Átverési kényszer a Pattogató-Házban IV/3

Egy hang kintről:- Kérem, Semlyékffy Vákrák Úr, segítsen! Üldöznek! Mindjárt utolérnek!

Vákrák odasiet az oldalbejárathoz és kinyitja az ajtót. A karjaiba veti magát egy még a Nihililioménál is feltűnőbb szépségű nő. Rövid világos szoknyát és a hasát teljesen szabadon hagyó fehér blúzt visel. Zihálása közben hasának hullámzó, feszes bőrén vibráló táncot jár a ráeső fény. Ahogyan fejét ijedten kapkodja, vörösesbarna hajfürtjei belehullanak Vákrák arcába, akinek a Pattogató-Ház elénk citálja egyik felvillanó rejtett emlékét: eszébe jut,ahogyan egyik őse régen volt családi összejöveteleken néha bizonyos bolygókon átívelő vadászatok színéről és aromájáról szokott elmélkedni, amelyek nagyon ritkán egyes nők hajtincseiben jelentek meg újra előtte. Vákrák arra tippel, ha az őse most itt lehetne, csodálatos emlékei képesek lennének ennek a nőnek a hajfürtjeiben is megelevenedni. Az ismeretlen hölgy szépsége alapján mi úgy véljük, hogy csakis Aphrodité lehetett a stylistja.
Vákrák:- Minden rendben?
A menekülő nő:- Ugye ön az, Semlyékffy Úr? (Vákrák bólint) Holli Bébi vagyok, azért kerültem bajba, mert megmondtam nekik, hogy önhöz akarok menni!
Vákrák (Holli Bébi belékapaszkodva a földszint közepére vonszolja őt):- Örülök, hogy hozzám akartál jönni, de ki az akinek ez nem tetszik?
Holli Bébi:- Jaj, mindjárt itt lesznek, azt mondták, bosszút fognak állni! Az ajtó!
Vákrák:- Mi van vele?
Nihililiom (sikoltva):-Segítség!

Vákrák a nyitva maradt oldalbejárat felé kapja a fejét, de már elkésett. Két ocsmányan rút alak száguld be óriási szökkenésekkel, egyikük majdnem kiszakítja helyéről az ajtókeretet. Elhűlve meredünk a förtelmes külsejű teremtményekre: magasabbak Vákráknál, nyakuktól lefelé hatalmas ugrólábukig egész testüket felborzolódott piszkosszürke szőr borítja, két mellső végtagjukon az ujjak félelmetes karmokban végződnek, hasuk közepéről undorítóan megereszkedett, tépett szegélyű bőrredő leffeg előre. A gyűrött bőrredő felett mindkettő mellkasán girbegurba, harsány zöld színű betűkkel ezt a feliratot vitték fel a csapzott szőrzetre: Kín Guru. Különösen gusztustalanná teszi a felírást, hogy minden egyes betűje külön-külön és eltérő ritmusban mintha lüktetni látszódna! Ezt nem okozhatja sem a légzésük, sem a szívdobogásuk, sem a rájuk eső fény játéka, azonban képtelenek vagyunk közelebb menni hozzájuk, hogy kiderítsük, mi válthatja ki az émelyítő lüktetést. A két bestia fejét szerencsére nem láthatjuk, ugyanis szoros fekete bőr maszk van rajtuk, a szemek és a megnyúlt pofa alján a száj részére vágott nyílásokkal. A maszkokra kuszán egymás mellé tapasztva mindenféle színes matricákat erősítettek fel, de ebből a távolságból nem tudjuk kivenni, hogy mit ábrázolnak.
Borzadva kérdezzük magunktól: hogyan lehetséges, hogy a Pattogató-Ház engedte bejönni ezeket a förtelmes bestiákat? A válasz sajnos túlontúl egyszerű: miért ne, hiszen minket sem távolított el egyelőre!

Vákrák:- Hogy merészeltek? Takarodjatok ki innen!
Első Kín Guru (a hangjából olyan ádáz kegyetlenség süt, amilyen a villámban feszül, amikor minden energiáját összegyűjti, hogy halálos csapásával kidöntse a védtelenül álló fatörzset):- Egy ember sem sérthet meg minket így! A nő bedugta a fejét hozzánk,aztán… annyira sem maradt, hogy rápökhessünk,aztán… csak tovább akarta vonszolni a seggét, aztán…mert azt mondta, nálad jobban érzi majd magát!
Második Kín Guru:- Jó lesz így nagyon is, hogy itt értük csak utol, mert így…veled is eléggé elbánhatunk!
Nihililiom:- Domcsika, kérlek védj meg! Ne hagyd, hogy hozzám érjenek! (a spániel harcisan morogva gazdája elé áll, de senki sem figyel most rájuk)
Vákrák:- Rothadt férgek! Nem fogtok ti itt senkit sem bántani!
Holli Bébi:- Segítség! Elvisznek!
Első Kín Guru:- Ez kell neked! (előrelódul és kitépi Holli Bébit Vákrák karjaiból)
Második Kín Guru:- Ezt figyeld meg! (dulakodni kezd Vákrákkal)
Holli Bébi:- Jaj, jaj, ne bántsanak!
Vákrák:- Meg fogtok dögleni!
Nihililiom (a kutyájával behúzódnak egy sarokba):- Segítség, Domcsika, az ajtó!

Nagy robajjal kivágódik az oldalbejárattal szemközti főbejárat ajtaja, és beront egy újabb bestia, ugyanolyan matricáktól lepett maszkkal a fején és ugyanolyan felirattal a mellkasán. A nyomában objektívdarabokat és széttört DVD-lemezek törmelékét sodorja be a Házba az esti szellő. A bestia egy szökelléssel Vákrák mögött terem, átnyalábolja mellső végtagjaival és lefogva tartja.
Harmadik Kín Guru (Vákráknak):- Ne hunyd le a szemed!

Vákrák hátrafeszítve a fejét felpillant a fölébe hajló bestia maszkjára. Most mi is láthatjuk, hogy a rikító színes matricák mindenféle fajtájú párzó állatokat ábrázolnak, természetellenesre nagyított nemi szervekkel a hímeken. A legtöbb matricán szöveg is van: Hajrá, hajrá, soha ne álljatok le!

Vákrák:- Hányan vagytok, átkozott férgek?
Második Kín Guru:- Jövök már, jövök (odaugrik az Első Kín Guruhoz, aki Holli Bébit leszorítja az egyik feldőlt fotel karfájára)
Első Kín Guru:- Kendőt és szalvétát! Kendőt és szalvétát! (éles karmaival letépi Holli Bébiről a szoknyáját és a blúzát; most már csak egy vékony pántú melltartó és egy huncut csipkebugyi fedi csodás idomait)
Holli Bébi:- Ne! Engedjenek el!
Első Kín Guru:- Ez, meg ez, meg ez, meg ez, meg ez lesz veled!
Második Kín Guru:- Meglesz, meglesz (a hasán lévő bőrredő mögötti öblös tasakból előhúz egy, még a karmainál is élesebb vágófelületekkel bíró tárgyat)
Első Kín Guru (megemeli Holli Bébi fejét):- Fejecskét előre! Ne mástól tudd meg, hogy mi lesz veled!
Második Kín Guru:- Kezdhetem, kezdhetem?
Első Kín Guru:- Igen! Kérek innen a hasáról egy 16:9 árnyú…árannyu téglapot! Bőrtéglapot! Ahogy a múltkor is! El ne téveszd!
Második Kín Guru:- Nem, nem! Nagyon jó lesz!
Nihililiom:- Ezt látni sem bírom! Domcsika, miért nem tűnünk el innen? ( a kutyája a helyén marad, így ő sem hagyja el a Házat)

Vákrák felüvölt és behunyja a szemét. Szinte nincs is szükségünk a Ház segítségére ahhoz, hogy elképzeljük, amit érez: el van borzadva attól, amire a Kín Guruk vetemednek, hiszen ilyen durvaságokra ő nem szokta ragadtatni magát, másrészt az, hogy mindezt az ő Házában művelik, az elviselhetetlen megaláztatás a számára!
Mi is elfordítjuk a tekintetünket, amint az éles eszköz belehasít a köldök felett Holli Bébi bőrébe, elegendő hallanunk a szívettépő sikoltásokat. Az jár a fejünkben, hogy engedheti meg a Ház, hogy ez megtörténhessen a falai között, vagy legalább nekünk miért nem engedi meg, hogy közbeavatkozzunk. A válasz ezúttal nem olyan egyszerű, csak találgathatunk: tudjuk ugyan, hogy a Pattogató-Ház a sok neveletlenség után, amit már látott, valami szívderítőbbre vágyik, de lehet, hogy éppen a mi jelenlétünk miatt változtatott a szándékain, talán éppen minket akar próbára tenni. A dolgok menetébe való durva beavatkozást meg talán azért nem tűr el a részünkről, mert úgy véli, mi csak még tovább rontanánk a helyzeten.

Harmadik Kín Guru (Vákráknak):-Ne csukd be a szemed! Ne csukd be a szemed!
Második Kín Guru:- Megvan, megvan! Sikerült!
Első Kín Guru:- Vidd oda neki! Hadd lássa, mi lesz azokkal, akiket…TŐLÜNK magához akar hívni! Elhívni!
Második Kín Guru:- Viszem, viszem! (fél szemmel lessük, hogy a karmain lóbál egy világos bőrdarabot és Vákrákhoz siet vele) Nézz bele! Tudd meg!
Harmadik Kín Guru:- Nézz bele, nézz bele! Tudd meg, tudd meg! Ne csukd be a szemed!
Vákrák (lehunyt szemmel ordít) :- Egyszer megöllek benneteket!
Második Kín Guru (odaemeli Vákrák arcához a bőrdarabot):- Nézz bele, nézz bele!

Mi is becsukjuk a szemünket. Ezt nem akarjuk látni, így most csak hangokat hallunk.

Harmadik Kín Guru:- Nézz bele, nézz bele!
Első Kín Guru:- Nézz bele, nézz bele!
Nihililiom:- Mi csinálnak ezek?
Holli Bébi (kacéran kuncogva):- Mikor nézel már bele?


Befejezése következik