Félix és Gábor első hete a vidéki nyaralóban (7)

Elpirult, zavarba jött, úgy állt ott, mint egy szűz leányka. Maga elé kapta kezeit s várt.
- Mi van? Idáig tartott a nagy mellény, a sürgetés, most a kapuban már elillant minden, csak a félsz maradt s esetleg a teli gatya? Vagy nem így gondoltad a kreativitást? – cukkoltam tovább.
Zavartan álldogált, egyik lábáról a másikra helyezve a testsúlyát, de nem mert megszólalni.
- Talán kérvényt nyújtsak be neked, hogy megszólalj? – frocliztam tovább. - Van egyáltalán valami kreatív gondolat a fejedben? – sürgettem tovább s próbáltam a hiúságára játszani, hogy én is sikeresen felbosszantsam.
Gábor csak állt némán. Kis idő múlva, mikor kis szünetet tartottam a szidalmazásában, lassan felém mozdult, tétován felemelte a karjait s a vállamra tette azokat. A szemembe nézett azokkal a riadt gazella szemeivel s megszólalt:
- Igen, volna ötletem, nem is egy, több is, ha itt most nem a házikisasszony szerepét osztanád reám, vagy a szex-rabszolgáét, hanem a társad, nem több, a társad lehetnék kis időre. Akkor nem a domináns mester, a kényúr dühöngene velem, hanem a társam megértené, hogy nekem ez lesz az első, mármint ilyen „felállásban” az első. Nem sértetten közelítene, hanem megértően, kedveskedve. Óvón kiterjesztené karjait, magához vonna, miközben szelíden suttogna a fülembe, akár csacskaságokat is, s hagyna időt arra, hogy terelgessen fokozatosan az aktus felé, még ha minden úgy is történne végül, ahogyan ő akarja. De Te, most, meg vagy sértve az előbbi megjegyzéseimért, megbántottam a szexista énedet, belegázoltam az önérzetedbe, mikor feltételeztem, hogy többször nem vagy képes talán. Ezért bosszúból, erőszakkal, kegyetlenül akarsz a magadévá tenni, talán még azt sem bánnád, ha fájdalmat okoznál közben. Tedd! De akkor ne itt, hanem ott, lent a pincében. Az a mester színtere, ott az természetes is lenne, s talán még én is inkább elfogadnám, mert ott Te vagy a Mester, az Úr, aki dönt, utasít, tesz s elvesz. Én a szolga, a neked és kedvteléseidnek – önként – kiszolgáltatott vagyok ott, akinek nincs, mert nem lehet saját és szabad akarata, sem ötlete, csak arra szolgál, hogy Te jól érezd magadat. Kitombold minden vágyadat, akár alantas, állati vágyaidat is s nem számit, hogy a másik ember, mert ott nem az! Ha így akarod, mert látom, hogy így akarod, akkor menjünk le a pincébe, s ott tedd meg!
Gábor elhallgatott s szorongva várt, míg feldolgozom magamban, amit mondott. Kissé meg is könnyebbült, hogy azonnal nem robbantam, de mikor én is csak álltam s nem mozdultam, akkor újra elkomorult.
- Nem akartalak én leckéztetni Téged. – mondta halkan. – De azt is látom, hogy néha bizonytalan vagy magadban, hogy most mester legyél, vagy a társam. Talán megy a kettő együtt, talán nem, s ez a baj. Döntsd el, s tégy úgy a továbbiakban! Én elfogadom, amit döntesz, határozol, mert így nem mehet tovább! Neked sem jó, s nekem sem.
(Igaza volt abban, amit mondott. Teljesen. Így nem mehet tovább! Eredetileg úgy gondoltam, hogy lehozlak, és azt teszek veled az első hónapban, amit az escort fiúkkal nem lehetett, mert még pénzért sem tették meg. Fizetek neked ezért, nem keveset, tehát nem érdekel a véleményed. De és itt volt a de! Már pénteken sem teljesen úgy alakultak a dolgok, ahogyan elterveztem, de a szombat-vasárnap végképpen nem. Mintha kicsúszott volna az irányítás a kezemből. Alig merem magamnak is bevallani, mintha ő lenne a mester s én csak tanuló mellette. Az biztos, hogy dominánsabb, akkor is, mikor kér. Mert úgy tud kérni, hogy szinte parancsol. Amit Tiborral, vagy Tibor előtt hármasban tett, az nem egy hetero viselkedése volt, hanem egy igazán számító, előre látó, tapasztalt mesteré.)
Mikor idáig jutottam, már kezdett bennem kikristályosodni, mit fogok tenni. S én fogom tenni, mert vissza akarom szerezni a dominanciát, az irányítást, a felsőbbséget felette és végső soron magam felett is újra. Megszólaltam:
- Egy percig se hidd, hogy igazad van abban, amit mondtál az előbb! Eddig is tudtam mit teszek, ezután is tudni fogom! Az lesz, amit elhatároztam, amire Te önként vállalkoztál! Nevetséges annak gondolata is, hogy nem a mestered, de a társad legyek. Én, a Tied? Jól vagy, nem ment az agyadra minden, a konyak? Az, hogy néha kicsit felengedek, s nem rántom kegyetlenül meg a gyeplőt, mint ma, ott lent a zablát, a szádban, már rögtön arra enged gondolni téged, hogy egyenrangú vagy velem! – tajtékoztam. - Akkor vissza az engedményekkel, nem lesznek a továbbiakban ilyenek. Kiverem majd a fejecskédből ezeket a kósza és lázító gondolatokat. Most pedig munkára, még sok dolgod van, amit el kell végezned! Vár a sterilizálás, felmosás, rendrakás, ott lent, a Te helyeden, abban a környezetben, ahova való is vagy!
Sarkon fordultam és leszaladtam a létrán, ki az udvarra, fel a teraszra, be a házba. Hallottam, hogy kis késéssel ugyan, de indult utánam, igen szedte a lábait, hogy le ne maradjon mögöttem és a házba érve letérdelt, hátra téve kezeit, úgy várta a további parancsaimat.
Intettem, hogy menjen előre lefelé a pincébe s magától a folyosó végi szobához ment, majd megvárta, míg kinyitom s belépett. Utána én is s azonnal kiadtam parancsaimat: - Mindent lefertőtlenítesz azzal a fertőtlenítővel, majd letörülgeted azokat a papírtörlővel és a helyére rakod, akasztod! A szemetet kiteszed az ajtó elé s felmosol. Hozzávalókat találsz a folyosón lévő mellékhelyiségben. Ha végeztél, lekapcsolod a villanyt, a mellékhelyiségben elvégzed a dolgodat, lefürdesz és mezítelenül vársz állva a ketreced mellett, míg lejövök.
Azzal hátra sem nézve kivonultam a szobából s felmentem a nappaliba, ahol először bekapcsoltam a teljes területvédelmet, majd kimenve mindent behoztam, bezártam. A konyhában ettem és kiittam egy egész üveg vizet. Bekapcsoltam a TV-ét és egy vidám műsort kerestem, miközben jártak az agytekervényeim.
Gábort lehurrogtam, pedig igaza volt. Így nem megy. Egyszerre nem lehet az ember kegyetlen mester és érző társ. Két napig biztosan tudok munkát adni a munkásaimnak, de minden nap nem alhat kora délutánig Gábor, az nem életszerű, még ha szabadságon is van. Azt kell mondani, hogy ma este bevittem, mert el kellett utaznia pár napra, így nem fognak találkozni, addig, míg „visszajön”. Ekkor újra eszembe jutott a délutáni tervem s elnevettem magamat. Mennyire fognak mindketten, Gábor és Tibor is csodálkozni, mikor viszont látják egymást, mikor az megtörténik. Ha, ha, nevettem magamban előre. Egy ideig néztem a műsort, de minduntalan elkalandoztak a gondolataim, nem arra figyeltem. Már többször is a kapcsolón volt a kezem, hogy megnézzem Gábor hol tart, de végül sohasem kapcsoltam át.
Újra kimentem, készítettem magamnak egy hosszú kávét s megettem hozzá a délről maradt pudingtortát. Összeraktam Gábor vacsoráját is – kis hezitálás után - a víz mellé egy energia-italt is tettem a tálcára. Kapcsoltam a TV-t át, hogy lássam, Gábor mit tesz. Már éppen a ketrece mellett állt, lehorgasztott fejjel, és várt.
Lassan mentem le, először a folyosó végi szobát ellenőriztem, hogy minden rendben van-e ott. Meg voltam elégedve a látottakkal. Beléptem hozzá, a tálcát betettem a ketrecbe és intettem egye meg. Míg evett, néztem. Megkeményítettem magamat, s ahogyan végzett az evéssel újra kiparancsoltam, kivetettem vele a matracot és mutattam, hogy a dobogón fog aludni most. Láttam rajta, hogy megértette s talán el is fogadta az intézkedésemet, majd bemászott s lefeküdt. Rázártam a ketrec ajtaját és Jó éjszakát! – kívánva kijöttem.
Kikapcsoltam a TV-t is s mentem lezuhanyozni. Sokáig sikáltam magamat és folyattam a vizet, hogy a képzeletemben lévő szennyet és koszt lemossam magamról s holnap újra a régi testben a régi Félix nézzem rám a tükörből, mikor reggel megborotválkozom.
Lefekvéskor még forgattam egy ideig az agyamban a tervemet s egyre jobbnak találtam. Sok, apró részletet is kidolgoztam, s megterveztem, hogyan fogom végrehajtani. Azt is végiggondoltam, hogy milyen lépéseket kell megtennem, mit kell vennem, beszereznem. Latolgattam azt is, hogy a megszokott - Gábor által is ismert - escort fiút hívjam el a tervemhez, majd több előnyét, mint hátrányát találva, mellette döntöttem.
Még azt is megterveztem, hogy a munkásaimmal mit fogok elvégeztetni a kertben, a ház körül s reggel korán kelve elmegyek egy közeli TESCO-ba, mert az éjjel-nappal nyitva van s bevásárolok s hozott cuccokat a kocsiban hagyom s majd a munkások előtt viszem be a házba, a mesét erősítendő, hiszen a városban voltam reggel Gábort elvíve.
Lassan elálmosodtam, az elfogyasztott konyak is megtette jótékony hatását, s aludtam éjszaka, mint a bunda. Én aludtam, de álmaimban láttam, hogy Gábor forgolódott, nyöszörgött, nyögött álmában. Ez reggel meg is látszott rajta.
(folyt. köv.)