Zsófia bűne (II. rész)

Fél óra múlva Ura hívta. Feltápászkodott, kicsit lassan ment, mert a térde fájni kezdett. „Ezért majd külön kikapok” – gondolta Zsófia, de nem érdekelte különösebben. Ez volt most a legkisebb gondja.
- Tehát Andinál voltál. Meséld el részletesen, mi történt!
- Igenis Uram! Andi... ő volt aki a múltkor az autóban megjegyezte, hogy Ön az első szóra ugrik nekem. És most arról faggatott, hogy hogyan értem ezt el. És… ócsárolta Önt, hogy milyen papucs... de én ezt nem hagyhattam és megmondtam neki, hogy egyáltalán nem így van és és az Öné vagyok és nekem vigyáznom kell arra ami az Öné és Ön is vigyáz rám és ezért jött értem! – A férfi, arcán egyre nagyobb derűvel hallgatta az elhadart beszámolót. – És akkor kérdezte, hogy hol ismerkedtem meg egy ilyen csodálatos férfival és én elmondtam neki... Ön mondta Uram, hogy nem titok, csak nem kell mindenkinek azonnal kifecsegni.... és akkor Andit érdekelni kezdte, hogy mi is ez és megmutattam neki... nem akartam, de nógatott. És nem engedhettem hogy szidja Önt vagy rosszat gondoljon Önről!
- Gyere ide! – mutatott a férfi a lába elé. Zsófia meglepődve hallotta, hogy a hang lágy és gyengéd. Odaállt közvetlenül Ura elé, terpeszben, karját hátrafeszítve. Szemét lesütötte és igyekezett kihúzni magát, pedig legszívesebben picire összehúzódott volna. A férfi csettintett, hogy Zsófia ránézzen, majd a lába mellé ülés jelét mutatta. A lány szinte leomlott a padlóra, de félt megfogni Ura lábát addig míg az nem bólintott rá. Mikor megkapta az engedélyt, azonnal hozzásimult a gyapjúnadrághoz.
- Köszönöm hogy megvédtél Andi előtt. – mondta komolyan a férfi. – De nekem tartozol engedelmességgel és senki másnak. Önálló felnőtt nő vagy, aki önként adta át az irányítást nekem – de csak nekem és esetleg annak, akit én ezzel megbízok. Mások utasításait és nógatásait nem kell teljesítened, ha azok ütköznek az enyéimmel. Arra neveltelek, hogy büszke légy magadra, a kapcsolatunkra és hogy tudd, értékes, független ember vagy, aki csak nekem kell megfeleljen. Mi lett volna a megoldás? Küldesz egy üzenetet vagy felhívsz és engedélyt kérsz. A válaszolást valószínűleg nem engedtem volna, de azt hogy megnyisd a profilodat, azt igen.

Zsófia boldogan hallgatott. Ura nem haragszik rá és ő ismét megbizonyosodott róla, hogy ha hibát követ el, akkor szigorúan de igazságosan bánnak vele. Ha lehet még jobban rásimult Ura lábára.
- Természetesen megbüntetlek, hiszen engedetlen voltál, de szeretném, ha azt tanulnád meg ebből, hogy nem engedsz másnak, csak nekem. Az én utasításaimat nem szegheted meg külső nyomás miatt. Ha már felvállaltad, hogy milyen kapcsolatban élsz, akkor azt is fel kellett volna vállalnod, hogy vannak kötelezettségeid velem szemben. Legközelebb már így lesz, világos?
A lány bólintott.
- Tessék?
- Igen Uram, így lesz! – mondta határozottan. Érdekes módon ezekre a mondatokra teljesen felizgult. Igyekezett magát visszafogni, hiszen nem kapott rá engedélyt, de tudta, Ura úgyis észreveszi majd. Nem bánta.
- És most gyerünk a nyereghez!
Zsófia felkelt és megállt a férfi előtt, széles terpeszben. Amaz egy pillanatra csodálkozva nézett, aztán észrevette a csupasz punciján csillogó nedveket.
- Vagy úgy! – nevetett fel – Nos, ezért most nem kapsz külön büntetést, elég lesz ami az engedetlenségért és utána a titkolózásért jár. Tessék szépen ráhajolni a nyeregre!
A nyereg egy henger alakú bőr alkalmatosság volt, olyasfajta mint amit a tornászok a lólengésnél használnak, csak alacsonyabb és nem volt rajta fogantyú; hétköznapokon afféle szobainas szerepét látta el. Négy lába enyhén kifele állt, mindegyiken karika volt ahova a bőrbilincseket rögzíteni lehetett. A lány összefogta hosszú haját, majd ráhajolt, lábát terpeszbe rakta, kezét lelógatta. Ura hozzábilincselte a lábakhoz kezét-lábát, mégpedig elég szorosra fogva. Zsófiának a csípőjébe nyomódott a nyereg, feneke kifeszült, háta megnyúlt, vállai fájtak kissé. A férfi a szájába ügyeskedte a pecket, szemét bekötötte: a lány ebből tudta, hogy most nagyon kikap. Remegni kezdett. Ura odahajolt és a fölébe suttogta:
- Az enyém vagy és csak az enyém! Senki másnak nem engedelmeskedsz az én akaratom ellenére! Ezt fogod most megtanulni.
Hallotta, hogy a férfi kioldja a bőrövét. A következő pillanatban hatalmas ütés csattant a fenekén. Nem tudott összerándulni, annyira ki volt feszítve. Ösztönösen számolni kezdte ahogy megtanulta. Negyvenig jutott, mikor pár perc szünet következett. Hirtelen megérezte a bőre alatti hús fájdalmát. Egyelőre nem volt olyan rossz, mert a kifeszített izom nem mozdult, de tudta, később minden mozdulatért kínnal fog fizetni. „Nem is volt annyira vészes” – gondolta. Egy éve még nem bírta volna ki, de mára már megedződött. Érezte hogy Ura odalép hozzá.
- Kedvesem, ez még csak a kezdet volt. Nagyon büszke vagyok rád, hogy eddig így kibírtad, de most megkapod a lecke második részét. Hogy miért is én vagyok az Urad.

(Folyt. köv.)