Kezdet

Elindultunk. Anyaszült meztelenül kuporgok a csomagtartóba, ahová az Úrnőm parancsolt be az imént. A helyzetemet tovább rontja, hogy a kezem a hátam mögött össze van bilincselve, amit lánc fűz össze a bokabilincsemmel, mindehhez nagyon kevés mozgást engedve rögzítette gondosan az Úrnőm a mellemet és a farkamat kínzó krokodilcsipeszek láncát. Most a legkisebb mozgolódás azonnal elviselhetetlen – égető – fájdalmat okoz. A kínjaimat csak növeli, hogy a csomagtér aljának borítása nincs a helyén, valójában a pótkeréken és a szerszámokon próbálok egyensúlyozni. Lendületesen haladtunk, akkor sem nagyon lassított az autó, amikor nyilvánvalóan alsóbb rendű, majd földúton haladtunk tovább. Egyszer csak hirtelen fékezéssel és egy szűk fordulóval megállt az autó. Hallottam, hogy az utasai kiszálltak. Arról, hogy kik is lehetnek, fogalmam sem volt, mivel az autó idegen volt, még sosem láttam, és az Úrnőm engem parancsolt be elsőnek, majd azonnal rám is zárta a csomagtér fedelét. Próbáltam a beszélgetésből hangfoszlányokat elcsípni, de amikor meghallottam az Úrnőm hangját, annyira megörültem, hogy fogalmam sem lett hitelen, hogy miről is beszélnek.

Egyszer csak felnyílt az ajtó és Úrnőm helyett egy idegen férfi állt ott…

Pattanás szolga! De gyorsan, fürgén, mert már nagyon sok idő telt el így is.
Megpróbáltam a lehető legügyesebben és gyorsan kiszállni, de a szűk mozgási lehetőségtől és a rövid láncok miatt, nagyon nehezen ment. Le is téptem a bal mellbimbómra rögzített krokodilcsipeszt. Végül mégis csak valahogy ott álltam a láncok miatt görnyedten az autó háta mögött, pont egy sáros tócsa kellős közepén. A félelemtől, a reggeli hűvöstől és a hideg pocsolyától szinte, mint egy nyárfalevél reszkettem. Ahogy végre sikerült felnéznem, láttam, hogy kettő férfi és kettő nő – mindannyian idegenek – álltak körülöttem, de az Úrnőm nem volt sehol. Bakancsban, és katonai gyakorló szerű vadászruhában voltak, nyilvánvalóan erdőjárásra, túrázásra készültek. A férfi aki kiparancsolt az autóból ismét megszólalt.

Most leveszem a láncaidat, de a kezeden hátul és a lábaidon marad a bilincs. Megértetted?
Igen Uram! – mondtam, de akkora pofont kaptam, hogy a földre estem tőle. A hajamba markolva a pajeszomnál fogva emelt fel a földről az ismeretlen, miközben a fülembe üvöltötte, hogy
M É L T Ó S Á G O S !!! Neked Méltóságos Uram! Világos szolga?
Igen, világos Méltóságos Uram! – de újra pofont kaptam…
Nem hallom rabszolgaaaaa!!! –rúgott közben a combomba- farpofámba.
Állj fel köcsög, vagy itt taposlak meg, te szutyok! – parancsolt rám, miközben visszhangzott az erdő a hangjától. – felálltam és teljesen meztelenül, sárosan fázva - remegve, megszégyenülten próbáltam jól artikulálva mondani, hogy:
Igen is világos Méltóságos Uram!
Kiabálsz velem, te fasz?! – tépve markolt ismét a hajamba az idegen…
Nem méltóságos Uram, nem. – mondtam, de ekkor már elcsukló, félelemtől reszkető síró hangon.
Most elszaladsz, már amennyire tudsz szaladni! – utalt a hátrabilincselt kezemre és a bokabilincseimre, miközben cseppet se gyengéden, szinte szenvtelenül tépkedte le a csipeszeket rólam. – Mi pedig megkeresünk. – folytatta. – Fogadást kötöttünk rád, hogy ki fog elsőnek levadászni. aki elkap, azé leszel a hétvégére! Ügyes légy, mert ha negyed órán belül megleszel és elrontod a játékunkat, akkor mindannyian játszani fogunk itt ma veled és azt te nagyon nem szeretnéd, mert a Gabi – mutatott a fiatalabbik hölgy irányába, aki kajánul vigyorgott mindeközben – fogadást kötött velem, hogy amelyikünk tortúrájánál előbb elájulsz, az kap egy üveg francia pezsgőt. És ez bizony… Hmmmm…. Na futás! – taszított el magától, hogy majdnem ismét elestem.
Nem tudom, hogy a helyszínt mi alapján választották, de a sok csalán, a vadszeder és más ágas- bogas tüskés növény, mind- mind ellenem játszott. Pillanatok alatt telis tele lettem horzsolásokkal, sebekkel, a csalántól égett a bőröm, a talpam pedig úgy sajgott, hogy üvölteni tudtam volna. Ekkor éles fájdalmat éreztem a bal farpofámon. lenéztem és láttam, hogy meglőttek egy paintball golyóval. Futottam tovább, de ismét combon, majd hátba lőttek. Elestem, bele egy kb. 70 cm magas csalánosba.

Tuti nm telt el még 10 perc sem, gondoltam, amikor hallottam, hogy Gabi felkiált. – Megvaaaan!!!

Ahogy a hátamra fordultam, hogy megnézzem, közvetlen közelről tökön lőtt, hogy kiáltani sem tudtam, csak görnyedten tovább hemperedtem a csalánban…

Ne félj! – szólt hozzám szinte angyali hangon. Most játszunk veled egy picit, na jó az nem lesz kellemes, de ha rendbe jöttél, újra próbálhatsz menekülni. Ez a nap erre van szánva. Nem sok ép porcikád lesz, efelől biztosíthatlak…
Kikászálódtam és a nógatásuk közepette visszatértünk a kis földútra, ahol egy rövid séta után szinte ledermedve vettem észre, hogy egy komplett erdei kínzókamra van előkészítve…



(folyt. köv)