Zsófia bűne (III. befejező rész)

Ezzel a férfi a kisszekrényhez lépett és elővette a mogyorófa pálcát. Suhogott a pálca mikor teljes erővel lecsapott. Zsófia belesikoltott a szájpecekbe, úgy érezte felszakad a bőre és Ura a puszta húst üti. A tizedik csapás után úgy érezte, nem bírja tovább. Könnyei, melyek eddig a homlokára folytak már összekeveredtek a nyálával. Nyomorultul érezte magát és azt hitte, mindjárt elájul. De az ütések csak jöttek, egyenletesen, egyik a másik után.
És Zsófia egyszer csak fura módon átkapcsolt. Már nem érezte szenvedésnek a kínt, hanem vágyott rá. Urától kapja, aki a mindene, élete és halála fölött rendelkezik. Ura betöltötte a lelkét, jobban mint eddig bármikor, olyan biztonságot és erőt adva neki, amilyet eddig még soha nem érzett. Már rég nem számolta mennyit kap. Egy másik világba került, távol a Földtől, távol a saját testétől, nem létezett más, csak a fájdalom és a boldogság. Soha ilyet még eddig nem érzett. Arra eszmélt, hogy a férfi a fülébe suttog.
- És most drágám még tízet kapsz. És a tizedikre elélvezel!

Nem igazán értette, de már ez sem zavarta. Újra elkezdődött a maró fájdalom. A pillanatnyi szünet után ha lehet még élesebb és erősebb volt. Hallotta, hogy Ura hangosan számolja és ő érezte, hogy gyűlik benne az élvezet. A tizedik csapásra pedig kirobbant belőle az orgazmus. Sikoltott, alig kapott levegőt, olyan erővel rángatta a bilincseket, hogy a nyereg egyszerűen odébb mászott. Nedvei a combján folytak, elérték a bokáját és kis tócsába gyűltek a padlón. Egy hajszálnyira volt az ájulástól, a ködön át Ura kezét érezte a hátán. Lassan megnyugodott, de lélegezni alig volt ereje. A férfi meglazította a bilincseket, de nem oldozta el. Jobb volt így, nem tudott volna meg se mozdulni. Elképedve lógott a nyergen. Lekerült a szájpecek és a szemfedő. Ura gyengéden törölgette a nyálas-taknyos könnyet az arcáról és a homlokáról.
- Gyönyörű vagy! – suttogta és finoman megcsókolta. – Pár perc és eloldozlak.
A lány zokogott, de ez a megkönnyebbülés és a teljes kiüresedés zokogása volt. A férfi időnként letörölte az arcát. Zsófia lassan kezdte felfogni a külvilágot. Mikor Ura ezt észrevette, kiment és hűtött vitaminos krémet kent a fenekére. Megvárta míg beszívódik, majd eloldozta őt és a fürdőszobába támogatta, segített neki langyos vízzel lezuhanyozni. Zsófia agyán átvillant,hogy ez fordítva szokott lenni, de most átadta magát a gondoskodásnak. A férfi csak a karját és a hátát törölte meg, a többit nedvesen hagyta. Bekísérte a hálószobába.
- Legszívesebben szemből tennélek magamévá, – mondta a férfi mosolyogva – de nem hiszem hogy képes lennél most a hátadon feküdni. Állj négykézláb!
A lány feltérdelt, kicsit felpúposította a hátát amíg Ura beléhatolt, majd leengedte a mellkasát, kezét előrenyújtotta és kidugta a fenekét. Majd megveszett a fájdalomtól, amit a sérült izmok és a roncsolt bőr okozott, de nem törődött vele, igyekezett minél jobban szorítani a hüvelyét. Most tényleg kívül-belül érezte a másikat, a férfi csípőjének minden egyes lökése felért egy újabb nadrágszíj-csapással, ahogy hozzáért a fenekéhez. Iszonyúan izgatta a helyzet, de nem kapott rá engedélyt hogy élvezze, ezért csak igyekezett minél jobban kiszolgálni Urát. Mikor az elélvezett, mozdulatlan maradt és hüvelyét hol megszorította, hol elengedte.
A férfi elégedetten terült el mellette az ágyon. Ő odahajolt, megcsókolta a kezét.
- Köszönöm Uram, mindenem!
Amaz mosolygott
- Pár napig mellettem alszol, nem a lábamnál. Csak itt van elég hely, hogy hason feküdj, másra nem nagyon leszel képes. Most alszunk kicsit, de ha felébredtünk, rengeteg dolgod lesz. Fel kell takarítanod a nyereg környékét, ki kell vasalnod a nadrágot, mert annyira szorítottad, hogy teljesen meggyűrődött. És – tette hozzá kaján mosollyal – ha pár nap múlva megint átmennél Andihoz, mutasd csak meg neki, mivel járt hogy engedetlen voltál.
Zsófia először hitetlenkedve nézett Urára. Majd kuncogni kezdett

Igenis Uram!

Aznap éjjel inkább csak szendergett, minden mozdulat fájdalommal járt. Reggel mégis kipihenten ébredt.

(Vége)