Félix és Gábor első hete a vidéki nyaralóban (1)

Hétfőn reggel arra ébredtem, hogy csörög a vekker ¾ 7-kor. Hirtelen nem is értettem, miért is állítottam be az este. Már éppen vissza akartam aludni, mikor rájöttem, hogy tegnap Tibor úgy távozott, hogy nem beszéltem vele, így akár a szombati alku szerint ma reggel is jöhet munkára, de az is előfordulhat, hogy nem jelentkezik. Így hát eldöntöttem felkelek. Gyors torna után tussolás, majd a konyhában beindítottam a kávéfőzőt. Míg lefőtt a kávé, volt időm gondolkozni és arra jutottam, hogy Gábort is keltem, de nincs bratyizás és a vasárnapi énemet elfelejtve, folytatom a korábban eltervezettek szerint a „kezelését” a héten. Ha jön Tibor, akkor vele is ridegen bánva, elejét veszem, hogy a vasárnapot és a hármast szóba hozza, csak kiadom a mai napi munkáját. A kávésbögrémmel lementem a pincébe, de direkt nagy zajt csapva nyitottam be, majd felkattintottam a villanyt és már harsogtam is:
- Jó reggelt, már ha jó lesz Neked, mert új hét kezdődik a mai nappal. Tartogatni fog nem kis meglepetéseket, kellemes kezeléseket . Biztos, hogy nekem jó szórakozás lesz. Neked, meg majd elválik. Függ attól, hogy viseled magadat, mennyire leszel szófogadó, engedelmes, igyekvő és akkor büntetés sem lesz, ha nem szolgálsz rá. – mondtam egy szusszal.
Gábor rám nézett, felült a ketrecben, majd gyorsan a rácshoz jött és kidugta kezeit, hogy feltehessem a bilincset, miközben viszonozta a köszöntésemet, s nem felejtette el az Uram szót sem hozzátenni. Kinyitottam a ketrecajtót, majd intettem, hogy másszon ki, s végezzen pár gyors bemelegítő mozgást. Megértette, látszott iparkodik kedvemre tenni, mert gyorsan mozgott. Intésemre megállt, majd lehajtott fejjel várta a további parancsokat.
- Menj, végezd a dolgodat, majd fürödj meg, de siess vissza ide! Itt várok. – utasítottam.
- Igen, Uram, ahogyan parancsolod. – válaszolta és elsietett.
Kis idő múlva utána indultam és belépve láttam, hogy éppen zuhanyozik. Csodálkozva hátranézett, majd folytatta. Mikor elzárta a csapot s kilépett a zuhany alól, úgy fordult, hogy lássam miközben törülközött, s mivel más parancsot nem kapott, elindult mellettem visszafelé a ketrechez, de nem nézett rám, hanem lesütötte a szemét. A ketrecnél megállt, majd rövid időre rám emelte a tekintetét, de gyorsan el is kapta és nézte tovább a földet. Ez alatt én elővettem egy gatyát, majd kezeslábast, zoknit és egy bakancsra mutatva mondtam:
- Ezeket vedd ma fel, próbáld fel, hogy jó-e az a bakancs, ha nem, válassz másikat!
- Igen, Uram! – jött a válasza és gyorsan felöltözött s már az első bakancs is jó volt rá, így hamarosan készen várakozott.
- Közelebb a lábakkal! – parancsoltam, majd a bokáira is tettem bőr pántokat és rövid lánccal összekapcsoltam egymáshoz karabinerek segítségével. – Indulás felfelé, vagy mégsem, itt maradsz! – mondtam s kisietve, lehoztam a konyhából egy tálcán a reggelijét. – Itt edd meg, s várj, míg jövök!
A konyhából kinéztem, de nem láttam Tibort jönni még, így magam is megreggeliztem, miközben a TV-n a reggeli műsort felváltva néztem a Gábort mutató képernyővel. Láttam, hogy kissé magába van zuhanva a megváltozott kezeléstől, de azt is észrevettem, hogy mintha természetesnek is találná. Többször kinézve az ablakon végre feltűnt Tibor ballagó alakja az erdőszélnél, az úton. A nappaliban kikapcsoltam a területvédelmet, majd kimentem a kaput is kinyitni. Visszamenve láttam, ahogy Gábor is végzett az evéssel és leülve vár a pincében.
Visszamentem a teraszra, kivittem a teámat s azt szürcsölgetve vártam Tibort. Megérkezve, belépett a kapun, s szinte rögtön meglátott a teraszon. Köszönt, majd elindult felém. Feljőve a lépcsőn látta, hogy nincs az asztal megterítve, mint tegnap és Gábort sem látta. Kérdését megelőzve mondtam neki, hogy Gábor még alszik, mert éjjel sokáig fent voltunk, így sajna a közös reggeli most elmarad. Utasítottam, hogy még ugyanannyi részt ásson fel a kert végében, majd a kamrára mutatva ott talál bokorbabot három tasakkal, azokat fészkekbe tegye bele, öntözze is be előtte és utána, majd gereblyézze el a területet, de jelölje meg, ahogyan szoktuk, mi van ott. Ha ezzel végzett, akkor javítsa meg a kilazult kerítéselemeket, léceket s végül a kapu és kerti kiskapu festését is végezze el, festék a kamrában. Ha ebédelünk, szólok majd, de addig ne zajongjon, és lehetőleg ne jöjjön az udvarba se, hogy Gábor zavartalanul tudjon pihenni, hiszen szabadságon van. Egy üveg vizet kihozva a konyhából odaadtam neki, majd megígértem, hogy a kis termosz kávét kiteszem a kertbe, a filagóriába, ahogyan szoktam. Én dolgozni fogok, így kérlek, ne zavar! Viszlát, délben, az ebédnél. – búcsúztam Tőle és bementem a házba magam után becsukva az ajtót. Azon át visszanézve láttam, hogy el van képedve, s a kezében lévő táskát végül a konyhaablakra tette le (a péksüteményeket hozhatta), majd lement átöltözni, majd már a munkaruhájában a szerszámokkal és tasakokkal elindult ki a kapun. Rövid gondolkozás után, megnézve, hogy betette-e maga mögött a kaput, a belső területvédelmet visszakapcsoltam úgy, hogy csak jelezzen, de ne üssön s elindultam Gáborhoz. Leérve, mikor beléptem felugrott, majd kis gondolkozás után letérdelt és maga elé téve összebilincselt csuklóit, várt a parancsra. Én leültem egy székre, majd ezt mondtam:
- Jól van, így szeretem, mikor engedelmes szolga módjára viselkedsz. Nem fogod megbánni, Neked is kellemesebb lesz így, s kevesebb kényelmetlenséggel jár.
- Mindent meg fogok tenni továbbra is, hogy engedelmesnek találj. – válaszolta halkan.
- Akkor az új héten elkezdjük a gyakorlatokat. Tibort kiküldtem a kertbe dolgozni s mondtam ne zavarjon, így délig nem fog keresni engem. Rólad meg azt mondtam, hogy alszol, mert későn feküdtél le. Azt láttam az este, hogy kissé megdöbbentél azon a Híradó riporton, ahol a kétgyerekes anyáról beszéltek, akit szado-mazó film felvétele közben megvertek kegyetlenül. Elborzadtál a bemutatott eszközökön és a bejátszott rövid filmrészleten. De tudd meg, hogy a valóság más is lehet!
- Mennyiben, hát nem volt borzasztó, ami történt? A leállításra szolgáló mondatot is hiába mondta, mégis verték kegyetlenül tovább. S hogy nézett ki a teste, csupa véraláfutás volt. – szólalt meg Gábor, majd elhallgatott, elgondolkodott s hozzátette: - Biztosan Őt nem piócázták meg azonnal, mint Te tetted velem s tényleg már nincs is nyoma. Te nem voltál ilyen kegyetlen. – tette még hozzá.
- No, látod! Egy valamire már rájöttél. Lesz még több is. Most megmutatom Neked a birodalmamat, amit még így senki sem látott. Gyere! . intettem magam után.
Kiléptünk a folyosóra. Körbemutattam, hogy arra látja a cellákat, amelyek arra szolgálnak, hogy a szolgákat egyenként elzárhassam. Van, amelyik igen szűk, csak állni lehet abban, de vannak tágasabbak is. Majd lassan haladva a folyosó végére értünk és kinyitva az ajtót intettem, hogy lépjen be. Utána én is beléptem s becsuktam magam mögött az ajtót, de a kulccsal rá is zártam. Gábor szinte döbbenten állt és nézett körös-körül. Láttam, lassan mozognak az ajkai, ahogyan mormol valamit magában. Majd hirtelen hátrafordult, szemében döbbenet és félelem volt. Akadozva megszólalt:
- Csak nem ilyen sorsot szánsz nekem is mára? – kérdezte.
- Részben igen, de azért ne félj! – mondtam megnyugtató hangsúllyal és a vállára tettem kezemet, amit meg is szorítottam. – Te több vagy nekem, mint az escort fiúk, van a tegnapi riportban szereplőknek az anyuka. Ezért vigyázni fogok Veled és Reád. Nem agyonverni akarlak, még csak ki sem készíteni, csak élvezni a mester fölényét a szolga felett. Először elmondjam mi, mire való, vagy csináljam, majd rá jössz? – kérdeztem, s éreztem, hogy remeg a válla a kezemben. – Jó, csak vicceltem, költői kérdés volt.
- Csináld, Uram, ha már erre szántál s erre szántad a mai napot, de kérlek, vedd figyelembe, hogy még kezdő vagyok, hiába izmos, edzett, s a bőrömnek és nekem is meg kell szoknia ezeket a tortúrákat!
- Jól van, ne félj, de remélj, hogy ha engedelmes leszel, akkor könnyebben és hamarabb végzünk. – jelentettem ki. – S most munkára, azaz részemről a szórakozásra. Általában nem szoktam bekötni a delikvensek szemét, mert jobb, ha látják, mi következik. Sokszor többet, mást feltételeznek a valóságosnál, így jobban is félnek. Rettegnek s könyörögnek közben, hogy ne tegyem. De ez már maga büntetést von maga után, hiszen engedély nélkül szólalnak meg. S mivel nem akarom, hogy büntetni kelljen – feleslegesen Téged – ezért bekötöm a szemedet, így nem látsz. Talán jobban tudsz magadon is uralkodni, nem szólalsz meg feleslegesen.
(folyt. köv.