan őszinte volt a srác, és bűnbánó, hogy mondtam, most nincs, ezek maradjanak itt nálam. A büntetés, amit kap, az pedig majd bekövetkezik az egyik hétvégén, ha még marad a hó.
Mindenki csodálkozva hallotta ezt s megkérdezték szinte egyszerre:
- Tervezel valamit? Velünk? Mikor és hol? – sorjáztak a kérdéseik.
- Az egyelőre még titok, de időben meg fogjátok tudni az időpontját, helyét, de azt csak ott, hogy mit tervezek. – válaszoltam.
Ismertek, így nem kérdezősködtek tovább.
Ti se tegyétek, mert majd megtudjátok utána, itt!
(vége, mert ami jön majd, az egy új történet lesz.)