Határ a virtualitás és a valóság között

- Tegnap éjjel rád gondoltam. A találkozásunkra. És nem bírtam magammal. – Írta a lány pirulós smile-val, majd folytatta:
- Rosszkislány voltam. Ahogy megmondtad Te is. Nagyon izgató volt a játékom, kár, hogy nem láthattad.
- Itt állj meg! – szóltam rá.
- Miért nem láthattam?! Rosszkislány! Most azonnal megpofozod magad. De nem ám csak megcirógatod az arcod! Csattanós pofon jár, mintha én adtam volna!
- Várj, ki kell mennem a mosdóba! Túl sokan vannak az irodában.
- NEM ÉRDEKEL! MOST!

Kis időre elnémult. Csak kiment. Nem merte megtenni ott, a munkahelyén mindenki előtt. Persze ezt nem is igazán vártam el. A játékunk csak nekünk szólt. Senki nem tudta sem róla, sem rólam, hogy mekkora perverz állatok vagyunk. A munkahelyén és a baráti körében ő volt „Szendike”, a szűzkislány. De ettől függetlenül megtette, amire utasítottam. Kiment a mosdóba és felpofozta magát. Egyszerűen tudom, hogy megtette. Imádta, ha mocskos dolgokra utasítom, Neki pedig engedelmeskednie kell úgy, hogy senki ne vegye észre. Az esetek többségében a feladat végrehajtását egy fényképpel igazolta. Persze a képek láttán magam sem tudtam ellen állni, hogy magamhoz nyúljak, bárhol is voltam. Imádom ezt a játékot!

- Teljesítve, Uram. – válaszolta visszatérvén, s már érkezett is a selfie a pirosló pofijával.
- Többször is meg kellett pofoznom magam, hogy látszódjon a pír a képen. – tette hozzá.
- Ügyes kislány! Ezért jutalmul benyúlhatsz az asztal alá, és megsimíthatod a puncid. Egyetlen simítás, nem több! Megértetted?
- Igen uram!
- Szóval, mi az, hogy nem láttam, amit tegnap este csináltál magaddal? Ezt sürgősen orvosolni kell! Ma este!
- Mi lesz ma este?
- Skype!
- öhmm… Nem is tudom. – válaszolta ismét pirulós smile-val.
- Ha megteszed, a következő találkozásunkkor kapsz tőlem egy ajándékot
- Meglátjuk. – válaszolta félőn.

Már sokszor beszéltünk róla, hogy mennyire felizgatná, ha masztizhatna nekem, az én utasításaim szerint, az én parancsaim alapján. Engem is végtelenül feltüzel, hogy ez a szexéhes kis szuka engedelmesen teszi amit mondok neki, az utolsó szóig. Tudtam, hogy tetszik neki az ötlet, de fél. Elvégre ő a jókislány. Egy kamera előtt pedig teljesen ki van szolgáltatva nekem. De nem hagytam annyiban. Egész nap izgattam, verbálisan szétkúrtam, ő pedig parancsba kapta, hogy ezúttal nem mehet ki a mosdóba a munkahelyén, hogy kielégítse magát. Eljött az este.

- Beléptem sykpe-ra, jött az üzenet.

Beléptem én is, és kezdődhetett a videojáték. Mintegy virtuális valóság, épphogy csak nem 3D-ben. Frissen jöhetett a zuhany alól, mert csak egy törölköző volt magára terítve. A haján még látszott a víz nyoma.

- Félsz? – kérdeztem.
- Nem. – válaszolta bizonytalanul.
- Nem baj, ha félsz. Segítek ellazulni. Vezetem minden lépésed, minden mozdulatod.

Küldtem neki egy youtube linket, amolyan kellemes háttér zajnak.

- Állj fel. Középre, a kamera elé.

Ő szemérmesen feltolta magát az ágyról, a kezeit maga elé fonta, mint aki már törölközőn keresztül is szégyelli magát.

- Fordulj meg, nekem háttal. – Ő lassan megfordult, a teste szinte remegett.
- Mit érzel most? – kérdeztem.
- Félek egy kicsit. Izgulok. De ugyanakkor a puncim bizsereg. Nem látlak így háttal neked. Kicsit kiszolgáltatottnak érzem magam, amiért nem láthatom a reakciód.
- Ne aggódj, a reakcióm már kézzel fogható. : ) – viccelődtem a feszültségét oldandó.
- Dobd le a törölköződ.

Kissé tétovázva, de kicsomagolta magát. Ahogy szétnyitotta a fürdőlepedőt, a gyönyörű vállai mégjobban elém tárultak. Majd elengedte, s az a földre zuhant.

- Hajolj előre és fogd meg a bokáid. Majd maradj ebben a pozícióban, és simítsd végig a lábaid hátul. Ahogy a fenekedhez érsz, markolj bele és csapj rá erősen.

Teljesen felperzselt a látvány, ahogy a hosszú formás lábát végig simítja.

- Őrjítő egy szuka vagy, ugye tudod?! Ha most ott lennék, mögéd térdelnék és beleharapnék a feszes seggedbe, miközben előre nyúlva megragadnám a melleid.

Több sem kellett neki, a kezeit végig húzta az oldalán, majd a melleire csúsztatta és megmarkolta.

- Állj fel! Lassan fordulj felém. A melleid ne engedd el!
- Ahh… - Nyögtem bele a mikrofonba.
- Szorítsd őket, mintha az én markomban lennének. Aztán lassan csúsztasd ki a tenyeredből, de kapd el a bimbóidat és tépd meg!

Nagyon jól látszódott, ahogy a mellei megfeszülnek. Az arcára kéjes fájdalom ült ki, a szemei ragyogtak.

- Gyönyörű vagy! Fantasztikusan szép! De valami még hiányzik.
- Haha – nevette el magát. – Felkészültem.

Majd odalépett az asztalhoz, közvetlen a kamera elé. Még láttam, ahogy a keze elindul a kamera felé, mintha mögé nyúlna valamiért. De nem sokáig tudtam követni a mozdulatát. A mellei szinte kitakarták a kamerát. Nem nagyon tudtam másra fókuszálni. Legszívesebben bekaptam volna a bimbóit és szívni, harapni kezdtem volna. De nem tehettem. Majd távolodni kezdett a kamerától. A kezeiben egy harisnyanadrágot lóbált a kamera elé. Pontosan tudta, milyen hatással van ez rám. Az egyik kezem már a meredező farkam fogta. Nem csináltam semmit vele, csak megszorítottam. Mintha csendre inteném, hogy messze még a vég.

- Tudom, hogy tudod, hogy mit akarok. De várj még! Vegyél elő egy pár combfixet is a fiókodból! – ahogy elindult a fehérneműs fiókja felé, utána szóltam. Hozd az összes harisnyád!

Ő pedig engedelmesen tett. Az egész fiókot kiemelte. Az ágyra ült, a kamerával pont szembe. Felém fordította a fiók tartalmát, majd a lábaira borította. Én pedig folytattam:
- Vegyél ki egy pár fekete combfixet a hozzá tartozó harisnyatartóval. Kell egy fehér harisnyanadrág is.
- Most fogd meg a combfixet, tedd a lábad a kamera elé, és lassan kezd el felhúzni.

Szinte az arcomban éreztem a lábát, ahogy lassú mozdulatokkal simította magára ezt a világon mindennél szexybb anyagot. Majd a másik lábára is. Végül következett a harisnyatartó, az egészre pedig a fehér harisnyanadrág. Eszméletlen ez a nő! Kész vagyok tőle. Legszívesebben itt helyben belemarkolnék a hajába és az ágyra gyűrném!

- Ülj vissza az ágyra! A lábaid tedd kis terpeszbe. És markold meg a melleid. Látni akarom, ahogy megszorítod őket. Kemény légy! Annyira, mintha én lennék.
A látvány felfoghatatlan volt. Gyönyörű és vadító! De jött is a következő utasítás.
- Engedd el a jobbat és csapj rá!
- Újra!
- Újra!
- Ahh… - szisszent fel. De rögtön utána elmosolyodott.

Ismét megmarkolta és szorongatni kezdte. Az egyik keze közben elkalandozott. Elindult lefelé. Végig simította a hosszú harisnyás lábát. Már nem félt. Egészen átszellemült arccal élte bele magát a játékba. A teste meg- megremegett, ahogy az ujjait végig húzta a combja tövén és magába mart, ahogy a puncijához közeledett a keze. De akkor megállt.

- Van egy meglepetésem is. - majd mintha csak a TV előtt ült volna eddig, felugrott és az ágy mellé lépett.
Valamit matatott, majd az ágy végéhez, a kamera elé lépett. Nem láttam semmi változást, de mintha elmozdult volna a kamera. Valahogy nem ugyanazt láttam, mint eddig. Lassan a kameráért nyúlt és óvatosan lefelé fordította. Ekkor megpillantottam a lábát. Egy égtelen magas, igazi tűsarkú szandál volt a lábán. A nyitott cipőn kivillantak a lábujjai, rajtuk a fekete combfixre húzott fehér harisnya. Hátborzongatóan szexy volt. Még egy darabig kellette magát, én pedig csak nagyokat nyeltem. Majd ráparancsoltam. Vissza az ágyra!

Lassan, a fenekét riszálva mászott vissza, én pedig rászóltam, hogy maradjon így, négykézláb, a fenekét felém tartva. Ösztönösen hátra nyúlt és a fenekére csapott. Sokszor egymás után. Majd megmarkolta a seggét, és a kezeit végig csúsztatta a lábain. Túl sok pornót néz ez a csaj, gondoltam magamban, pont amikor benyúlt a lábai közé, és a harisnyanadrágon keresztül simogatni kezdte a punciját. Ahogy felsóhajtott, leállítottam:
- Állj! Nem mondtam, hogy ezt csináld! Fordulj meg és pofozd fel magad. Mintha én tenném.
- Csatt. Jött a pofon és egy elfojtott nyögés.
- Erősebben. Szóltam rá.
- CSATTTT!
- Újra, és újra!

De közben a másik keze elkalandozott. Már a punciját simogatta.

- Látom a puncid is kér. Csapj rá!
- Auuu.
- Erősebben!
- AAUUU. – szisszent fel.
- Most pedig a melledre újra és újra, míg azt nem mondom, elég.

Már piros volt a melle, mikor leállítottam. Közben kéjesen nyöszörgött. Élvezte a fájdalmat.

- Szorítsd meg a bimbód és csavard meg erősen.
- A másikat is!

Ahogy csavarta, a fájdalomtól a teste összegörnyedt, előre hajlott, de nem engedte el. Engedelmes, alázatos volt.

- Imádlak, te mocskos Ribanc! Az enyém vagy! A tulajdonom! Azt csinálok veled, amit csak akarok!

Ettől felnyögött. Szerette, ha birtoklom, ha a tulajdonomnak hívom.

- Drága volt az a harisnyanadrág?
- Hát, nem volt olcsó.
- Tépd szét a puncidnál!
- Őőőő?? – nézett rám kérdőn.
- Azt mondtam, hogy tépd szét, ribanc! – ő pedig engedelmeskedett.
- Most csapj a puncidra és kezd el masszírozni. Ha most ott lennék, a fejed alá térdelnék, és a nyakad szorongatnám, miközben nézem, ahogy a punciddal játszol.

Több sem kellett neki, megszorította a torkát. Élvezte ha folytogatom. Sok ilyen videót néztünk együtt és nagyokat tudott rá élvezni.

- Fogj egy másik harisnyanadrágot a kupacból. Az egyik szárát kösd az ágyhoz. Majd fogj egy másikat, a legvastagabb feketét. Ezt kösd a szemedre, szorosan, hogy ne láss semmit. A másikat, amit az ágyhoz kötöztél, tekerd a nyakad köré. Az egyik kezeddel húzd meg, miközben a másikkal a puncid masszírozd tovább.

Csak élveztem a látványt. Már nem bírtam én sem tovább türtőztetni magam. Elővettem a farkam. Elmondtam neki, mit csinálok, hogy már játszom én is, de alig bírom ezt az ingert. Majd szét robbanok, és hogyha itt lenne, az egész arcát beteríteném vele. Ettől persze csak mégjobban felhergelődött ő is. Egyre vadabbul masszírozta a punciját és egyre jobban zihált.

- Engedd el a harisnyát! Hagyd abba! A puncidhoz sem érhetsz hozzá! – parancsoltam rá.
- De…
- Kuss! Abbahagytad, ribanc!
- De…
- Feleselsz?! Pofozd fel magad, te kis kurva! – ő pedig engedelmeskedett. Felpofozta magát, miközben a teste csak vergődött, zihált.
- Mit érzel most?
- Akarlak! Érezni! A tenyered a nyakamon, az arcomon. A fájdalmat, ahogy a parkban megtépted a bimbóim. És a kéjt, ahogy a farkad tövig nyomod belém.
- Meglesz az is. De még nem végeztünk mára!
- De nem bírom! El akarok élvezni!
- NEM! Mocskos kurva vagy! Nem érdemelted ki! Egy mihaszna kis szuka vagy, aki büntetést érdemel, mert majdnem elélvezett, noha nem adtam rá engedélyt! Büntetésből ma egyáltalán nem lesz orgazmusod!

A kurva és a szuka szavakra mindig is elcsukló hang kíséretében nyelt egy nagyot. Élvezte, ha szidalmazom. De a hír hallatán, hogy ma nem élvezhet, kissé letört.

- A tulajdonom vagy! Akkor élvezel, mikor megengedem! Most pár napig minden este játszani fogunk. De nem mehetsz el! Ha engedelmes, jókislány leszel, a hétvégén személyesen gondoskodom az örömödről.
Ettől felcsillant a szeme. Már nem zihált annyira. Kipihegte magát.
- Akkor folytassuk…

Egyszer talán leírom a folytatást is. És hogy miért lett ebből cikk?
Noha nem a legjobb írásom, azon gondolkodom, hogy hol a határ virtualitás és valóság között? Persze könnyű rámondani, hogy ahol nincs fizikai kontaktus, azt nem lehet valós. De ha egyszer mindketten valósnak éljük meg? Az érzés a maga fizikai valójában átjárja testünket. A borzongások, a fájdalmak, az élvezések mind - mind megbizsergetnek… A bimbód hegyes lesz, a puncid nedves, az én farkam meg kemény mint a szikla. Ezek mind valóságosak. Úgy vélem, az ilyen játékok az intimitást is növelik két ember között. A végeredmény pedig meglehetősen valós, még akkor is, ha a két fél távol van egymástól, nincs köztük fizikai kontaktus, s mégis oly szorossá fűzheti a kapcsot.
Mindenki döntse el maga, hogy neki mi számít virtualitásnak, és mi valóságnak.