Az Úrnő ajándéka

Az Úrnő lenézett, mosolygott s mondta:
lábvizem számodra, a legnagyobb kincs,
idd hát mi belédfér te alantas hím szolga!
A szolga fel sem nézett, már hálálkodva mondta,
Köszönöm Úrnőm e nagy kegyet,
s közben talpait csókolta.
Azt, mondtam, hogy igyál s tedd is azt míg jó kedvemben látsz,
Egyébként is még gyakorolnod kell míg jó talpnyalóvá válsz,
azzal az Úrnő a szolga fejére tette talpát,
s nyomta azt a lábvízbe, kuncogva mondta: igyál
A szolga hálás volt, csak nyelte és nyelte a lábvizet,
mélyebbre, s mélyebbre merült s így hajtott tovább fejet.
Mire végére ért, fejét Úrnője az aljhoz szorította,
s gúnyosan mondta neki: Remélem ízlett szolga!
No nem is tartott soká e kedvesen gonosz alázás,
az Úrnő felemelte talpát, s szólt: Eredj, vár a nagytakarítás!