Eszter kálváriája 6.

Eszter csak félájultan, félálomban érezte, mikor jött be hozzá Péter, és fordította a hátára, majd kötözte meg újra.
Nagyon törődötten ébredt, fájt minden tagja, főleg a feneke. Nem sokkal ébredése után bejött fogvatartója, leült mellé, és nézte, csak nézte a lányt. Eszter kicsit remegve nézett rá, és nem tudta, mit tegyen.
- Jó reggelt ribancom! – köszöntötte a fiú.
- Nem va…- kezdett bele a mondatba Eszter, de idejében elharapta a megkezdett mondatot. – Jó reggelt Uram – sütötte le a szemét, nem mert a szégyenérzettől urára nézni.
- Szerencséd, hogy nem fejezted be a mondatot, így megmenekültél egy újabb neveléstől. Most egy kis vigasztalást kapsz, de nagyon ne örülj, ez még nem a teljes jutalmad!
Odahajolt a lány melleihez, bekapta az egyik bimbóját a szájába, a másikat pedig a kezével kezdte simogatni. Érezte, hogy megkeményednek a bimbók, és kis idő múlva a lány kezdte egyre nehezebben venni a levegőt, mélyeket sóhajtott… Ekkor abbahagyta, és kezével a lány hasát simogatta, majd ment egyre lejjebb, már az ágyékánál tartott, a lány behunyt szemmel, és megfeszült testtel fogadta urának ezt a játékát, meg-megemelve a csípőjét…Mikor végre a puncihoz ért Péter, és éppcsak hozzáérintve az ujját elkezdte simogatni, Eszterből egy hatalmas sóhaj tört fel, remegni kezdett a teste, és érezte az egész testén, ahogy a kéj érzete eluralkodik benne, és az agyától elindulva közeledett az ágyékához, hogy ott robbanhasson egy nagyot…
Ám ez megint nem következett be, mert mikor a csúcshoz közel járt, Péter váratlanul abbahagyta a simogatást.
Eszter könyörgő tekintettel nézett rá:
- Könyörgöm, ne hagyd abba, megbolondulok, ha nem élvezhetek el, és fájni fog a hasam!
- Sajnos, nem érzem eléggé őszintének a könyörgésed, ebben még mindig érzem az akaratosságod. Egy szolga, egy rabszolga nem lehet a testének tulajdonosa, azt teljes egészében átadta, még ha nem is önként Urának, aki kénye-kedve szerint dönt mindenről!
- Megígérem, hogy engedelmes leszek, nem fogok lázadozni, csak könyörgöm Uram, hadd élvezzek el – kérlelte a lány kétségbeesve.
- Majd később meglátom, hogyan viselkedsz. Egyelőre most felmegyünk a lakásba, ott te reggelit készítesz, kiszolgálsz, a többi tennivalódat majd elmondom.
Eszter reménykedni kezdett, hogy ha most eloldozza, valahogy el fog tudni szökni. Ám amikor Péter egy lábfeszítőt tett a lábára, így nagy terpeszben tudott csak lenni, mindkét bokájára súlyos bilincset, a nyakára egy fém nyakörvet, és a kettőt a háta mögött összekötötte egy lánccal, rájött, hogy nem lesz olyan egyszerű a tervét végrehajtani…